Egy felejthetetlennek bizonyult novelláskötet, amely a Móra Kiadó sorozatának 50. darabja. Harmincegy válogatott elbeszélés található benne, híres és kevésbé híres szerzőktől.

Az Alapítvány-ciklus számos kötetében esik szó R. Daneel Olivaw és Elijah Bailey figuráiról. Az előbbi egy emberszabású robot az Aurora bolygóról, az utóbbi egy földi rendőrnyomozó. Kettejük barátsága ebben a bűnügyi történetben születik meg, amelyben Bailey egy "űrjáró" meggyilkolásának politikailag is nagyon kényes ügyében nyomoz, a robot segítségével. A regény részletesen festi le a zsúfolt Föld zárt városokba, "acélbarlangokba" tömörült lakosságának életét, és ez érdekes ellenpontul szolgál a későbbi folytatásokban bemutatott Aurora és Solaria bolygók leírásához is. Ugyanis a két főszereplővel további bűnügyi jellegű, ugyanakkor a sci-fi sok erényét felmutató regények is születtek: A mezítelen Nap, A Hajnal bolygó robotjai, Robotok és birodalom. (A könyv korábban Gyilkosság az űrvárosban címmel is megjelent.)

Az Alapítvány-ciklus gerincét adó trilógia első kötete, Asimov leghíresebb műve. Korunk után mintegy tizenhárom évezreddel játszódik, amikor a galaktikus császárság székhelyén, a Trantor bolygón per kezdődik egy idős matematikus, Hari Seldon ellen, lázítás vádjával. A tudós egyetlen bűne, hogy az általa kifejlesztett statisztikai tudomány, a pszichohistória felhasználásával arra a következtetésre jutott, hogy a birodalom hamarosan összeomlik. Büntetésből a galaxis peremére száműzik őt és tudóstársait, ahol a Galaktikus Enciklopédia megszerkesztése lesz a kolónia feladata. Még évtizedekig nem sejti senki, hogy az egész történet egy Seldon által eltervezett folyamat volt, és az Enciklopédia Alapítványnak sokkal fontosabb célt szántak: az elkerülhetetlen összeomlás után új birodalmi központ, új irányító hatalom megteremtését. A regényben és még négy elkészült folytatásában érdekes, váratlan fordulatokban gazdag meséket olvashatunk nagy történelmi folyamatok és egyéni kalandok összefonódásáról. A folytatások címe: Alapítvány és Birodalom, Második alapítvány, Az Alapítvány pereme, Alapítvány és Föld.

"Gulliver Foyle harmadosztályú segédmechanikus harmincéves, nagy csontú, otromba fickó volt... és százhetven napja hánykolódott az űrben." A hajóroncsot egyszer csak egy másik hajó közelíti meg, de a segélykérő jelzés ellenére is továbbáll. Foyle ennek ellenére végül megmenekül, és onnantól élete céljává válik, hogy szenvedését megbosszulja cserbenhagyóján. Ennek érdekében mindenre képes, bejárja a Földet, gazdagságot szerez, börtönbe kerül, átépítteti a testét. A történet egy olyan korban játszódik, amelyben az ember már képes segédeszközök nélkül a teleportálásra, és ez számos érdekes változást eredményezett az emberiség életvitelében. A lendületes sodrású történet külön érdekessége, hogy stílusában jócskán "megelőzte a korát", hiszen még 1956-ban jelent meg.

Ez a kalandos, szellemes, igazán szórakoztató ifjúsági regény elképzelt helyszínen, egy amerikai városkában játszódik. Az ide érkező gombügynök összeütközésbe kerül a városkát uraló gátlástalan pénzemberekkel és a nekik szolgáló rendőrséggel, akik megfenyegetik. De társra talál egy kirúgott középiskolai tanárban, aki feltalálta az embert erkölcsössé formáló varázsitalt, és ketten nekifognak, hogy rendbe hozzák a város dolgait. A végén persze minden jóra fordul, a jó győzedelmeskedik.

A történet főszereplője egy fizikus, aki egy véletlen során védett helyen van, amikor egy nukleáris villámháborúban elpusztul az egész emberiség. Nyomasztó és komikus egyszerre, ahogy a saját életét tengeti a korábban nyüzsgő civilizáció épen maradt, de immár értelmetlenné vált hagyatékai között. De egyszer új célt tűz maga elé: elindul, hogy felkutasson egy másik esetleges túlélőt.

Ebből a regényből 1968-ban híres film is készült, amely kitűnősége ellenére is más, mint maga a regény. Egy fiatal pár az űrben hajókázik, amikor egy "palackpostára" lelnek, benne egy hosszú írással. Az írás szerzője, Ulysse Mérou elmeséli benne, hogy társaival egy csillaghoz repültek, amely körül bolygó keringett, és le is szálltak ott. A bolygón először primitív körülmények között élő embereket találtak, de hamarosan rájöhettek, hogy a bolygó igazi urai "civilizált" emberszabású majmok, akik az emberekre vadásznak. Mérou is a majmok fogságába esik, és egy kutatóintézet ketrecében kell elhitetnie fogvatartóival, hogy ő is magasrendű értelmes lény, méltó a szabadságra és az önállóságra. Nem fogadják szívesen, áldozata lesz a majmok társadalmi rétegei közötti ellenségeskedésnek, a politikai érdekeknek, így egyetlen célja maradhatott, hogy megszökjön, és visszatérjen a Földre.
 
