Attila, azt hiszem, mindaz, amit írtál, igaz, de az én gondom egy picit máshol van. Biztos vagyok benne, hogy sok gyakorlatias irányultságú, "alkalmazott" matematikai trükk vár még felfedezésre, mégha ma már nagyobb számításigényt is engedhet meg magának egy matematikus egy modellben vagy egy algoritmusban, köszönhetően a meghökkentően felgyorsult számítógépeknek. Ma már olyan, a gyakorlatban a végtelenhez közelítő tényezőből álló jelenségek modellezésével is jobb eséllyel próbálkoznak, mint az áramlási problémák, az ehhez is kapcsolódó időjárási előrejelzés, vagy az égitestek hosszútávú pályaszámításai. Az a "józan paraszti ész" viszont szerintem ezek helyett inkább valószínűségek és eseményelágazások összegzése és értékelése volna, kevés számítással, gyorsan. Ez utóbbit, amennyicskét én tudok az egészről, nemigen lehet puszta számítási kapacitással pótolni, mint ahogy a leggyorsabb számítógépekkel sem nagyon sikerült eddig felvenni a versenyt a legnagyobb sakkozók megmagyarázhatatlan (és főleg: algoritmizálhatatlan) képességeivel. Illusztrációul ajánlok egy pillantást a mesterséges intelligencia terén végzett kutatások ötven évének termésére: bármelyik borzas kölyökcica lepipálja a világ teljes jelenlegi számítógép-armadájának feladatmegoldó és tanulási képességeit. (Ez persze nem jelenti azt, hogy fel kellene adni a kutatást.)

Természetesen azzal sem lehet bajom, hogy a gazdasági modellezésben a játékelméleti stratégiák, meg mindenféle valószínűségi számítások alkalmazásában is egyre újabb nagyságrendekig jutnak a szakértők. Nem is azt kifogásoltam, hogy a cikkben vázolt megközelítést bevezették a modellek tervezésébe. Nekem csak az a bajom, hogy miért csak most történt meg mindez. Én azt hittem, hogy a közgadászok és a többi efféle elemző szakember már régen belevették a számításaikba mindazt, amit egy egyszerű halandó a saját kis agyával pár percnyi töprengés után ki tud ötölni egy stratégiai helyzetben a saját előnyét keresve. Mert azt talán belátod, hogy amit a cikkben a szakértő az új elmélet dicséretére felhozott, vagyis a "racionális előretekintgetés", a döntéshozó várható lépéseinek számításba vétele nem olyan különleges megközelítési elv, amit bármelyikünk ne gyakorolt volna már a saját kis gazdaságának igazgatásakor, vagy akár csak egy ultiparti során. (Az ultizóktól elnézést kérek a "csak"-ért.") Mindezt különleges képzés nélkül, pusztán a józan ész többé-kevésbé sikeres tanácsait követve. És én igazán csak attól rémültem meg, hogy akkor mit tanulnak éveken át a közgazdász-hallgatók, és főleg hogy milyen gyakorlati képességek birtokában vezetik akár az egész ország gazdasági életét azok, akik nem kapnak Nobel-díjat páratlan éleslátásukért. (Csak jó fizetést. Mindenkitől elnézést kérek ezért a csakért.)

Az általad zárásul említett - kellemesen anekdotagyanús - történet végül is csak rontotta a véleményemet. Mert látod, a fulleréneket, a nanocsöveket, a többi különleges térszerkezetű képződményt felfedezik vagy kitalálják, és évtizednyi idő elteltével már a gyártásánál tartanak. És biztos vagyok benne, hogy hamarosan felépül rájuk valami korábban elképzelhetetlen technika, ahogy a nem is olyan nagyon régen felfedezett szilícium egykristályt azóta tömegesen gyártják, olcsón, alapját adva a tűzvészként terjedő mikroszámítógép technikájának. A kapitalizmus gazdasága viszont vagy száz éve ugyanazt az elvet követi, csak a mérték, meg persze a mocsokság mértéke növekedett közben. Elvárnám, hogy ennyi idő alatt ismerjék ki az alapszabályokat azok, akiknek ez a munkája.



