Továbbhaladtam még egy lépést a Mihály kérdése által indukált gondolatmenetben (miért volna "klasszikus sci-fi" a Gyilkos bolygó?, csak mert fantasztikus, régi és jó?). Ebben az segített, hogy megvettem antikváriumban a néhai Kossuth Fantasztikus Könyvek-sorozatból nekem eddig tán egyedül hiányzó Clarke-kötetet. Márpedig a Holdrengés egyik novellája idevágónak tetszik.

A sztoriban a történés lényegében annyi (bizonyára ismeritek a hivatkozott írást, de ha nem, tessék utánakeresni), hogy pár ember, köztük egy japán, utóbbi kezdeményezésére megpróbál igen gyorsan és ügyesen nagy számokat összeszorozgatni, méghozzá régimódi golyós számológép igénybevételével. Na és? - kérdezhetnénk, de természetesen a poén az, hogy teszik mindezt egy tudományos-fantasztikus témájú novellában, ahol a helyszín és a kor természetesen ennek megfelelő. Ám egy pár japán vagy akármilyen nemzetiségű ember számolgatása mitől lenne "sci-fi"? Pusztán attól, hogy az űrben teszik, űrhajó fedélzetén, egy később korban? A Pali által korábban számos ponton feltett kérdések itt is megállják a helyüket.

Ám, azt hiszem, a Clarke-írásműnél nem kétséges a válasz: igen. Valamely szimpla, "hagyományos" emberi tevékenység, tett, viselkedés, mondat, érzés, reakció, élmény "pusztán" azáltal töltődik fel "mondanivalóval", ölt mélyebb gondolati jelleget, mondhatni, válik komoly sci-fivé, hogy a szituációt, az időbeli és térbeli kereteket kicseréljük. Az ember ugyanaz marad - a körülmények változnak. Hiszen mi Clarke-nál a gondolati töltet? Hogy a csillagközi utazások, a ki tudja milyen meghajtású űrjárművek és szuperszámítógépek korában is szükség lehet - legalább egy-egy extrém, váratlan helyzetben, amikor életet ment a józan ész - a régi, jól bevált, szülőtől, nagyapótól tanult-megörökölt módszerekre, ötletekre, netán erkölcsökre, gondolatokra, egyebekre.

Valahogy így képzelem én ezt.
Attila

*******************************************
Orion-fórum, 2005.07.29.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html