Pali, a tegnapi hozzászólásodban Motyóhoz intézett csillagászati érvelésed mulatságos módon egybeesett a valósággal. Éppen tegnap hallottam ugyanis egy tévévetélkedőben (komoly tétre) feltenni azt a kérdést, hogy a Föld melyik féltekéjén hosszabb a nyár. A versenyzők egyébként nem tudták, de igaz, hogy gondolkodási idő nélkül kellett válaszolni.

Egyébként ha néha efféle "műveltségi" vetélkedőket hallgatok, oda szoktam figyelni arra, hogy csillagászati tárgyú kérdéseket feltesznek-e néha, és ha igen, mennyire nehezeket. Mert azt ugye egy művelt embernek illik tudni, hogy melyik székén ülve ihlette a nagy író legnagyobb remekművét, vagy mely városban mutatták be először színpadon ugyanazt, de az már súlyos kérdésnek számít, hogy két bolygónk közül melyik van közelebb a Naphoz. Természetesen van, amikor már maga a kérdés is rossz. Például: Melyik bolygónak van gyűrűje? Jupiter, Szaturnusz, Neptunusz, Uránusz? (Mind a négynek, de ők csak a Szaturnuszét ismerik.) Olyan is volt, hogy csillagképek között kellett a kakukktojást megtalálni, a Zsiráfot, de sajnos az is ott van az égen, méghozzá tőlünk is látható, csak a kérdező tájékozottsága az állatövi csillagképekre korlátozódott. Mindehhez persze hozzá kell venni azt a sajnálatos tényt is, hogy a csillagászatot ma szinte nem is tanítják, és ezért nem a vetélkedőket kell hibáztatni, hanem vagy a politikusokat, vagy a tanárokat. Bár ahogy a tanáraimra emlékszem, úgy mindig rajtuk múlhat kevésbé.


Messzemenően baráti alapon zajló kötözködésként a filmhangok felturbózásáról tennék még egy megjegyzést. Az, hogy a hang sztereó vagy monó, nem számíthat, mert a sztereó hangot valószínűleg a tévék többségén monóra lehet kapcsolni, és a hangszórók kis távolsága egyébként sem elég a nagy térhangzáshoz. Az 5.1-es hangot viszont már nem hallgathatom úgy, ahogy a film hangmérnöke (amely munkáért Oscar-díjat is adhatnak, például) eredetileg megcsinálta, mondjuk, monóban. A digitalizáláskor ugyanis nemcsak szétválasztják a hang elemeit sávokra, irányokra, hanem ezek egymáshoz képes vett erejét is manipulálják. Vagyis belenyúlnak. Az olyan beavatkozásokról már nem is beszélve, mint most az Orion esetében, hogy új hangeffektusokat, zenét is belekevernek. Le kell szögeznem, hogy a moziban, az új (!) filmben gyakran jónak találtam a változtatásokat, és nem is zavartak, mert ez egy új film volt.

De ott van az érdekes példád Tarkovszkij rajongóiról, valószínűleg helyesen éreztem évődést a hangvételedben. Az eredetihez való túlzott ragaszkodás e példája előtt ellenpontként említetted Csontváry festményét is. Vajon mit szólna a művelt nagyközönség, ha Csontváry esetleg a szürke árnylataiban festette volna meg a képet, és én, miután megvásároltam, kiszínezném, mondván hogy így sokkal érdekesebb? Vagy Csontváry képe maradna-e, ha a bal alsó sarokban levő, a városfalon kívülinek látszó házat kiretusálnám, mert nem eléggé illik a kompozícióba? Vagy ha "korszerűen" térhatásúra alakítanám, ezzel a közelebb levő épületeket "előre hoznám", és így mögéjük pillanthatnánk, ahol persze csak olyan részletek lehetnek, amelyeket én festettem oda, bármennyire is a kép stílusához igazodva? Amikor a Stalker hangját újrakeverték, akkor ugyanilyen módon változtathattak rajta. Lehet, hogy jó lett, de a becsben tartott rendező és munkatársai nem úgy alkották meg, ki tudja, hány verejtékes órányi munka árán. Biztosan megvan a műalkotás eredeti részleteihez való ragaszkodásnak az ésszerű határa, de ha egy festmény hajszálrepedéseit ma a mű részeként kezeljük, akkor egy sokak által jelentős alkotásnak tartott film hangját sem szabad önkényesen kevergetni. A hang nem csak mellékesen van, hogy ne unatkozzunk, hanem az a film része. És persze ideje már végre a filmet a képzőművészet részévé fogadnunk, és úgy is bánnunk vele. No persze nem a Kanos legények Ibizán 3. részére gondoltam, de a szobrok és freskók között sem mind született maradandó remekműnek.

De tudom, hogy a klasszikus filmek becsületét előtted fölösleges védenem. Addig, amíg az eredeti állapotot is nehézség nélkül megnézhetem, meghallgathatom, addig nincs hiba, a variációk maradhatnak variációk, érdekességként.


Nem hagyott nyugodni az Orion első epizódjából vett közelítő idézeted. Túl profánnak, szabadosnak éreztem, nem emlékeztem ilyen botrányos fordításra. Meghallgattam a tévéből felvett hangot, és a valóság sokkal megnyugtatóbb. De hogy a lemezre mi került, azt nem tudom, remélhetőleg nem ez.

Üdv.



*******************************************
Orion-fórum, 2005.05.14.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html