A regény szatirikus hangnemben mutatja be a "beszélő állat" fogadtatását a civilizált társadalom tudósai, polgárai körében, és gúnyos körképet kaphatunk a sztereotípiákról, a rasszizmusról, életelveink fonákságáról.

A kötet egy válogatást tartalmaz Bradbury több, az 50-es években megjelent novelláskötetéből. (Ezekből azóta magyarul is megjelent A tetovált ember és A villamos testet énekelem.) Bradbury híres és különleges alakja a sci-fi műfajának. A fantasztikus helyszínek, a Mars, a Vénusz, az űr díszletei nem egyszer csak háttérül szolgálnak azokhoz a csendes, olykor szomorkás vagy éppen szívszorító történetekhez, amelyekben gyakran csak az amerikai átlagember természetén, életrendjének, elveinek, szokásainak értelmén és örökkévalóságán tűnődhetünk el. De az író szívesen foglalkozik a ma (az 50-es évek) álmaiból megjósolható hétköznapi jövő értelmetlen, olykor riasztó vonásaival is. Vízióinak egy része bizony megvalósulni látszik. A kötet majdnem mindegyik novellája remekmű, a klasszikus irodalom legnagyobb alkotásai közé kívánkozó olvasmány.

Az író leghíresebb novelláskötete egymással alig összefüggő történeteket sorakoztat fel, amelyekben a Marsot meghódító űrhajósokat és az őket követő telepeseket látjuk, de eközben az ötvenes évek amerikai kisvárosainak és átlagembereinek életét figyelhetjük meg. A többnyire csendes hangulatú, mégis szorongató írások szinte költeményszerűen mesélnek a saját hibáinkról.
 
A könyvben néhány egyéb novellán kívül helyet kapott a 451 Fahrenheit fok című kisregény is. Ebben a megszokott, nyugati mintájú jóléti társadalom nyugalmát a tűzőrök vigyázzák. Ha valakiről feljelentés érkezik, hogy a lakásában könyveket rejteget, azt letartóztatják, és a tűzőrök a könyveket nyilvánosan elégetik. A könyv ellentéteket szít, elégedetlenséget szül, fölösleges gondolkodásra sarkall, tehát a lángok között van a helye. Az egyik tűzőrben, a kitűnő előmenetelű Montagban kíváncsiság ébred, és ő is az olvasók és könyvrejtegetők közé csábul, bűntudat és a leleplezéstől való félelem űzi az összecsapásig. Ezt a kisregényt gyakran hozzák fel a szellemi elnyomás történelmi példáinak párhuzamául, és a François Truffaut által belőle készített film sem bizonyult méltatlannak az eredeti műhöz.

Részlet:

"VILÁGOSSÁG SZÜLETIK

A naprendszer bolygói - mondta G. P. Kuiper - egy gomolygó, alaktalan ködfolt sűrűsödéséből kezdtek megszilárdulni a teljes sötétségben. Minden hideg volt és sötét. Később a Nap kezdett összetömörülni, mígnem körülbelül a jelenlegi méreteire húzódott össze, és ebben az erőkifejtésben a hőmérséklet egyre emelkedett, ezer és ezer fokra emelkedett, és sugarakat kezdett kibocsátani az űrbe.

Koromsötét volt - erősítette meg az öreg Qfwfq -, én még gyerek voltam, épp hogy emlékszem rá. Együtt voltunk ott rendszerint, a papa, a mama, Bb'b nagymama, valamint nagybácsikáék, akik látogatóba jöttek, Hnw úr, akiből később ló lett, és mi, kisebbek. ... Az időt számon tartani nem tudtuk; valahányszor nekiálltunk, hogy megszámoljuk a felhő fordulatait, vita lett belőle, lévén hogy a sötétben semmi tájékozódási pont nem volt, és a végén mindig összevesztünk. ..."

Calvino szelíd hangulatú, kissé groteszk, de inkább játékos meséi mindig egy-egy alapvető kozmogóniai tételhez kapcsolódnak, de élvezetükhöz nem szükséges, legfeljebb szórakoztató többletet nyújthat a fizika és a csillagászat alapfogalmainak ismerete.

Az emberiség egyszer már összecsapott egy különös, idegen fajjal, akiket egyszerűen csak hangyoknak hívnak, és az emberek majdnem vesztettek. Nem tudni, mikor kerül sor az újabb összecsapásra, de sejthető, hogy nincs sok idő. Teljes erővel folyik a felkészülés, még gyerekeket is képeznek egy űrbéli katonaiskolában. Andrew "Ender" Wiggin egy szomorú kisfiú, aki először azt hiszi, hogy ebbe az iskolába kerülve megszabadul bátyja szüntelen kínzásaitól, de rá kell jönnie, hogy az új közösségében továbbra is állandó próbának van kitéve, ahonnan csak előre menekülhet. Csak kiképzői tudják, hogy vagy hamarosan megtalálják a legtehetségesebb fiúk között a flotta új vezérét, vagy a hangyok győznek, ezért nem lehetnek kíméletesek.
 
