Akkor hadd kavarjak én is picit be a Dűne-mizériába.

Érdekes, hogy a Mihály által felsorolt jogos érvek azok, amik miatt a *könyv* nem annyira tetszett első megjelenésekor. Bárhogy is próbáltam kondicionálni a fantáziámat arra, hogy most sci-fit olvasok, minduntalan csak középkori várak, várurak és várúrnők jelentek meg a fejemben, és ezen nem segítettek az időnként felbukkanó fura gépezetek sem. (Hozzátenném, hogy amikor életem egyik későbbi szakaszában a misztika és az ezotéria felé tettem nem is kicsi kitérőt, utána egészen másképp láttam már a művet. Nem mondom, hogy értettem, mert szerintem maga a szerző sem érti, amit ír, viszont legalább érdekesnek találtam.)

És lőn, hogy egyszer csak megláthattam a Lynch-féle filmet (a 80-as évek körülményeinek megfelelően hangalámondással - viszont legalább nem német szinkron volt a hangalámondás alatt!). Egyrészt nehezen tudnám csak szavakba önteni, milyen hatást gyakorolt rám a film erőteljes hangulata, zenéje, lynches megfogalmazásmódja. Napokig bennem volt a film érzete, ami viszonylag ritkán fordul elő.
Másrészt, és ez most az érdekesebb, sikerült sci-fivé tennie számomra a történetet! Azt, ami az én - ezek szerint igen szegényes - fantáziámnak nem sikerült, Lynch és csapata kirázta a kisujjából, és megtöltötte a középkori-váruras-boszorkányos világot űrhajókkal, gépekkel, sci-fis hangokkal, hangulatokkal. Persze nem starwarsosan és nem alfaholdbázisosan, hanem amolyan lynchesen elszakadva a megszokott sémáktól, de mégis úgy, hogy a sci-fi-érzékelő receptoraimra maximális hatást tegyenek.

Sokan bírálják egyébként nemcsak a fércjellege miatt, hanem a látványeffektek minőségét tekintve is. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy az alkalmazott látványelemek különlegessége sokszorosan kárpótol a technikai hiányosságokért. (Nekem pl. személyes kedvenceim a torzítós-búgós tömör kocka pajzsok, miközben grafikus ismerőseim elhányják magukat tőle...)
És különben is, el tudjátok képzelni a Pirxet és a Televíziós Meséket az ügyetlen blue-box nélkül? Én már nem nagyon.

A háromrészes tévéfilm becsületes és precíz alkotás, de érzelmi hatásában meg sem közelíti az őst. (És akkor ne beszéljünk a kissé duci arcú, láthatóan jól hidratált, sima bőrű sivatagi fremen lányról.......) Ugyanakkor érdekes, hogy a szintén háromrészes Dűne gyermekeit (a Hallmarkon ment valamikor tavaly), kifejezetten jónak találtam - nyilván nem volt mihez hasonlítani.

Motyó

*******************************************
Orion-fórum, 2005.09.14.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html