Egy hét részes nyugat-német *, fekete-fehér tévéfilmsorozat 1968-ból. Aki élt akkor, az emlékszik rá, ez nem kérdéses. Az űrhajózás még izgalmas újdonság volt, a fantasztikus film pedig szinte ismeretlen csemege, így aztán mindenki éhesen várta "Meklén" parancsnok és csapata újabb kalandjait. Egy hét részes sorozat akkor bizony még elég hosszúnak számított. Huszonkét év várakozás után végre újra láthattuk, többször is, a Filmmúzeum Tv műsorán. És bár megállapodhatunk abban, hogy a filmtechnikai trükkök és az akkor talán futuristának tartott díszletek felett bizony eljárt az idő, a cselekmény, a párbeszédek, a figurák még ma is jó szórakozást nyújtanak, és persze érdekes élmény a vér, erőszak és mocsok nélkül zajló akció. De miről is szólt a történet?
McLane parancsnokot és az Orion legénységét a számos elkövetett stikli és fegyelemsértés miatt büntetésből három évre járőrszolgálatra vezénylik. Ráadásul a nyakukra ültetik a Különleges Szolgálat egy tisztjét, a csinos Tamara Jagello hadnagyot, akinek meg kell akadályoznia a további kalandozást. Csakhogy az Orion első járőrútján ismeretlen és agresszív csillagközi lényekbe botlik, akik a Föld meg-hódítására törnek. Így aztán a kalandok nem maradhatnak el...
Sajnos a Filmmúzeum újra elkészíttette a film szinkronját, a csatorna háziasszonyának bejelentése szerint azért, mert a régi kópia vetítésre alkalmatlan. Boldogtalan voltam ennek hallatán, de minden rosszban van valami jó: így legalább olyan részleteket láthattunk, amelyeket magyarul eddig még soha. Bizony, a régi magyar változat akkori elkészítői ki-kivágtak kisebb részleteket a filmből, ahogyan az az alább letölthető szövegkönyvből is kiderül. Részben bizonyára azért, mert a hatvanas évek szocialista Magyarországán kicsit kényes lett volna egy-két mondat pontos idézése. Emiatt néha "szabad" fordításhoz, néha pedig a vágáshoz folyamodtak. Részben pedig valószínűleg azért, mert valaki vontatottnak vagy túl erőszakosnak érezhetett egy-két párbeszédet. Minden csonkítás megbocsáthatatlan, de akad, amikor meg lehet érteni. Mindenesetre a mostani, vágatlan, kitűnő minőségű kópia bemutatása így igazi premiernek volt tekinthető.
Könnyen lehet, hogy nem ismered még a sorozatot, vagy már nem emlékszel rá eléggé. A fényképek segíthetnek valamit az összhatás felidézésében, de az igazi segítség mégiscsak néhány filmrészlet lehet. Ha le szeretnél tölteni, meg szeretnél nézni egy negyedórás összeállítást az epizódokból, kattints ide.
A legfiatalabbakat valószínűleg nem is érdekli, hogy éppen milyen szinkront is hallhatunk, már ha érdekli őket egyáltalán egy viszonylag régi film. De a régebbi évjáratúak már talán hiányolják a régi, megszokott hangokat (itt egy kis ízelítő). Habár a mostani csapatban is vannak kitűnő művészek, sajnos ez a változat nem sikerült olyan jól, mint az első, a klasszikus. De készséggel elismerem, hogy én elfogult vagyok! Nekem ugyanis szerencsém van, mert megvannak még a húsz-harminc évvel ezelőtt készült amatőr hangfelvételeim, sajnos egy részük elég rossz minőségben, ám én fel tudom idézni magamnak az "eredeti" atmoszférát. Olyan idők emlékeit, amikor olyan nevek bukkantak fel epizód- vagy mellékszerepekben, mint például Tomanek Nándor, Bárdy György, Körmendi János, Dallos Szilvia, Láng József, Képessy József. Még a főcím is más volt a kor kedvelt fapofa bemondójával, Varga Józseffel.
