Attila, megértem a zavarodat. Én is hasonló "örökérvényű" példabeszédként őriztem az emlékemben Asimov elképzelését, de az, ami akkor - frappánsságának hatásával megerősített - igazságnak tűnt, mára már csak egy lehetséges irány. A világ változott, és bár ebbe a közhelybe általában csupán az emberiség technológiájának változása érthető, de ez a változás olyan új eszközöket tett közismertté, amelyeknek az erényei versenyre kelhetnek az egykor verhetetlennek érzett könyvvel. A tudományos kutatók szoktak abba a hibába esni, hogy fiatalabb korukban érvényesnek tudott alapigazságok vagy nézőpontok számukra akkor is örökérvényűek, amikor a fiatalabb, befolyásolatlan gondolkodású társak már valami más elvre kezdenek építeni. Előfordulhat néha, hogy az öregnek van igaza, de mégiscsak mozgatója marad a fejlődésnek, hogy az ember nem hosszabb életű.

Egyébként szerintem csak annyi történt, hogy olyan szempontok merültek fel, amelyekre Asimov akkor nem gondolhatott. Például a könyv sokszorosításának, tárolásának új technikája, az, hogy morzsányi térfogatban már ma is bőségesen elfér egy könyv, hogy egy így tárolt könyvről a világ bármely erre felkészült zugába néhány percen belül eljuttatható egy könyv teljes szövege. Ezek olyan új tulajdonságok, amelyek sokak szemében akkora előnyökké válhatnak, amiért hajlandók már korábbi előnyöket elveszíteni. Még jobb lenne megtartani azokat is, de pillanatnyilag ehhez vagy sokkal olcsóbb otthoni nyomtatási lehetőség kellene, vagy egy fénypostaféleség, MZ/X korából. Már dolgoznak rajta, fogadok.

Azt pedig a régi igazság elvesztése felett érzett szomorúság elleni orvosságnak ajánlom, hogy az elektronikus könyvek technikájának kifejlesztői közül néhányan hátha azért is dolgoztak az új lehetőségen, mert régen ők is olvasták Asimovot.


Pali, a környezet védelmét én általában nem helytelenítettem, még ha az csupán annyit jelent is, hogy az emberek mindig lehetőleg valamennyivel kevesebbet rontsanak a pillanatnyi állapoton, mint amennyire képesek volnának. A környezetvédők egyoldalúságát én úgy értettem, mint amikor azért kampányolnak, hogy a környezetet károsító eljárásokkal, mindenféle ragasztókkal, vegyszerekkel, faipari hulladékból készített préseltlemez-bútorok korának vessünk már véget - és gyártsunk végre megint bútort szálfából. Mert az környezetbarát.

A könyvek gyártásának a környezetet terhelő hatásához egy érdekességet fűzök megjegyzésként: bő tíz éve olvashattam, hogy a francia telefontársaság komolyan fontolóra vette a telefonkönyvek helyett hasonlóan ingyenes kis célszámítógépek kiosztását az előfizetőknek. Ezen, amely a telefonkészülékhez lenne illesztve, az úgyis rendelkezésre álló telefonvonalon lehetne bármelyi előfizetői adatot lekérdezni, az aznapi adatbázisból. Kalkulációjuk szerint néhány év alatt megtérülne a beruházás, összevetve a telefonkönyvek nyomtatásának, elosztásának és végül megsemmisítésének évenkénti kiadásával. Nem tudok róla, hogy megvalósult volna. Pedig lehet, hogy jó volt a számítás, csak a nyomdalobbi győzött, nem tudhatjuk.

A "fejlődés" szó mindenkori értelmezéséről hasonlóképp szkeptikusan gondolkozunk, úgy nézem. Itt, a fórumon is tettem már rosszindulatú megjegyzést az emberiségre, és az sem véletlen, hogy Holdbéli Dávid beszámolóját azok közé a könyvek közé soroltam hajdani listámon, amelyeket megmentésre érdemesnek tartanék a holdi kiküldetésem megkezdésekor. Társadalmi fejlődés egyébként szerintem ugyan létezik, de a gondolkodó ember rövid történelme nem volt elég megemlíthető változás produkálásához. A technikai, tudományos és művészeti fejlődés kétségtelen, bár nem egységes és nem folytonos. De a "civilizált" ember számára nem is az a civilizált, aki kevésbé kívánja a szomszédja vagyonát, párját, életét, mint tízezer évvel ezelőtt, hanem akinek öngyújtója, mobiltelefonja, bankszámlája, hiteltartozása, tejallergiája és televíziója van. Többek között.

A papirusz házi előállításához kivonatos receptet találhatsz itt és itt. Én inkább megmaradok a 90 grammos levélpapírnál, leginkább nyomtatva, mert visszafejlődni ráérek majd a háború után. De itt, az igaz, az emberek járnak gyalog, kerékpáron, lovaskocsin, buszon, vonaton, és persze autóval is, kinek és mikor mi jut, ebből a világból még lehetne valami értelmeset is csinálni. Abból, amelyikről te írsz, már nem.

Igazán könnyen lehet, hogy a Föld uralkodó életformája, a sziklák kényelmes tempójukban már fontolgatják ennek a villanásszerűen elszaporodott, izgága parazitának a megfékezését, kiiktatva a fejlődésből ezt a rövid, terméketlen kitérőt, és tovább várnak az intelligens életforma felbukkanására.

Az jó volt, amikor azt írtad, hogy a könyv elektronikus tárolása nem fejlődés, mert képernyőn olvasni nem alapvetően más, mint papírról. Igaz. De lehet, hogy az elektronikus változat - ha nem törődünk a már megtárgyalt egyéb előnyeivel - egy oldalazó lépés, és így nyerünk teret valami olyan fejlődés felé, amelyet mi még nem ismerünk. És elképzelni sem tudunk. Emlékezzetek a kedvenc példámra, amelyet már írtam egyszer, hogy a léghajók korában jövőkutatók gigantikus léghajók képében látták a fejlődés útját.

Társalgásunkból hiányzik Mihály (is), aki azért marad sajnos távol egyelőre, mert, mint értesített, a számítógépe teljes nagyjavítás alatt áll, és úgy látszik, a dolog lassan halad. De ahogy az emberi tudomány lassanként megoldja a teleportálás, az örök élet, a korlátlan energiaforrások, az antigravitáció, a gondolatátvitel feladatát, úgy egyszer, talán, ezek után, megteremti majd az üzembiztos számítógépeket is, csak bízzunk erősen.



*******************************************
Orion-fórum, 2005.02.12.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html