Átható, megragadó és elgondolkodtató regény, szellemes és élvezetes ötletekkel körítve.

Mi, emberek nem is tudjuk, de galaxisunkban ádáz csata zajlik a többi emberszabású civilizáció és egy érthetetlen, veszedelmes idegen faj, a mislixek között. Megegyezésre nincs remény, mert a mislixek a hideget és sötétséget szeretik, ezért kioltják a csillagokat. A Szövetség irányítóinak, a hisseknek egy űrhajója hajótörést szenved a Földön, és a hibák kijavítása után egy földi ember is velük tart. A hissek és a többi civilizáció új reményt látnak benne, mert mint kiderül, az emberek nem érzékenyek a mislixek halálos sugárzására. A küzdelem új irányt vesz.
 
Carsac jellegzetesen francia stílusú, kalandos regénye kimondottan kellemes, pihentető olvasmány.

Az alapötlet már Verne idejéből ismert: a Föld egy idegen bolygóval ütközik, és egy kis darabja, a rajta levő településsel és emberekkel együtt az idegen bolygóra kerül át. Szerencsére az életkörülmények nagyjából megfelelők, de hamarosan kiderül, hogy a bolygó egyik uralkodó élőlénye, amit hidrának neveznek el, veszélyes, halálos ragadozó. Az embereknek reményük sincs a hazajutásra, ezért be kell rendezkedniük új hazájukban, meg kell szervezni a rendet, helyre kell állítani az életet, meg kell védeniük magukat a hidrák ellen. Sőt, felfedező utakra is indulnak, rátalálnak a bolygó intelligens őslakóira és más meglepetésekre.
 
A francia geológus és őstörténész író kalandos meséje, enyhe utópizmusa a sci-fi kevésbé megszokott csoportjába tartozik, ezért kellemes változatosságot, jó szórakozást kínál.

Clarke legnevesebb regénye ez, a sci-fi műfajának egyik legismertebb műve. Ismertségéhez nagyban hozzájárult az 1968-ban készült film, amelynek Clarke a társszerzője volt, a regény is a film készítése közben formálódott. A film - nagyszerűsége ellenére - kissé nehezen érthető művészi szimbólumai miatt sok kritikát is kap, árnyékot vetve a regényre is, holott a regény világosan érthető, kitűnően megírt, olvasmányos elbeszélés. (Három folytatása is megszületett - 2010, 2061, 3001 -, de ezek nem érték el az alapmű igen magas színvonalát.)
 
A történet hárommillió évvel ezelőtt kezdődik, amikor emberőseink még a napi élelem összegyűjtésével és a ragadozók elől való bujkálással merítik ki erejüket. Egy nap az egyik horda előtt megjelenik egy nagy, sima felületű, fekete hasáb, és ez a tárgy, amely idegen gazdáitól kapott feladatát teljesíti, az előemberek primitív elméjébe csempészett kis gondolatokkal, ötletekkel elindítja az emberiséget a fejlődés útján, majd eltűnik.
 
1999-ben a Holdon, ahol már lakott kutatóállomások működnek, a Tycho kráterben kevéssel a felszín alatt találnak egy nagy, sima felületű, fekete hasábot, amely tökéletes formájával kétségtelenné teszi, hogy nem emberi alkotás. A hasáb napkeltekor egy rádiójelet küld a Szaturnusz irányába. A jel célja, jelentése ismeretlen, ezért a pánik elkerülésére az egész leletet titokban tartják.
 
2001-ben egy űrhajó, a Discovery indul kutatóútra a Szaturnusz felé, három hibernált és két ébren levő űrhajóssal. Feladatuk a bolygó felderítése, csillagászati kutatások elvégzése. Az űrhajó emberi intelligenciájú számítógépe, HAL viszont tudja, hogy a küldetésnek nem ez az igazi célja. Mivel legközelebbi munkatársaival, a két űrhajóssal szemben állandó hazugságra kényszerül, meghasonlik, és a probléma megoldásaként az életükre tör. Az egyik űrhajósnak szerencsére sikerül HAL-t kikapcsolni, és ezután egymaga folytatja az útját, hogy találkozzon az idegenekkel.

Ez a regény elsőrangú témát kínálna egy mai katasztrófafilmhez, de talán szerencséjére még nem fedezték fel. (Bár az Airport '77 története szinte gyanúsan hasonlít hozzá. Annak egyik szerzője egy bizonyos H.A.L. Craig... De ez nem Clarke-ot rejti.)
 
A Holdon zajlik a turizmus, egy-egy csoport körutat is tehet a holdtengereket borító rendkívül finom por felszínén "úszó" járművekben. Az egyik megszokott út közben hirtelen holdrengés rázza meg a környéket, és az emiatt keletkező örvényben eltűnik a holdjáró. Személyzete és utasai sértetlenül megúszták a balesetet, de sem a felszínre jutni, sem üzenni nem tudnak. Eközben a felszínen észreveszik az eltűnésüket, de először sem az okát, sem a helyét nem ismeri senki. Megindul a kutatás. De ha megtalálják is, hogyan hozzák őket a felszínre?

