Motyó, azt hiszem, nem kell szégyellni azt az aláírást. Lucas a filmjeivel meg a szervezésével készült további filmekkel sok jót is adott nekünk. Azért, amiért te azt írtad, hogy szégyelled, csak az óriási üzleti cirkusz lehet felelős, amely a Star Wars-kultuszt meglovagolta, táplálta, generálta. A nyolcvanas évek végén, amikor Lucast a további részekről kérdezgették, ő még kelletlennek mutatkozott. Aztán addig kérdezgették, amíg belátta, hogy bolond lenne nem hülyére keresni magát, ha már a fogyasztó ezt annyira óhajtja, és megtolta a szekeret. Az meg megy előre. Az alaptrilógia készültekor nálunk még nemigen lehetett ismert az a slágercsináló procedúra, amivel az újabb részek útját egyengették, immár nálunk is teljes szélességben nyomulva. Lucas nem szent, nem utasította vissza a világméretű szuvenírgyártási, könyvkiadási, játékgyártási és egyéb üzleti őrületek bevételét. Reméljük, hogy nem csak luxusrepülőgépek vagy hasonló létszükségleti eszközök vásárlására költötte. Egyébként pedig ha a világ lelkesen tejelt, hát az nem volt kötelező.

Az új Special Edition ettől még nekem sem tetszik jobban. Amikor most a tévében bemutatták a 2. részt, eszembe jutott, hogy annyira más a megjelenése az új részeknek, mint a régieknek, hogy talán már érlelődik egy fejben a 4-6. részek újravágása (vagy részleges újraforgatása?), mérhetetlen mennyiségű számítógépes kiegészítéssel. Közben persze a távolból pénztárgépek csilingelése sejlik. Ez a 3D-verzió olyasmi. (Bár én azt hittem, már készült valami efféle.)

Az alaptrilógiát egyébként én is nagyon szeretem, és ha látom valahol, biztosan nézem egy darabig. Annak ellenére, hogy kazettán van nálam mindhárom rész, feliratosan, szélesvásznú, kiegészítetlen változatban, ami a maximum. Holott az első filmet csak évekkel a premier után láttam, miután (mert) olvastam a könyvet, vagyis a vonzalom igazán spontánnak nevezhető. Jó mese, sci-fis kellékekkel díszített, egyszerű kalandtörténet, és jól van megcsinálva. Ilyen is kell, butaság volna önámító módon becsmérelni, ha tetszik.

A filmhangról írtad, hogy a hangzásnak érdemes lehet a kép korához igazodnia, az összhatás érdekében. Azt hiszem, ebben nagyon igazad lehet.


Pali, én nem mondtam, hogy nem érdekel tovább a téma, csak hogy jobbnak találom, ha én (akkor) abbahagyom. Bizony, továbbra is úgyanúgy érdekel, csak azt hiszem, most nem fogjuk tudni egymás meggyőződését módosítani. Abban igazad van, hogy a film képe és hangja más elbánást követel meg, hiszen a hang elkerülhetetlenül átmegy a fordítás sokszor erősen torzító, mégis nélkülözhetetlen hatásán, majd a szinkronizálás hasonlóan sokat számító folyamatán. Szerencsém van abban, hogy ma már eleget értek az angolból ahhoz, hogy egy feliratos filmből jobban figyelhessek az eredeti szövegre, mint a módszerből adódóan nagyon leegyszerűsített feliratra. Aki például látta még feliratozva a MASH című filmet - egy kedves vígjátékot a koreai háború tábori kórházáról -, az megtapasztalhatta, hogy mennyire szorult helyzetben lehet néha az, akinek az olvashatóság és a szöveghű részletesség között kell egyensúlyt keresnie a filmfelirat elkészítésekor.

De nem csak angol nyelvű filmek vannak, már ha értünk éppen angolul, és nem is mindig esik jól az nézőnek olvasással tölteni az időt a film izgalmai közben, szóval az esetek nagy részében bizony a szinkron ugyanolyan nélkülözhetetlen, mint a fordítás. De még olyan eseteket is tudnék mondani, amikor a szinkron határozottan jobb lett, mint az eredeti beszédhang, hála kitűnő színészeinknek és segítőiknek. (Nekem az Orion régi szinkronja, ezt nem tagadhatom, ezek közé sorolható.) És hogy a szinkronhang másoknak sem közömbös, erre mesélek egy nem ennyire régi példát.

