El is gondolkodtam minapi levélváltásunkon.
Felidéződött, ugye, az az asimovi gondolatmenet, aminek végén bárki hajlamossá válik elismerni: tényleg nemigen lehetséges a könyvnél "jobb", hasznosabb, hatékonyabb, stb. adathordozót elismerni. Ami a mindenkori emberi igényeknek jobban meg tudna felelni. Évszázadokon, tán évezredeken át - sugallja a mester.

Én, mióta olvastam ezt az esszét, osztom a véleményét. Nyilván nem függetlenül attól, hogy könyvszerető, könyvforgató ember volnék magam is.

De... legutóbbi levelem írásakor, pontosabban azt követően döbbentem rá, mi is történt. Lássuk csak.

Elolvastam Pali bejegyzését A Hold tragédiájában olvasható Asimov-esszéről. Felidéztem magamban, majd arra jutottam, hogy hátha mások figyelmét eddig elkerülte (vagy nem jutottak birtokába az itthon valamikor a hetvenes években - ? - megjelent kötetnek). Nosza, segítsünk rajtuk: hogyan tudnám eljuttatni hozzájuk a hivatkozott szöveget? Az interneten vagyunk, nyilván elég volna egy utalás, egy link olyan site-ra, ahol letölthető, elektronikus formában olvasható. Neki is láttam ilyet keresni - más kérdés, hogy hirtelenjében nem találtam.

De ami a lényeg. Hogy ebben a speciális helyzetben - földrajzilag távol lévő, valójában fizikai valójukban jobbára nem ismert embereknek szeretnék átadni valami olvasnivalót, pontosabban nem is, csak felhívni rá a figyelmüket - úgy tetszik, a hagyományos értelemben vett könyv (papírlapok, fedél, gerinc, címlap, nyomtatott szöveg, stb.) nem a tökéletes és végérvényes megoldás. Hiába minden erénye, ami felhozható: erre a kihívásra nem adhat feleletet. Nem tudom odaadni nektek - valamelyikőtöknek, aki kiváncsian kérné -, nem és nem; nincs rá mód. (Van, persze, de nehezen járható. Nem kínálja magát.) Szemben azzal, hogy az elektronikus formátumú szövegre való hivatkozás, annak előkeresése, továbbítása már-már reflexként kerül előtérbe, anélkül, hogy ezt akár észrevenném. Holott nem vagyok a cybervilág felkent papja, még csak annak a nemzedéknek sem a tagja, amely "már az anyatejjel" biteket és makrovírusokat szívott magába... Majdnem, de nem. És mégis.

Lehetséges volna, hogy egy önmagában logikus és hosszútávon megnyugtatónak ható gondolatmenet, amely érvényesnek találtatott keletkezésekor, tíz évvel később, húsz évvel később, épp kezdte az örökérvényűség rangját elérni (ha már el nem érte) - amikor, bamm, a technológia, de még inkább az emberi reflexek változása kiüti a nyeregből?!

Azt hiszem, érthető, mire próbálok a pokoli képzavarok során át kilyukadni - nem is valami nagy felfedezés, de mégiscsak az: bennem a felismerés érzését váltotta ki a minap. A Hold tragédiájában olvasott könyves esszé ugyanis olyasmi volt, amit hasonló témájú beszélgetésekben mindig is szerettem előhúzni, vagy legalábbis gondolni rá. Mert a annyira igaznak tetszett. Elvesztettem most valamit?

Attila

*******************************************
Orion-fórum, 2005.02.10.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html