Pali, amit a könyvek kapcsán írtál, azzal végül is egyetértek. Hasznosnak tartottad, de pótszernek. Igen, az internetes, számítógépes "könyv" csak pótszer (egyelőre), nem veheti fel a versenyt a nyomtatott könyvvel - ha van könyv. Csakhogy a könyvnek, a könyv jelenleg szokásos előállításának és terjesztésének módjából következően gyengéje, hogy csak erősen korlátozott ideig elérhető, mellesleg pedig gyakran nagyobb költség és utánajárás által, mint az elektronikus változatának, jó esetben. Már az sem tekinthető ideálisnak, hogy ha egy a közelmúltban kiadott könyvet keresek, akkor nemcsak a válfaja, hanem a témája vagy kiadója szerint is meg kell választanom hozzá a reményt kínáló boltokat. Mindannyian látjuk, hogy a könyvesboltok saját profiljuk és ízlésük szerint válogatnak a könyvekből, azt már nem is említve, hogy ha nem széles érdeklődésre váró könyvet keresek, a vakszerencse is kell, hogy megtaláljak egy példányt a kevés forgalomba hozottból. Te Asimovot idézted, én Lemet fogom: a Visszatérésben ő is elmorfondírozik a könyvkiadás lehetséges módosulatain. A regénybeli jövőben minden könyvből őriznek egy "matricát" valahol egy páncélteremben, és ha egy boltban meg akarják venni, akkor ott készítenek róla egy távmásolatot - igaz, ott egy kis kristályszemben rögzítve, amely egy könyvméretű készülékkel tehető olvashatóvá. Írhatta volna azt is, hogy a könyvből letöltenek egyet az interneten, és floppyn/CD-n/pendrive-on rögzítik, csak 1961-ben ezek még nem léteztek. Megszűnt a példányszámok, az utánnyomás, a terjesztés gondja.

Szóval az elektronikus könyv pótszer, de egy régebbi könyv nagyon sokszor már legfeljebb ebben a formában érhető el. Hagyjuk az antikváriumokat; egy éve van megrendelve egy antikvárium-hálózatnál A halhatatlanság halálának első kiadása, mindeddig hiába. Ha nem olvashattam volna egy második kiadását, most csak az elektronikus változatát ismerhetném meg. Ha mégis előkerül egyszer, közel annyit fogok fizetni érte, mint egy új könyvért, ez az antikváriumok szokása mostanában. A könyvtárakat sem érdemes döntő ellenérvként állítani, jópár éve halljuk, hogy egyre fogy a könyvtárak pénze, és egyre kevesebb könyvből tudnak példányt vásárolni. És persze emlékszem az Egyetemi Könyvtár katalógustermében eltöltött órákra, amikor azt kellett keresgélnem, hogy egy bizonyos témában általam ismert című könyvek közül melyiket találom meg, és melyik van belőlük bent is. Az internet valóban csodálható amiatt, mert egy gép elé ülve a világ bármely táján levő gépről megszerezhető egy könyv, kép, hangfelvétel; már persze ha sikerül a nyomára bukkannunk, de ez már külön probléma, ami lassan javul. Ezért is kértem tőletek címeket, hogy maga a keresés könnyebbé válhasson.

De Lem is siratta a könyveket a jövőben, hőse szájába adott mondataival. Hiányolta a könyvek kedves tapintását, szagát; a lehetőséget arra, hogy a terjedelme, vastagsága alapján becsléseket tehessen, belelapozhasson, pillantással megállapíthassa a könyv korát, stb. És igaza is van, úgy érzem. Ám ha szokásomhoz híven megpróbálok vitába szállni vele, hogy megtudjam, tudok-e, el kell ismernem, hogy a könyv külsejéről szerezhető információk egy internetes (vagy bármilyen számítógépes) keresőben, katalógusban pótolhatók, kellő odafigyeléssel. A könyvek tapintása, szaga... Én is szeretem, ez tény, de fogadni mernék, hogy száz éve az automobilba ülő is hiányolhatta eleinte a ló okosságát, a hintó ringását, a patkók hangulatos csattogását, például. Vagy a vakító villanyvilágítás megjelenésekor sokan sirathatták a petróleumlámpa vagy gyertya meleg fényét. A golyóstoll elterjedésekor hallottam, ahogy siratták a töltőtoll, az öregebbek pedig a tollhegy használatának eleganciáját, a tollhegy sercegését a papíron. Bármelyikőtök nehézség nélkül hozhatna fel újabb példákat. Ma a nosztalgiaipar ilyenekből él, és ennek ellenére lassan mégis kikopik egy csomó régi dolog. Én ma nem akarnék villamos helyett lovaskocsin járni, pilácsnál olvasni, lassan, körülményesen írni. Lehet, hogy egyszer már egy generáció nem akar majd könyvlapokat hajtogatni, poros kötetek mázsáival a lakását kibélelni, megjelenő könyvek után a boltokban vadászni.

