Mivel ez az alaptrilógia már kicsit kevésbé élt bennem - noha jobban tetszett -, mint a három folytatás-epizód (a Dűne messiása és a Dűne gyermekei), ezért úgy gondoltam, jobb, ha legalább a második részt megnézem, mielőtt Attilának válaszolok. Nem fogunk egyetérteni. Persze ez nem baj.

Az 1984-es mozifilmről persze nem tudom azt mondani, hogy rossz, csupán egyelőre múlhatatlan ellenszenvemet ébresztette Lynch a Harkonnenek, "a Rossz" szélsőségesen demagóg ábrázolásával, amelyhez fölösleges, az író által sosem említett szimbólumok sorát alkalmazta. Nem mondom, Herbert is túlzott egy kicsit időnként, 1965-ben bizonyára könnyebbnek találta kora olvasóival érzékeltetni a végtelen gonoszságot egy dagadt buzi alakjában, szembeállítva a magas, keskeny csípőjű, olajbarna bőrű Atreides herceggel, akinek csontos arcának rideg kifejezését csak szürke szemének tekintete enyhítette (idéztem a herceg első megjelenésének leírásából). Az előítéletek körülöttünk áramlanak, ostobaság volna tagadni, de még erősíteni is rajtuk, ahogy az a filmben sokszor látható, igazán fölösleges. A film egészének megítélését nem tudom függetleníteni ezektől, de szerintem ez is a rendező munkáját minősíti, meg nyilván engem is.

A minisorozat, vagyis ez a tévéfilm a higgadtabb stílusával nyerte el a tetszésemet, azt hiszem. Több ideje is van mesélni, kétszer olyan hosszú, mint a mozifilm, ami ebben az esetben nem lényegtelen előny, hiszen a könyv nagyon aprólékos, részletes. Szerintem nem is igen vesztegették az időt. A berendezés, a jelmez, az operatőri munka, a bizonnyal szándékosan mesekönyvszerű világítás szintén tetszik. Azt egyébként szerintem nem lehet, de talán nem is akarják tagadni, hogy a tévéfilm készítői ismerik a mozifilmet, akadnak olyan egyezések, amelyek nem lehetnek a puszta véletlen műve.

A színészek, ahogy mondod, Attila, igen. Tegnap sokat gondolkoztam rajta. Az természetesen feltűnő, hogy Lynch a mozifilmben milyen sok jó nevű, vagy ami még érdekesebb, később jó nevűvé vált színészt alkalmazott. Egész sztárparádé. De azért a tévéfilmbe is jutott egy-két ismerős arc, és láttuk már sokszor, hogy nem ezen múlik egy film sikerültsége. (A sikere, az más.) Mégis éppen a két főszereplőt, Kyle MacLachlant és Alec Newmant összehasonlítva szinte már nem tudom eldönteni, a megjegyzésedet hogyan is értsem. Nekem az utóbbi, főleg ahogy a történet előrehalad, jobban tetszik. Eleinte egy éretlen, koraöreg, kétségektől gyötört, akaratos kölyök, akiből lassan harcos, majd vezér, majd próféta/isten/messiás lesz, ki mit kíván. Nekem a színész alakításával nincs semmi bajom.

Vitatkozhatunk, ha tetszik, azt mindig lehet. Kikívánkozik belőlem még egy megjegyzés. Negyven éve még bizonyára egzotikus érdekesség volt a nyíltan arab mintára formált fremen nép ábrázolása (akik egymás között időnként bolgárul beszélnek). Arra mérget vehetünk, hogy szegény Frank Herbert ezzel, különösen pedig a könyvben az elnyomók ellen indítandó dzsihád többszöri emlegetésével ma már nem aratna osztatlan sikert. De kicsit csiklandozza az oldalamat, hogy vajon a hisztériával alaposan felszerelkezett USÁ-ban vajon nem került-e mára tiltólistára ez a nálunk nagy klasszikusként emlegetett regény. Üdv.



*******************************************
Orion-fórum, 2005.09.09.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html