Körülbelül nyolc-tíz éve lehetett, hogy egy azóta már megszűnt vagy átalakult magyar kereskedelmi tévécsatorna elővette a Minden lében két kanál című (a címadások őrültségeiről már sok éve folynak viták), régebben igen népszerű tévésorozatot, és mivel a régi szinkronok szokás szerint már megsemmisültek, nosza, újraszinkronizálták. Roger Moore új magyar hangja nem volt rossz, de Tony Curtist egy ide nem illő, bicskanyitogatóan idegesítő hanghordozású, egyébként nem tehetségtelen fiatal színész szinkronizálta. Letaglózó volt. Nem tudom, mi történhetett a háttérben, de a sorozat hatodik részét nem követte a hetedik. Majd a következő héten bemutatták az első epizódot, újra, még egyszer szinkronizálva, most már Láng Józsefet és Sztankay Istvánt, a régi változat feledhetetlen hangjainak tulajdonosait felkérve az új szinkronra. És velük most már végig elkészült a teljes sorozat, láthattuk is, jól is esett. A tévécsatorna bizonyára nem költött volna a munka megismétlésére, ha nem követelte volna ezt tőlük egy soha nem említett, de bizonyára torokszorongató nyomás a nézők, azaz reklámfogyasztók részéről.

Én belátom, hogy bizonyos módosítások elkerülhetetlenek, ha a filmeket látni szeretnénk, de azt nem tudom, hogy a képen változtatni miért lenne szükséges (engem még mindig idegesíteni tud az a ***** korhatárjelző karika is, meg a többi fölösleges dísz, műsorhirdetés, felirat), és a hangon sem kellene a szükségesen felül változtatni. No persze itt már eltérnek a véleményeink arról, hogy egy térhangzást imitáló zajsáv, új zenei elemek és effektusok a szükséges változtatáshoz tartoznak-e. A film tárolásából, vetítéseiből, az anyag elöregedéséből eredő kép- és hanghibák kiszűrését én hasznos dolognak tartom, és örülök neki, hogy a technikája egyre finomodik. (Ezzel szemben nevetségesnek vagy bosszantónak érzem, hogy mostanában annyira divat lett a régi amatőrfilmek színtorzulásait, laborhibáit és a kép karcosságát utánzó effektusok alkalmazása mindenféle kifogástalanul rögzített, a régi időkkel semmilyen kapcsolatban nem levő tévéfelvételeken, riportokon. Inkább örülnünk kéne, hogy megszabadultunk ezektől a hibáktól, de azoknak, akik ezt nem ismerték, bizonyára nagyon izgalmas az ilyesmi. Ezektől elvenném a mobiltelefont, laptopot, hitelkártyát, menő autót, hadd élvezzék ki a régi feelinget, a Daciát meg az érmés telefont.)

A film feljavításával kapcsolatos ellenérzéseim egy részét valóban eloszlattad, ezt köszönöm, és örülök, hogy nem vetted zokon. (Motyónak az volt a véleménye, hogy kissé kemény hangot ütöttem meg, ezt az írásos eszmecsere hátrányának tartom, szóban biztosan nem lett volna bántónak érezhető.) A kiegészítés fogadtatásáról írtak szerint a munkád nem lehet műkedvelő önmegvalósítás. Remélem, sikerül, amit elképzeltél. Az egyedi változatok szaporításával kapcsolatos kedvetlenségem viszont most már bizony elvi jellegű, volt időm élményeket gyűjteni a jelenségről. Ennek ellenére az Aliens kibővített verzióját, például, nem azért dobtam el, mert más, hanem mert nem jobb, mint az addigra már klasszikussá vált eredeti. A Majmok bolygójának új változatát nem azért utáltam, mert felülírni igyekszik egy nagyszerű régi változat emlékét, hanem mert szenvedtem az unalomtól, amíg néztem. Ha úgy tetszik, egyedileg értékeltem az eseteket, és ezek a példák (is) építik bennem az elvi ellenkezést. Ami persze végül is magánügy.

Üdv.



*******************************************
Orion-fórum, 2005.05.19.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html