Évmilliónyival napjaink után a Föld sivár felszínén már csak egyetlen város létezik, egy nagy, fedett, békés város, ahol az emberek kifinomult gépekkel szolgáltatják ki magukat, míg ők ezer évnyi hosszú életüket élvezik. De miután életük eltelik, sem pusztul el szellemük, mert a Központi Kompjúter tárolóiban megőrződnek kiválogatott emlékeik, és személyiségük egyszer-egyszer újraszületik, új életet kezdhet. Ebben a nyugodt világban jelenik meg az ifjú Alvin, akinek nincsenek emlékei előző életeiről, mert első ízben született meg. Emellett magányos is, mert nyugtalan, természetellenes vágyak zaklatják: látni szeretné, mi van a városon kívül, a külvilágban. Meg is találja a módját, hogy elhagyja a várost, és megtudja, hogy van egy másik település is a sivatagban, egy nagy falu, ahol nyitottságban élnek az emberek, és olvasni tudják egymás gondolatait. A két város nem akar egymásról tudni, de Alvin megzavarja a tespedt nyugalmat, kideríti, hogy miért bújt el a városokban az emberiség maradéka, és hogy már nincs mitől félniük.
 
Ez Clarke legjobb regénye, nagy ívű, gondolatgazdag mese.

Crichtonnak, aki számos sikeres mozi- és tévéfilm történetét írta, ez a legnagyszerűbb regénye. Az író nem tagadhatja le orvosi végzettségét, jártasságát a biológiában. A történet szerint egy ismeretlen kórokozó tűnik fel egy pici amerikai városkában, egy visszatérő műhold hozta a Földre. Villámcsapásszerű gyorsasággal öl, és legyőzhetetlennek látszik. Egy orvoscsoport kapja a feladatot, hogy egy ilyen esetre előkészített, csúcstechnikával felszerelt titkos laboratóriumban azonosítsák a kórokozót, leírják jellegzetességeit és megtalálják az ellenszerét. Hamar rájönnek, hogy ha csak egyetlen sejt is kiszabadul, hihetetlen pusztulás vár emberek millióira.
 
A regény a valóságban is elképzelhető laboratóriumot és a kutatás folyamatát mutatja be nagyon érdekesen, kalandokkal, elgondolkodtató elméletek felidézésével, és persze végül csak egy hajszálon múlik a világ sorsa.

Crichton újabb orvosregénye egyben egy bűnügyi történet is. Harold Franklin Benson, 34 éves fehér férfi, elvált, foglalkozása számítógép-kutató. Pszichomotoros epilepsziában szenved. A legutóbbi rohama alatt félholtra vert egy benzinkútkezelőt. A gyógyszerelésére irányuló korábbi próbálkozások eredménytelennek bizonyultak. Egy kórház új műtéti eljárást próbál ki a betegen: egy apró számítógépet ültet Benson agyába, amely észleli, és az elektródáin kibocsátott impulzusokkal ellensúlyozza, illetve megelőzi a roham kifejlődését. A műtét sikeres. Csak elfelejtették számításba venni Benson rögeszméjét, amely szerint a számítógépek erőfölénybe kerültek az emberekkel szemben, és persze senkinek nincs még elég tapasztalata egy számítógéppel "kombinált" agy működéséről. Benson megszökik, és az impulzusoktól lassan állandóvá váló rohamában gyilkolni kezd.

Debreczeni Titusz, a BIMROPA igazgatója az új időkhöz igazodva felveszi a vállalathoz Logodi Paszkált, a fiatal mikromérnököt, hogy fejlesztési mérnökként építse meg az első magyar molekularezegtetőt. Az első sikeres változat repceolajjal működött és 12 variációt tapasztott. A dinaftalinos készülék után elkészült harmadik, szénsavas készülék már 113 variációra volt képes, és ez sokkal több volt, mint amennyi a mikronikus bimbamcsengők gyártásához szükséges. Ezzel a szerkezettel biztosan sikerül betörni a liechtensteini, az albán és a mátészalkai piacra, ennél többről pedig senki nem álmodhat. Tubay, az örökké jókedvű üzletkötő szerencsére már el is adta a következő öt év termelését, előre. Drágán. Később is ráér megtudni, hogy mi is ez a mikroizé. Töpfler, a szállítási osztály vezetője jó kis fusit szimatol, amelybe a sógorát, a Pekingi Kacsa üzletvezetőjét is be lehet még vonni. A bizakodó hangulatot csak dr. Gesztesi Félix (Ikszperkettő) emberzetvédelmi felelős rontja el időnként, amikor egy-egy új, tudományosan igazolt eljárással javítani próbál a jelenlevők hangulatán.
 
