Én is emlékszem a filmre, amelyről Pali beszélt, gyerekkoromban láttam egyszer a tévében. A tükör-Föld lakóinak persze jobboldalt van a szíve, és jobbról balra olvasnak. A történet jó ötlete volt, hogy amikor a Földről űrhajót küldenek a másik Földre, akkor természetesen onnan is küldenek egyet ide. (Nem ütköznek össze.) Így aztán amikor leszállt a tükör-űrhajós, mindenki azt hitte, hogy valamiért visszafordult a földi hajó. Jellemző, hogy a tükör-hős a mivoltát a másik oldalon levő szívvel nem tudta igazolni, azzal viszont igen, hogy egy tükrözve lemásolt tűzrendészeti szabályzatot folyékonyan tudott olvasni. Szóval ez a film valóban jó példa arra, hogy akadnak következetlenségek sci-fi történetekben is, habár akkoriban elmorfondíroztam egy ideig az eset lehetségességének cáfolatain.

Tulajdonképpen szórakozásnak is tekinthető, hányféle ellenérvet tudunk gyorsan találni. Pali példájához én is teszek egyet: ha a két Föld tengelye párhuzamos, akkor az egyiken tél van, amikor ugyanott a másik bolygón nyár, mivel a Nap túlsó oldalán járnak. Ha viszont nem párhuzamos, akkor nem is ugyanazokat a csillagokat látják éjszaka, mert a bolygó éjszakai fele másfelé néz, és ezzel csatlakoztam az üstökösfelfedezés-teóriához is. Gond lehet a forgás irányából is, a Hold keringési irányából, az árapály aszimmetriájából, az aszimmetrikus napszél okozta elektromos zavarokból, no és persze eleve nem maradhatna rejtve előttünk egy ekkora bolygó, amikor már kétszáz éve is bolygót tudtunk felfedezni a többi mozgásának elemzéséből. Satöbbi, satöbbi. De a lényeg továbbra is az, hogy a sci-fi fő foglalatossága, hogy feldob egy kitalált helyzetet, és hipotetikus következményeket mutat be hozzá, szórakozásból, okulásból vagy mindkettőből.

Már nem emlékszem, említettem-e itt egy régi emlékemet egy magyar tévéfilmről, amelyben az idő lelassulása volt az alapmotívum két eltévedt kísérleti alany szemszögéből. És szellemes módon, hetekkel később egy vasárnap délelőtt, egy diákoknak indított fizikai tanulmányi vetélkedőben (akkor a tévévetélkedő még nem azt jelentette, hogy megkérdezik a nézőktől háromszáz forintos SMS-díjjal, hogy hány lába van a háromlábú széknek) az egyik feladat az volt, hogy a tévéfilmből bemutatott részletből ki hány helytelenséget tud kigyűjteni. A film mégis szórakoztató volt, amikor láttam.

Viszont az Alfa Holdbázis ma már sajnos nem eléggé az, nekem. Van benne sok jó, kétségtelen, de vannak gyengeségei is, amelyek egy részét huszonöt éve még nem láttam, mert még nem ismertük ki a sorozatok dramaturgiáját. Mégis örülök, hogy újra vetítik, mindenkinek látnia kellene belőle néhány részt, akik annak idején érdekesnek találták.

Azt hitetlenkedve olvastam Motyótól, hogy a németek "nem bírták ki", és felhabosították az eredeti hangot. Nem tudom, hogy ez azt is jelenti-e, hogy az eredeti monó hang már nincs is rajta a lemezen, mert az szerintem szörnyű szégyen volna. Ahogy engem az sem foglalkoztatott egyetlen percig sem, amíg néztem, hogy a film nem színes, úgy az sem zavar, hogy a hang "lapos". Amíg egy ablaknyi helyen látok rá a történetre, addig a hang is leginkább csak az ablak irányából szóljon, mondhatnám. Ráadásul egy filmkülönlegességet úgy kaphassak meg, ahogy az különlegességgé vált. De rendben, ez csak gusztus dolga, csak legyen választási lehetőségem.

Üdv.



*******************************************
Orion-fórum, 2005.05.12.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html