Mihály, úgy érzem, ezek szerint nálad is csak az itt már definiált "nem tetszik, tehát nem sci-fi" hatás érvényesült. Bocsánatos dolog, mindannyiunkkal megtörtént már. A vízvisszanyeréssel kapcsolatos ellenszenved annyira részletkérdés, hogy nyilván te is belátod, nem lehet műfaji besorolás alapja, csak egyszerűen nem tetszik. A természet ciklusainak és az ember önfenntartó kényszer szülte szokásainak, köztük például a kannibalizmusnak a taglalása nem érdekes annyira, hogy zaklassalak vele, de könnyen leszoktathatnálak vele az evésről és ivásról, ha érzékeny vagy a témára. A dolog néhány érdekes aspektusát már úgyis olvashattad Heinleintől, Az angyali üdvözletben, ha érdekel.

A császár-herceg-alattvaló probléma más, íme, Motyót is zavarta az, hogy meséink nagy része olyan társadalmi korban játszódik, amikor ez volt a megszokott felállás. Az kevésbé szokott az ember eszébe jutni, hogy ebben a pillanatban is a világ elég jelentős részén monarchikus államforma és társadalmi rend érvényesül, aminek egyébként szerintem van egy-két jó tulajdonsága a hiénák és kereskedők uralta "köztársaságok"-kal szemben. Nekem az is elég lényegtelennek tűnik, hogy a valódi hatalom királyok, sejkek, bárók kezében van, vagy főrészvényesek, első titkárok, gazdasági főtanácsadók, alapítványi Polgármesterek és hasonlók kezében. Nekünk mindegy. Hogy az egész rendszer milyen gyorsan képes megváltozni, azt már úgyis megmutatta nekünk egy nagy, erős, új köztársaságban Napóleon polgártárs, a császár. Például. De az ókori Hellászban is volt már jóléti demokrácia, azzal a különbséggel, hogy a modern, programozható háztartási gépeket ők háborúkban ejtették foglyul. A jövő azon a vidéken is mást hozott, mint amit akkor gondolhattak. Szóval bizony lehetséges, hogy a Galaktikus Birodalom, esetleg egy Padisah Császárral az élén a megnyugodott jövő néhány zűrzavaros évszázadunk nyomában.

Attila, látod, van, amiben egyetértünk: Saskia Reeves valóban emlékezetes alappontja az egész sorozatnak. (Pedig Francesca Annis nálam is jó helyen áll :) A könyvben nem ennyire hangsúlyos a szerepe, itt tényleg a színésznőből is hozzátevődött valami hatásos a figurához. (A magyar hangja is nyert, talán Igó Éva?) Viszont, most jut eszembe, Thufir Hawat sokkal emlékezetesebb volt a mozifilmben, itt teljesen eltűnt. Motyó, Csani megjelenítése érdekes módon nálam telitalálat volt, rendkívül erősen idézte bennem a National Geographic fotójáról híressé vált Afgán lányt. Egészséges, bár rusztikus arcvonásai engem nem zavarnak, többször állapíthattam meg, hogy nagyon szép embereket, főleg gyerekeket láthattunk már olykor a mindennapi túlélésre összpontosító elzárt embercsoportokban is. És ha már jó figurákról esett szó, a három további epizódban, amelyet talán majd a TV2-is bemutat egyszer, szerintem meglepően jó a Paul gyerekeit alakító két fiatal színész, talán ez is hozzájárult benned a kedvező összhatáshoz.

Nem rám tartozik, Motyó, de azoknak a grafikus ismerőseidnek, akik a mozifilm erőtérpajzsát annyira kritizálják, szerintem nyugodtan a szemébe vághatod, hogy el vannak kényeztetve. 84-ben ők sem csináltak volna ennél jobb trükköt, és ráadásul a szögletes, "torzítós-búgós" pajzs hatásosan érzékeltette a lényeget. Nem kevésbé hatásosan, mint bármilyen más, azóta már viszonylag egyszerűen megvalósítható grafikus effektus. Egyébként sem ennyin múlik, hiszen naponta láthatunk ócska filmeket fejlettebb számítógépes grafikával. Ráadásul egy grafikus megfigyelhette már, hogy egy igazi művész például egy üveglapra szórt homokba húzott néhány durva, bravúros vonással annyit mesélhet el, hogy azt már nem lehet semmilyen technikával felülmúlni, igaz-e?



*******************************************
Orion-fórum, 2005.09.15.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html