A mérnökök egyszer csak észreveszik, hogy a rezegtető rendszeres időnként selejtet termel, ütemre. Különleges számítógépprogrammal sikerül megfejteni a selejtgyártás ütemének jelentését, és rájönnek, hogy egy ismeretlen, intelligens lény ezen az úton üzen nekik. El is nevezték Artúrnak, mert így egyszerűbb róla beszélni. Artúr pedig azt üzeni, hogy kedden háromkor érkezik.
 
Dévényi teljesen komolytalan és nagyon mulatságos írásai, ez a kisregény és a kötetben levő további elbeszélések az évtizedekkel ezelőtti magyar világ közismert sajátosságait parodizálják.

Egy magányos tudós elkészíti az első működő időgépet, de a továbbfejlesztéshez támogatóra van szüksége. Felkarolja őt egy csőd előtt álló kis filmcég, és a nyújtott támogatásért cserébe az időgép felhasználási lehetőségét szerzi meg. Egyetlen dolog mentheti ugyanis meg a céget: ha a hét végére egy kész, bedobozolt filmet szállít le a hitelezőknek. Filmet készíteni pár nap alatt? Lehetséges, ha a forgatás és a stúdiómunka a mi időnkön kívül, például a múltban történik meg, akármeddig tart is, majd a stáb a hét vége előtt visszatér a jelenbe. Sőt, költséget lehet megtakarítani, ha a múltban kerítenek helyszínt és statisztákat egy monumentális történelmi filmhez. Így kezdik meg a forgatást Krisztus után 1003-ban az Orkney-szigeten, a viking Ottar, Lófejű Thord fia birtokán. Persze nem minden sikerül úgy, ahogy eltervezték, de a film végül csak elkészül, és az olvasó jól szórakozik.

Heinlein tűnékeny divatját a magyar kiadású sci-fiben ez a regény alapozta meg, teljesen érthető módon. Mély filozófiai tartalommal, társadalomkritikával tűzdelt eszmefuttatás az emberi szülőktől származó, de a Mars lényei által felnevelt Valentine Michael Smith története, aki a Földre visszatérve politikai huzavonában találja magát, és víztestvérei, azaz hű barátai segítségével keresi saját léte célját. Feledhetetlen olvasmány, és néha kínosan aktuális.

A galaktikus birodalmat a padisah császár irányítja, de a navigátorok működtetik. A navigátorok, ezek a különös, mutáns lények hajlítják meg a teret, hogy az űrhajók a csillagok között utazhassanak, de mindehhez szükség van a természet csodás adományára, a fűszerre. Ez az anyag egyedül az Arrakison található meg, ezen a száraz sivatagbolygón, a Dűnén, amely hatalmas sivatagi férgek birodalma. Véget nem érő politikai csaták zajlanak az Arrakis birtoklásáért, és most a császár arra utasítja a Harkonnen-házat, hogy adja át a helyét az Arrakison az Atreides-ház uralkodóinak és népének. A hatalomváltás megtörténik, de a Harkonnenek orgyilkosságtól sem riadnak vissza a különleges birtok visszaszerzéséért. Az Atreides trónörökös, Paul, akit anyja a Bene Gesserit rend terveitől eltérően hozott a világra, tudatában van értékes képességeinek, és a fűszerrel átitatott világban megnyílik előtte az út, hogy végre megszülessen belőle a Kwisatz Haderach, a Bene Gesseritek messiása. Ám ő apja nyomába lép, és a Dűnén rejtőzködő hatalmas nomád nép, a fremenek vezéreként akarja elfoglalni a császári trónt.
 
Herbert terjedelmes regényének ez az összefoglalása nem lehet többre alkalmas, mint hogy érzékeltesse a regény jövőt és múltat egybeolvasztó történelmi stílusának ívét, hogy ígéretet tegyen egy nagy uralkodó felemelkedésének bemutatására egy fondorlattal, mérgekkel, titkos szövetségekkel és harccal teli világban. A regényből ismert mozifilm, később pedig remek tévéfilm is készült, szolgálva annak a sok rajongónak az örömét, akik a folytatásokból és melléktörténetekből kialakított Dűne-univerzum varázsát élvezik. Ám a legkiemelkedőbb mind közül az összes történet megalapozója, maga az alapmű.

A kötet rövid, egymással csak lazán összefüggő elbeszéléseket tartalmaz, amelyek központi témája az emberiség háborúja egy hódító idegen fajjal, később pedig az ember hódító útjai más csillagok bolygóin. A mára már elkoptatottnak tűnő téma ellenére ezek az írások, mivel nem a harc részleteinek puszta ecsetelésére összpontosítanak, elgondolkodtató, élvezetes, kalandos történetek, egy olyan korból, amikor még az akciós sci-fi filmek nem voltak mindennapunk sablonos részei.

Ez a harmincas-negyvenes években készült regény kissé régies stílusa ellenére még ma is figyelemre érdemes. A Holdon élő bölcs, kristályos formájú lények egy felderítőt vagy követet küldenek a Földre, aki emberi alakot ölt, hamar az újságok és slágerszerzők kedvencévé válik, politikusok dörgölőznek hozzá, még egy apró köztársaság is uralkodójának teszi meg. A követ mindent megfigyel, sokakkal beszélget, szemügyre veszi az ember (tudományos nevén Mucor Bipes Erectus, azaz két lábon felegyenesedve járó penész) viselkedését, viszonyát a világgal. A regény a követ jelentését tartalmazza az otthoniaknak, részben összefoglaló tanulmányok, részben elbeszélő történetek alakjában, és mi igazán nem lehetünk a benne olvashatókra büszkék.