Na és az a híres visszaszámolás! Azt persze talán senki nem értette, hogy miért is kell - egy igazi űrhajó indításánál is - egyáltalán visszaszámolni. Azt sem mondta volna korábban senki a nullára, hogy zéró. Ez akkor olyan dögös dolog volt! Persze folyt a találgatás, hogy ki is mondja a filmben ezeket a géphangokat. Mert az hallható volt, hogy valakinek a hangja van lelassítva, feltehetően azért, mert akkor nálunk még nem tudták volna előállítani azt a talán számítógéppel szintetizált gépies hangot, amit a németek már meg tudtak csinálni. A tipplistát, ha jól emlékszem, a zengő hangú rádióbemondó, Bőzsöny Ferenc vezette, de ha kb. 25-30 százalékkal felgyorsítom a hangfelvételt - ma már ez nem probléma -, akkor nem ő, hanem egy nekem ismeretlen férfihang hallható.
Az eddigiekből kiderülhetett, hogy ez a sorozat nekem nem egyszerűen egy film, hanem egyben egy műkincs is. Ez vezethetett arra, hogy 2002-ben nekifogtam, és a régi hangfelvételeket gondosan végighallgatva leírtam a sorozat eredeti magyar változatának teljes szövegkönyvét, amely, mivel a film a jó párbeszédekre épült, élvezetes olvasmány. (A nyomógombra kattintva letöltheted.) Igaz, a később megismert új fordítás közelebb áll az eredeti német szöveghez, de kissé darabos és ügyetlen lett - mert mit jelent az, hogy exoterristák, kontraterrális energia, antimateriális bomba, meg hogy kirajzolom az űrhajókat? -, ezért a szövegkönyvben továbbra is a szívemhez közelebb álló, régi szöveget találhatod meg, kiegészítve az akkor kihagyott mondatok fordításával.
Te is elmondhatod a véleményed, az emlékeid! Először talán olvass bele a már bezárt, régi fórumunkon megjelent hozzászólásokba, igen tartalmas kis írásokat is találhatsz ott. Majd látogasd meg önállóan működő, új fórumunkat is, és bátran szállj be a beszélgetésbe, mindig vissza lehet térni régebbi témákhoz is.
Sajnos mára el kellett szoknunk attól, hogy a filmek végén átböngészhessük a szereplők és alkotók felsorolását. De az Orion végét szerencsére láthattuk, így bárki észrevehette, hogy bizony ez a film sem múlt el "nélkülünk". A jelmeztervező ugyanis Bárdy Margit volt, aki természetesen magyar. Úgy ám, azokat a különleges, emlékezetes ruhákat, de mint az itt letölthető cikkben is olvasható, részben még a frizurákat is egy magyar hölgy találta ki. Egyesek ma már mosolyognak azokon a régimódi, bár akkor talán a textilvegyészet csúcsát jelentő anyagokon, mások a ruhák egyformaságát kritizálják. Ők elfelejtik, hogy a történet az űrhadsereg meg a biztonsági szolgálat tisztjeiről szól, akik egyenruhában járnak. Különösen nehéz lehetett ruhákat tervezni úgy, hogy az eredmény a fekete-fehér képernyőn karakteres, de futurisztikus lehessen. Sikerült, ezt még ma sem vitatják sokan.
Találtam egy régebbi képeslapot, amin látható a híres Orion Bár. Nyilván a filmsorozat akkori rendkívüli népszerűségét jelzi, hogy az űrhajót idéző alakra formáztak egy egész épületet, talán határainkon túl is hírét keltve Balatonszéplak nyaralóövezetének. (A kép kinagyítható.) Persze az ezer év múlva megszülető űrcirkáló kissé karcsúbb, mint jelenkori mása, de sajnos ma még nincs a birtokunkban az a mágnespárna-generátor, ami nélkül egy ennél kecsesebb épület bizony felborulna.
Megkérdezték tőlem, hogy felszolgáltak-e a bárban az Orionhoz kötődő elnevezésű italokat. Találtam egy hiteles tanút, aki még akkoriban járt ott, és az elmondása szerint nem kínáltak efféléket.
Sajnos az épület már nem így néz ki, mivel a terület tulajdonosa a betonszerkezetig visszabonttatta. A hírek szerint valamilyen nem szórakozóhelyként még hasznosítani fogják.
