A Solarist illetően Lem véleményét érdekességként idéztem, ám ebben az esetben nem mondhatom róla, hogy a sértett írócska minek háborog, örüljön, hogy filmet csináltak az írásából. Lem nekem elég nagy író ahhoz, hogy befolyásoljon a véleménye a filmről. Amelyről egyébként igencsak kevés emlékem van már, de ha alkalmam fog rá adódni, meg fogom nézni a filmet újra; sok-sok év elteltével, ráadásul már a könyv ismeretében biztosan meg fogja érni a figyelmet. Mulatságos egyébként, hogy a film, ha jól emlékszem, két óránál is hosszabb lehetett, ami régen extrém hosszúságúnak tűnt. Éppen tegnap nézhettem volna meg a tévében A gyűrűk ura harmadik részét, 192 percen át, és ma már ez a hossz sem számít beszédtémának.

Attila, a leírásodból én már értem, hogy a párhuzam milyen mértékű, de csak annyit mondhatok, hogy nagyon melankolikus hangulatban láthattad ezt a néha tényleg kissé szomorkás filmkomédiát. Igyál rá egy "tőtetet", jobb színben fogod tőle látni a dolgokat.

A rádióműsorral kapcsolatban meglehetősen igazad van, de ez engem nem búsít. A bennünket vendégül látó műsorvezető legalább érezhetően készült a beszélgetésre, és az pedig az ő előjoga, hogy a hallgatóival a saját gondolatait megossza. Nem kaptunk kevés lehetőséget a megszólalásra, csak túl nagy kört tettünk a témában, mindenből csak néhány mondatra jutott idő, ez már csak így van. A műsorvezetővel szinte még szót váltani sem volt alkalmunk az adás megkezdése előtt, ezért nem sejtettük, hogy merrefelé akarja terelni a beszélgetést. A kiírt terv szerint "retró-sci-fi" lett volna a téma, és valóban arra számítottunk, hogy ezeken a vizeken is fogunk evezgetni. Szegény Motyónak elég zaklatott volt a tekintete, amikor végül kijöttünk a stúdiószobából, ő valószínűleg azt érezte elsősorban, hogy nem sikerült semmiben sem elmélyednünk ebben a tekintélyes hosszúságú időben. Én viszont azért tudtam őt nyugtatni, mert én hallottam az aznapi sci-fi témájú adásból már más beszélgetéseket is, és hálás voltam a sorsnak, hogy végül szerencsém volt egy nem műveletlen, nem primitív, nem érdektelen műsorvezetővel egy csapongó, ám legalább a témával foglalkozó beszélgetésben részt venni. A feleségem szerint, aki olyan műsorszakaszokat is hallhatott otthon, amiket az utazás közben én nem, szintén kivételesnek tekinthető szerencsénk volt. Szóval örültem annak, hogy nem a műsorvezető ellenében kellett védenem a sci-fi becsületét, és ha az Orionról meg az Alfa Holdbázisról kevés is derülhetett ki, legalább nem a misztikus horrorfilmekről kellett végül vitatkoznunk, mint a sci-fi "jellegzetes" formájáról. A betelefonáló hallgatók pedig valóban okoztak meglepetéseket, de csak keveset. (Egyébként én a betelefonáló hallgatók miatt szoktam le mára teljesen a rádióhallgatásról, pedig sajnálom.)

Amit A nagy könyv-beli buta megjegyzésről (kb. "Nem sci-fi, vagyis lehet jó.") írtál, az bizony a tipikus példája az előítélet műveletlenséggel súlyosbított esetének. Ilyet hallani lehet naponta, mindenféle témában, csak a sci-fi érzékenyebb pontunk sok másnál, jobban megbántódunk miatta. Igen, ez a "Hát ez nem is rossz, pedig sci-fi!" típusú rácsodálkozás olyasmi, mint a "Hát ez egész rendes ember, pedig cigány!" és társai; a példa tetszés szerinti számban variálható. A sci-fi megvetett helyzetéért sokminden okolható, például a számtalan sci-fi csomagolású filmszemét, de egyelőre nincs remény a helyzet javulására. (Legyen ez most a legnagyobb bajunk, azt kívánhatom.) A nagy könyv sajnos nem javított a műfaj megítélésén, mert most azokban, akik nem olvastak még jó sci-fit, talán rögzül, hogy a műfaj legkiválóbbja a Galaxis útikalauz. Amelynél én hajdan kétszáz jobbat is könnyen megneveztem. Sajnálatos vonása ennek a versengésnek, hogy ez a könyv is, de több másik is a véletlenek játékaként éppen az elmúlt hónapokban került a boltokba, és ez a szememben egy csöppet összeborzolja az összképet. Tulajdonképpen azzal előre kiegyeztem volna, ha a száz legjobb könyv közé egy sci-fi befért volna, csak ne éppen ez a hülyeség. Persze itt nem a legjobb, hanem a legnépszerűbb könyvekről esik szó. Jól esik a szívemnek látni, hogy A Mester és Margarita vagy a Háború és béke könnyebben ugrik a polcról az emberek kezébe, mint Vavyan Fable remekművei.

A fórum-témában köszönöm az eddigi hozzászólásokat, aludjunk rá.



*******************************************
Orion-fórum, 2005.06.11.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html