Az immár nyolcvanhárom bolygóra kiterjedő szövetség nyílt követet küld a Gethen bolygóra, hogy felkínálja a szövetséghez való csatlakozás lehetőségét. Gethen fagyos égitest, állandóan a tél valamilyen változata tapasztalható rajta még az ember által lakott övezetben is, és nincs rajta repülő élőlény, emiatt az ember sem jutott el rajta a repülés ötletéig. De nem ez a legkülönösebb jellegzetessége, hanem lakói szexuális biológiája. A getheni emberek ugyanis semleges neműek, és havonta egyszer, a kemmer idején előre meghatározatlanul hím- vagy nőneművé alakulnak, megtermékenyíthetnek vagy megtermékenyülhetnek. Életük többi idejében viszont hiányzik a társadalmukból a kétnemű emberiségekre jellemző állandó nemi versengés, ami érdekesen nyomja rá a bélyegét a viselkedésükre, normáikra, meséikre, családi viszonyaikra. Ebben a különleges világban jár-kel az Ecumen követe, előbb egy királyságban, később egy köztársaságban vendégeskedve, kiszolgáltatva az általa soha meg nem érthető politikai erőpróbáknak. Az amerikai születésű írónő különleges stílusú, csodálatos regényben mutatja be ezt az általa végletekig kidolgozott, elképzelt világot, amelyben a saját társadalmunk egy újszerű modelljét is szemügyre vehetjük.

Ez a könyv rövidebb-hosszabb meséket sorakoztat fel királyokról, lovagokról, tudós mérnökökről, mindenféle rendű és rangú polgárokról - akik egytől-egyig robotok. De ezekben az ellenállhatatlan humorral megírt történetekben persze rólunk, emberekről van szó. Lem nagyon híres elbeszéléskötete szerencsére zseniális műfordításban került el hozzánk, és nagyon szórakoztató, nagyon emlékezetes olvasmányul ajánlható fiatalnak, öregnek.

Pirx űrhajósról szinte mindenki hallott már, ha elég idős ahhoz, hogy a kalandjaiból készült magyar tévésorozatot láthassa. Pedig az a sorozat sajnos az árnyéka sem volt annak az elbeszéléscsokornak, amely ebben a kötetben olvasható. Pirx nem az a kalandfilmekből megismert, széles vállú, acélos tekintetű, szögletes állú hősfigura, hanem kissé elfogódott, mégis talpraesett, teljesen emberi lény, akinek a kalandjai egészen más élvezetet kínálnak, mint a ponyvaregények hőseiről szólók.

Ennek a termékeny, és a kiadók között is népszerű írónak ez a regénye egy kevéssé ismert, mégis talán legkiválóbb műve. A történet egy űrhajósról szól, aki társaival évszázadnyi hosszú kutatóútról érkezik vissza a Földre, miközben ő csak tíz évet öregedett. Elfáradva, kíváncsian, tisztes fizetéssel a zsebében veti bele magát a földi élet nyüzsgésébe, de közben a dolgok annyit változtak, hogy ő már a pályaudvaron is eltéved. Új technika, új szokások, szokatlan jómód, ám ő nem találja a helyét jövője Földjén, és ez leginkább a betrizálásnak a következménye. Ezt az eljárást ma már minden kisgyereken elvégzik, és ennek köszönhetően eltűnt az emberekből az erőszakosság, a vakmerőség, az önpusztításra való hajlam, a szenvedély – vagyis mindaz, ami a korábbi időkben látszólag az embert emberré tudta tenni. Pedig hősünk nem valami brutális fenegyerek, hanem sokféle erkölcsi és fizikai próbán átment, sokat megélt űrhajós, higgadt, tanult ember. Végzetére összetalálkozik egy fiatalasszonnyal, aki saját kora eszményeire emlékezteti, és akibe emiatt őrülten beleszeret. De mégsem csak egy egyszerű, romantikus történet ez, hanem temérdek szellemes és működőképesnek látszó ötlettel gazdagított jövőkép egyben, amelyben jócskán van alkalmunk megfontolni néhány jelenkori alapelvünk mellett és ellen felhozott érvet is.

Az ismert író két régi kisregénye olvasható ebben a kötetben. Az első, az Örök visszatérés egy űrhajós története, aki egy hosszú útjáról megdöbbenésére a saját fiatalságának idejébe érkezik vissza. Mivel ő ebben az időben nem is létezik, menekülni kényszerül, de egyszer csak összetalálkozik saját magával, és onnantól a régi testében az idősebb elméje éli újra a régi eseményeket. Az jövő ismeretében látja újra saját feleségét, barátait, kollégáit. Titkát nem tudja sokáig őrizni, emiatt egyre többen fordulnak ellene, amíg csak az államhatalom úgy nem dönt, hogy bezárja a kört.
 
