Pali, nem fogunk megegyezni. A zenét a témában példaként használni a véleményem szerint céltalan, a zene több szempontból is kivétel. Kezdve ott, hogy Mozart idejében nem volt hangrögzítés, csak az egyébként pár századdal korábban feltalált kotta, amit ma a MIDI kódolás folytat a számítógépes technikában. Az igazi hangfelvétel megjelenése óta, ugyan a korábbi megszokás tehetetlensége miatt lassan, de érzésem szerint kezd fontosságot kapni a zenében is az egyszeri előadás, az előadó által megvalósított interpretáció. Mozart korának könnyűzenéjéről, azt hiszem, azt tartották számon az emberek, hogy ki írta. A ma könnyűzenéjéről azt szokás számontartani, hogy ki adja elő. De az, hogy a zenében nemcsak megengedett, hanem divat is az újra-előadás, sőt az újraírás, a feldolgozás is, az a zene (és a zene-piac) sajátossága. Olyan zenéknek, amelyek hangszerelése, előadása kottával és egyebekkel csak nehezen jegyezhető le, és nehezen reprodukálható, ritkább az újraelőadás, vagy ha mégis megpróbálják, gyakran érdektelen az eredmény. Őszintén szólva kit érdekel Jarre Equinoxe-ának egy ismeretlen alak által egy szimpla szintetizátoron elpöntyögött változata? Csak a balekok megtévesztésére való, akiknek el lehet adni egy ilyen bóvlit a TV-Shopban. (Őszintén szólva engem az sem érdekel, ha Jarre mester a saját két kezével pöntyögi el ugyanazt a saját műszerparkján egy koncerten, mert ő sem idézheti fel újra az egyszer már gondosan kikísérletezett, híressé vált hangvarázst.) Vagy ki hallott Kraftwerk-feldolgozásból szóra érdemest? A négy barát által összebuherált elektromos hangcsiholó szerkentyűk megismételhetetlen hangzását elhagyni a zenéjükből olyan, mint a tápláló, de mégiscsak élesztőből és "természetazonos" aromákból készült erborhúst ebédelni egy tisztességes marhaszelet helyett.

Őszintén szólva engem kissé megijesztett, amikor azt írtad, hogy most "javítod fel" az Androméda-köd című filmet. Ha ezt a saját mulattatásodra teszed, az csak egy hobbi, nagyon rendben van, engem a könnyűzenei gyűjteményem esetenkénti (igen gondos) kiigazítására hasonlóan elcsábít a ma már a számítógéppel lehetségessé vált hangszerkesztési technika. És mégiscsak én hallgatom, hát nekem tetsszen a vágáshibáitól, sérüléseitől megszabadított felvétel.) De ha nem csak magadnak szánnád az eredményt, akkor ezzel a legszélesebb körbe kiterjeszted az "ilyen-olyan edition"-ök termelésének körét, pedig amúgy is tele van velük a padlás. És ki rendezte a filmet? Jevgenyij Sersztobitov és te? Ez az első közös munkád a Mesterrel? Azt kérdezted, hogy szentségtörés-e az ilyen. Nem, valójában a film nem szentség. Hanem műkincs, ahogy a Baalbek is az, meg a Gutenberg-féle nyomtatott biblia, meg a Rosette-i kő, amit ki lehetne ma már egészíteni a hiányzó résszel, de akkor az már nem az lenne, amely ismertté, híressé lett az egész világ összes kultúrájában. Ezekhez hozzányúlni nem szentségtörés, hanem barbárság, pusztítás volna, ezért ma, amikor az értékük már az egyszerű régiség kategóriáját messze meghaladja, senki nem is gondol a módosításukra. Egy egyiptomi fakoporsót vagy egy római szobrot sem festenek ki, pedig tudják, hogy milyen színű volt. Másolatot, kifestve, "feljavítva" készíthetnek róla, azért, hogy lássuk, milyen volt akkor, amikor mi még nem láthattuk. De akkor tisztázva van, hogy ez másolat. És ez az, ami ma egy filmmel például nem nagyon tehető még meg. A tévé ugyanis, ahol egy filmet a leginkább láthatunk, szórakoztató intézmény, ahol azzal fognak a legkevésbé törődni, hogy a hasonlóan nemtörődöm átlagnézőt felvilágosítsák arról, a kópiák sorában és történetében hol helyezkedik el az éppen bemutatott példány. Csak leadnak egy filmet, és ha a film végén netán még oda is lenne írva, hogy ez az ekkor és ekkor készült eredeti ez és ez által feljavított változata volt, azt már úgysem látjuk, mert a tévék kétségbeesetten belevágnak a reklámjaik árasztásába, hátha legalább az első fél percet megnézi így valaki. Vagyis a módosítást végző felelősségéhez tartozik az is, hogy tudassa a világgal, az utókorral is, hogy ez a változat módosítva lett. És mellesleg az ilyenekkel az szokott még a baj lenni, megfigyelhetjük, hogy ha elkészül egy "jobb", "szebb" változat, kiszínezve, extra hanggal, korábban dobozban maradt részletekkel, akkor a korábbi, eredeti változat eltűnik, sosem lesz látható többé. És én sosem tudhatom meg, hogy Tarkovszkij - bármely okok vezérelték is -, milyen változatra mondta rá végül, hogy "elkészült".

Én most itt abbahagyom, mert csak egyre szélesedő területre terjeszkedne a vitánk, célunk pedig nincs vele. Nekem most annyi is elég, hogy van, aki szereti a művek kiigazítását, van, aki nem. Ti folytathatjátok, ha kedvetek van.



*******************************************
Orion-fórum, 2005.05.16.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html