Gyula, azzal kezdted a minap, hogy "Látod, Attila" - válaszom tehát azzal indítom: látom bizony. :)

Valóban, az Asztronauta és pláne a K-pax is "kemény dió" volt; pont ezért tartottam érdemesnek felemlegetni, mint amik nem cáfolják az eddigi érveléseket - szerintem az én disszonáns észrevételemet sem -, inkább speciális példaként kiegészítik, árnyalják.


És tartom továbbra is, hogy mindkét sztori megítélésénél, mondhatni, bekategorizálásánál nem tekinthetjük relevánsnak, hogy effektíve a filmek úgy érnek véget: kimászik Johnny Deppből az űrlény, illetve látjuk Prot bátyót, hogy ő egy ember, akiben vagy benne bújkált a marslakó, vagy csak egy szimpla őrült (döntsd el! :). Szóval ez csak dramaturgia, vágási kérdés: a rendező odabiggyesztette-e ezt a lezáró motívumot a vetítendő anyag végére vagy sem. Ha úgy dönt, nem teszi oda - a sztori akkor is ugyanaz. Vagyis: vagy sci-fi vagy nem. Nem dönthet a lényegről egy zárójelenet.

Észrevételed, hogy a planetáriumi jelenet "túlzás", amit hajlandó vagyok osztani, rámutat egy érdekes szempontra, amit eddig érthetően elhanyagoltunk: "kinek" mi a sci-fi? Mármint hogy a válasz attól is függ, kinek tesszük fel a kérdést. Vegyük a Prot-történetet. Egy őrültet látunk, aki "marslakónak" mondja magát. A rendező, azaz a mesélő semmilyen kézzelfogható utalást sem tesz arra, hogy többről volna szó, mint egy szokványos orvosi esetről. És mégis: azt hiszem, Te is, én is, a többiek is ezen a fórumon csak úgy tudják nézni a filmet, hogy "hisznek" Protnak! Mert hozzászoktunk, hogy a filmekben marslakók vannak. Ez nyilvánvaló, elfogadható, befogadható helyzet számunkra. Ez egy őrültnek látszó űrlény - mondjuk magunkban -, lássuk mi sül ki a végén. Ez egy "sci-fi-mániás" bolond - mondja (nem rólunk :) a főszereplőről magában a nem sci-fi-rajongó mozinéző -, vajon a végére megnyugszik-e, meggyógyítják-e. Ez valakinek talán épp annyira tudományos-fantasztikus film, mint, mondjuk, a Száll a kakukk fészkére, vagy a Rainman. Semennyire. Mi meg itt beszélgetünk róla.

Ami a Csillagok háborúját illeti: gazdag az irodalma a témának, úgyhogy sok minden a Star Wars kapcsán már elhangzott, leíródott, ami a műfaj(csoport) más elemeire is érvényes. A szakirodalomban visszatérő elem, hogy a Star Wars nem sci-fi, hanem "space fantasy" - állítólag az angolszász világban ez bevett szó, míg nálunk ilyen (al)műfaji típusok nem ismeretesek (ezért is hiányolhatták az elmúlt hetek hozzászólói közül többen). Ez nyilván igaz, mindazonáltal a mifelénk alkalmazott sci-fi fogalomba Luke Skywalkerék kalandja simán belefér: űrhajók, kvázi-tudományos összefüggések és fejlemények (űrhajók meghajtása, ismert fizikai elveken működő fegyverek, eszközök, továbbá robotok, galaktikus társadalmak és ezek viszonyaiből adódó különleges - jövőbeli? - kérdések és válaszok, stb.). Szóval nagy általánosságban a Star Wars, persze, sci-fi, mi más lehetne - de jobban belemerülve valóban szépen mutatja a standard besorolás hiányosságait, a kategorizálás bővítésének igényét.

Kuroszava Akira Rejtett erődje: kiváló film, örülök, hogy más is hallott róla (nagyon kevesen), hadd hívjam fel a figyelmet a www.starwars.hu-n e tárgyban olvasható rövid elemzésre (amiket a hírkeresőben a Kurosawa szóra keresve remélhetőleg meg is lehet találni), szóval a Rejtett erődben kimondottan fantasztikus élmény volt számomra, hogy miközben egyértelműen és kétségek nélkül is "szimpla" japán történelmi film, a 17. századból, a japán történelemben ismerős szituációkkal, helyszínekkel és szereplőkkel, addig - bármilyen hihetetelen annak, aki nem látta - egyes pontjain a film olyan erősen a Csillagok háborúját idéz fel a nézőben, hogy pár másodpercre szinte úgy érezzük, utóbbit látjuk. Nyilván a másik merített valójában az egyikből, de feltehetően mindnyájunknak az időben később készült film a hamarabbi, egyszermind erősebb élmény, tehát az asszociáció itt éppen fordítva működik, mint logikus volna; ami a lényegen nem változtat. Szóval a Star Wars tagadhatatlanul - és Lucas ezt maga nem leplezi, hanem büszkén bevallja - egy késő középkori "japán történelmi sztori", ami mégis sci-fivé válik attól, amit az író-rendező megváltoztatott benne. Nem akarom ezt túlragozni, de igen jó példa a korábban már általunk kitárgyalt összefüggések (Délidő - Gyilkos bolygó; és hasonlók) tanulságainak kuszaságára. Tudjátok: itt én vagyok az ünneprontó, a kétségeivel folyton előhozakodó provokatőr :)

Gahan Wilson "számítógépe": de jó, hogy valaki erre is emlékszik! Zseniális, imádom. Kitűnően parodizálja, mondhatni, leleplezi a sci-fi "gyártás" technikáját, azon sem csodálkoznék, ha valaki alapos okot érezne ennek láttán, hogy a műfaj egészét kinevesse. De hogy nem csak a (Pali által oly előszeretettel kárhoztatott) amerikai-hollywoodi típusú "szenny-sci-fi" figurázható ki így, azt ugyanilyen mókásan és mégis komolyan mutatja egy másik hasonló, ugyancsak a régi Galaktikák valamelyikében közölt ruszki novella. Most nem tudok utánanézni, ezért csak makogok, hogy Boguszlavszkij vagy efféle nevű szerző tollából származott; aranyos, egyszersmind vitriolos volt (amolyan Ilf-Petrov stílusú karcolat). Keressétek meg!

Attila

*******************************************
Orion-fórum, 2005.11.16.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html