A második történet, A hosszú szafári egy kisfiú története, aki brutálisan megöli a saját apját. Ő jól tudja, hogy nem az apja az áldozat, és mindent megtesz, hogy ezt a világ is észrevegye. Ügyvédje megtalálja a fiú naplóját, és az olvasó ezzel ismerkedhet meg a kisregényben. Nagyszerű, érett mű, az író legkiválóbb munkája a műfajban.

Ez a kevéssé ismert, de mégis említésre érdemes, rövid regény a magyar sci-fi könyvkiadás átmeneti fellendülésének egy maradandó emléke, könnyed olvasmány, érdekes ötletekkel.
 
A történet egy automata kutatóűrhajót mutat be, amely a Sas csillagkép irányába tart, hogy kapcsolatot keressen az onnan érkező jelzéseket kibocsátó értelmes lényekkel. A főszereplő a hajó "gépagya", amely lelkiismeretesen végzi gondterhes irányító munkáját, és elektronikus beszélgetéseket folytat az űrhajó más automatáival. Ám a hajó tervezői nem hittek a mesterséges intelligencia tökéletességében, ezért egy fiatal, jóformán érintetlen emberi agyat is elhelyeztek a fedélzeten, összekötve a többi berendezéssel. A terv szerint a gépagy és az emberi agy az út alatt majd összeismerkedik, és a cél érdekében egyesítik a képességeiket. A terv bevált, nagyon is. Az Agy felfedezi, hogy a Gépagy valami ismeretlen irányító erőnek engedelmeskedik, és további rejtélyek is felbukkannak. Ideje bevetni az ember utánozhatatlan intelligenciáját.

Méltatlan dolog volna a felsorolásból kihagyni a legtermékenyebb magyar sci-fi szerzőt, aki regényeiben jól ötvözte az egyszerűbb vonalú akciós-kalandos történetek jellegzetességeit a sci-fi témáival és módszereivel, és feltűnően jó érzékkel találta meg a "népszerű" és az "igényes" irodalom közös területeit.
 
Az író ehhez a regényéhez olyan témát választott, amely a magyar olvasók számára akkoriban még talán valószerűtlennek is tűnhetett, mára viszont mind a híradókban, mind az akciófilmekben mindennapjainkhoz tartozónak mondhatjuk. Egy latin-amerikai ország egyik katonai bázisáról hajnalban ismeretlenek ellopnak két neutronbombát. A terroristák hamarosan közlik a követeléseiket, és a határidő még a délután lejár. A katonai elhárítás azonnal riadóztatja az ilyen esetre kijelölt válságcsoport tagjait, akik egy központban irányítják a bombák felkutatására irányuló kísérleteket. Az egyik legbiztosabb ütőkártya egy sokoldalúan képzett kommandós egység, amelynek sikerül is nyomokra bukkannia, viszont a terroristák nagyon jól szervezték meg a saját védelmüket, nem lehet a veszélyt egyetlen rajtaütéssel elhárítani. A tét hatalmas, mindkét bombát egy nagyvárosban rejtették el, és ezeket a bombákat a határidő lejártakor fel is robbantják.
 
Nemere Istvántól, egyéb művei mellett, több hasonló témájú regény is megjelent, mint A kozmosz korbácsa, Kalózok az űrben, Holtak harca.

Robinette Broadhead egy szegény sorsú fiatal bányász, aki szerencsét próbálni utazik az Átjáró néven ismert kisbolygóra. Ezen az égitesten nemrég találták meg a hícsí néven emlegetett idegen lények számos űrhajóját. Az emberiség ezekről a lényekről gyakorlatilag semmit sem tud, sosem találkozott velük, írásos emlékeket sem hagytak maguk után. Önkéntesek, nagy jutalom reményében, próbautakra indulnak az űrhajókkal, mert mindenféle leírás hiányában csak ezzel az önveszélyes módszerrel lehet a hajókba programozott úticélokról információt szerezni. A többség nem tér vissza. A szuggesztív stílusú regény, amely egy tetralógia első kötete, az Átjáró életéről és Robin néhány útjáról mesél.

Mitchell Courtenay ötcsillagos reklámügynök, vagyis van mit a tejbe aprítania, bár a felszínen maradásért neki is minden nap meg kell dolgoznia. De egy olyan világban, amelyet átszőnek a reklámok, és a kereskedelmi ügynökségek irányítanak, igazán otthon érezheti magát. A konzik, vagyis a konzervatív elvekért küzdő ellenálló csoportok okoznak ugyan némi problémát, de a különféle fizetett rendőrségek kézben tartják a dolgokat. Ám Courtenay egy konkurens cég aljas mesterkedése nyomán hirtelen a Fogyasztók rétegében találja magát, elvágva minden addigi ismerősétől, akik halottnak hiszik. Belekóstolhat a függőségre nevelő termékek és reklámok élvezetébe, az adósságspirálba és az egyszerű emberek sorsába. Mivel tanult, intelligens ember, tudja, hogy gyorsan ki kell szakadnia ebből a környezetből, és sok fáradsággal vissza kell verekednie magát addig a rétegig, ahol már biztonságba juthat, régi, kedves életébe.
 