A sorozat készítésének idején a profik olyan trükköket készítettek filmszalagok manipulálásával, vagy később egyszerű elektronikus szerkezetekkel, amelyeket ma, a számítógépes technika birtokában már ügyes diákok, szórakozásból is ki szoktak próbálni saját kis filmjeikben. Hajdan ezekről a néző még nem sokat hallhatott, ezért az Élet és Tudomány című ismeretterjesztő hetilap megragadta az Orion népszerűsége által kínált alkalmat, és a bemutató után néhány héttel egy rövid cikkben megismertette az olvasókkal a film legérdekesebb trükkjeinek titkát.
Minden gyerek, akinek tetszett a sorozat, biztosan bánkódott, amikor az utolsó epizód is befejeződött. 1969-ben az úttörőknek, felső tagozatos általános iskolásoknak szóló Pajtás magazin enyhíteni akart e fájdalmon, és megjelentetett egy újabb történetet, képregény alakjában, Az Orion 8. kalandja címmel. A szöveg Alaksza Tamás munkája, a rajzokat pedig az a Zórád Ernő készítette, aki később a tudományos-fantasztikus elbeszélésekhez készített illusztrációival és képregényeivel a műfaj kedvelői között komoly elismertséget szerzett. A képregényt megtekintheted és akár ki is nyomtathatod, ha innen letöltöd az 1,6 MB méretű tömörített állományt.
Van még egy jó bizonyítékom a régi kiugró sikerre, ugyanis kapható volt az Orion társasjáték. Akkoriban a méltán népszerű születésnapok és karácsonyok kívánságlistáinak egyik biztos tétele lehetett. Ma már valószínűleg nem sok található belőle, ezért készítettem a saját, kissé viharvert példányomról egy képsorozatot, amely segítségével akár magadnak is készíthetsz egy rekonstruált darabot. Kattints a képre!
Jelentkezett nálam olyan gyűjtő, aki az Orionhoz kapcsolódó magyar tárgyakat keresett, fényképet, újságkivágást, dísztárgyat - még emlékszem egy teknőc alakú ceruzatartóra -, vagy a társasjáték egy példányát. Ha valaki elajándékozni vagy eladni akarna ilyesmit, és engem értesít róla, akkor én szívesen kihirdetem vagy közvetítem az ajánlatát. De ha akarod, csak el is mondhatod, ha a büszke birtokosa vagy valami ide illő ritkaságnak.
Németországban a sorozat még ma is nagyon népszerű, klubok működnek a film hívei számára, könyv alakban is kiadták a film történetét és a hozzá írt folytatásokat. Az oldal alján hivatkozásokat találhatsz olyan más honlapokra, amelyeken néha rengeteg érdekességet olvashatsz a film szereplőiről, a készítőkről - tudtad, hogy az egyik író, W.G.Larsen nem is létezik? -, a filmben felbukkanó figurákról és fogalmakról, letöltheted az eredeti német szöveget és az Orion metszeti rajzát is, de sok olyan képet is láthatsz, amelyeket a film által megihletett rajongók készítettek.
Kérlek, bővítsd a sort, küldd el nekem a sorozattal kapcsolatos, elsősorban itthoni helyek címét, és azokat innen is elérhetővé fogom tenni.
Búcsúzóul, ha kedved van, két zenerészletet kínálok meghallgatásra. Az elsőt a Kaszinóban hallhattuk, a feledhetetlen táncok egyikét járták rá az egybegyűltek (egy-egy mai videóklip táncosai nem lettek volna ugyanilyen komikusak harmincöt évvel ezelőtt?). A másik a filmzene főtémája, az a bizonyos "Felszállt az Orion...", amely régen olyan híres volt mifelénk, mint manapság a James Bond- vagy Csillagok háborúja-filmek zenéi az egész világon. Ha tetszettek, a teljes filmzenét megtalálhatod az oldal alján felsorolt címek között.
Üdvözöllek.
 |
A lap 2003. januárjában nyílt.
Utolsó módosítás: 2014. február 9.
|
|
|
kezdőlap
A film / Fórum
|
|