Ugyan a feszült tempójú regény által sugallt jövőkép mára nem vált teljesen valóvá, egyelőre, kissé kétértelmű tanulsága ellenére is bőven adhat(na) gondolkodnivalót napjaink jámbor fogyasztójának. Pohl több hasonló témájú regényt is írt, ilyen például a folytatás, a Reklámhadjárat is, de ez a regény közülük a legsikerültebb.

Két budapesti gyerek, Pisti és a nagyobbacska Kati egy szerkezettel véletlenül a jövőbe kerül. Kis bolyongás után találnak egy házat, ahol megpihenhetnek és a meghökkentő, jövőbeli technikába is belekóstolhatnak. Ám mielőtt a ház gazdája biztonságba helyezhetné őket, eltévednek, és egy gyerekfaluban kötnek ki, ahol be is fogadják őket. De hiába a sok csoda, a jó mulatság, Pistinek elege lesz a jó viselkedésből, a sok szabályból, beveszi magát az erdőbe, hogy Robinsonként éljen, igaz, elég kényelmetlenül. A tábor nevelői mindent látnak, de az egyszerűbb megoldások helyett inkább utána küldik Katit, hogy térítse vissza Pistit a jó útra. Nagyon szórakoztató, fantáziadús, kalandos ifjúsági regény, felnőtteknek is ajánlható.

A brit író regénye egy nagy világháború után játszódik, amikor a sugárveszélyes területek között kis falvakba húzódva éldegél az emberiség maradéka. A megrémült emberek még jobban félnek mindentől, ami más, ezért minden nyomorékot, torzszülöttet, mutánst elpusztítanak, bármi légyen is a hibájuk. De él köztük néhány gyerek, aki gondosan rejtegeti testi hibáját, olyan is akad köztük, aki telepátiára is képes. Vele lép szellemi kapcsolatba egy távoli vidékről egy asszony, akinek a bíztatására a gyerekek összefognak és megszöknek. Hosszú útjuk végén találkoznak az asszonnyal, aki egy felvilágosultabb, új társadalomba vezeti el őket.
 
A kötetet az író néhány kitűnő, válogatott novellája egészíti ki.

Ez az érdekes regény szinte végig tele van rejtvényekkel. Csak apránként bontakozik ki, hogy a főszereplők egy robotkomplexum részei az elhagyott Plútón, és feladatukhoz híven megpróbálják megkeresni az embert. Hogy ki az, hogy néz ki, hol keressék, maguk sem tudják, de ez nem jelenthet akadályt. Személyiségük kiterjesztését robotűrhajóba ültetve expedíciót indítanak a naprendszer belseje irányában, és minden bolygón érdekes, új, elemzésre váró jeleket találnak, ismeretlen – ügyetlen leírásuk alapján az olvasó által is csak nehezen azonosítható – tárgyakat, újabb robotokat. A történet utolsó része az ellenkező irányból indulva, a Földön ismét egyszerű technológiai szinten élő emberek közösségét mutatja be, míg végül a két vonal összetalálkozik.

Az író leghíresebb regénye egy távoli bolygón kezdődik, ahová a Földről kutatóűrhajó érkezik. A bolygón egy ősemberszerű fajt találnak, és megfigyeléseket gyűjtenek róluk. A hajó reaktorának meghibásodása miatt a személyzet tagjai sugárfertőzést kapnak. A legkevésbé sérült kutató a halála előtt még rögzíti a személyiségét, gondolatait egy consociator nevű készülék segítségével a hajó számítógépében, és utolsó erejével még előkészíti "feltámadásának" merész tervét. A terv szerint amikor a sugárzás veszélytelenre csökken, a számítógép egy ősembert fog a hajóba vezetni és annak agyába táplálja a rögzített személyiséget. Amikor ez megtörtént, az ősemberben újjászületett kutató nekilát, hogy hasonló módszerrel társakat szerezzen, mert a Föld hajdan áldozatot hozott az űrhajó elküldésével, várja a kutatás eredményeit, számára tehát az eredmények hazajuttatása a legfőbb feladat.

Ez a csodálatos regény egy trilógia középső része (A Viking visszatér, Az utolsó kísértés), önállóan is tökéletesen élvezhető. Gregor Man geológus az előzőleg átélt kalandok következtében, az űrhajó orvosa szerint nincs elég jó egészségi állapotban ahhoz, hogy a többiekkel hazatérhessen a Földre, ezért a Tau Ceti bolygóján kell maradnia. A bolygó egyik tengerparti népe, amelynek uralkodóját lázadásban megölték, királyává fogadja őt, az Égből Jött Isteni Urat. Man ettől kezdve megtapasztalhatja, mennyi baja van egy lelkiismeretes uralkodónak, ha népe javát keresi, és eközben hol békében, hol háborúban kell kormányoznia kis országát. Az író élvezetes gondolatkísérletében a Földközi-tenger ókori miniállamainak mintájára elképzelt világban kalandozhatunk, remekül megformált figurák társaságát élvezhetjük, és bővíthetjük történelmi ismereteinket.