Egyébként, Pali - hitemre, én nem piszkálódni akarok, hanem csak az objektív álláspontot keresem, félig játékból - leszóltad a chat új szokását, de megengedted helyette a távbeszélést, amely valóban a személyes beszélés, annak hiányában pedig a kézzel írt levél helyébe lépett. A telefon ezeknél is "arctalanabb", személytelenebb. De nem ismertem még embert, aki ne örült volna a telefonnak, amikor Ő akart valakivel beszélni. (És jó ideje készen áll a befogadásra a képtelefon.) Különösen mulatságosnak tartottam, amikor az élmény részeként említetted a DVD vagy videókazetta dobozának küllemét. Mintegy huszonöt éve van videókazetta, DVD még annyi ideje sem. És íme, most te ezekre a "régimódi" tárgyakra hivatkozol, amikor egy újabb szokás térhódítását figyeled. Szóval sokszor csak időt kell adnunk magunknak, hogy beleszokjunk az újba; vagy ha nem magunknak, akkor az utódainknak, a jövőt már ők fogják elfogyasztani.

Asimovnak azt a kis írását a könyvről én is nagyon kedvelem, de mára már volt időm elgondolkodni az ellene felhozhatókon. A hordozhatóság egyre inkább megoldódik az elektronikus könyvek esetében is, a sok kis számítógépféle terjedése töretlennek látszik. Az, hogy mások által nem láthatóan-hallhatóan nézhető, szintén megvalósulni látszik, bár a kis fülhallgatók egyelőre jócskán szórnak kifelé is, járműveken megfigyelhetjük. A gondolati irányítás keményebb dió, de vadászrepülőket már irányítanak kézmozdulat nélkül, ez egyszer még elérkezhet hozzánk is. A minimális energiaigény... Hát ez a környezetvédők néha elég egyoldalú érveléseivel tűnik összecsengeni. Egyszer valakinek pontosan ki kellene számolnia, mennyi energia és nyersanyag fogyasztásával, szennyezéssel terheljük meg a környezetet, amíg egy könyvet számítógépünkre visszük és elolvassuk, és mennyibe az, amíg a könyvet kinyomtatják és hozzánk eljuttatják, végül a fölöslegessé vált könyveket eltüntetik. Mert az olvasás maga persze nem terheli a környezetet, de a többi igen. Lehet, hogy Asimov mesternek igaza volt, mint már annyiszor, és a papírkönyv olcsóbb az emberiségnek, de én ebben nem vagyok annyira biztos.

Van még két érdekes érvem, amelyek arra utalnak, hogy a könyvek dicsőségét megéneklők nem láttak előre minden fejlődést. Az egyik érvet maga Asimov írta meg még 1982-ben Az Alapítvány pereme lapjain, amikor Pelorat kezébe egy 20 centis négyzetes műanyag lapot adott valami ezüst burokban. Mintha a CD-ROM-ot látta volna előre. Azon a lapon volt a tudós teljes könyvtára, ahhoz készített állandóan tárgymutatót. Tizenhárom évezreddel az előtt már én is elhelyezhetném az én saját, nem kicsiny könyvtáram teljes szöveganyagát egyetlen CD-n, de van már DVD-ROM is, hogy a képek is elférhessenek rajta. Amikor ideköltöztünk, a legtöbb munkát a könyvek csomagolása, felcipelése, elhelyezése jelentette, ezzel egyetlen - jó, legyen akár tíz - CD szállításának, kezelésének nehézségeit összevetve gondolkodóba esem a néha már kicsit sárguló, kicsit töredező lapok tapintásának fontosságán.

A másik érv kevésbé prózai. Nekem is ott volt a polcomon a Magyar Helyesírás Szabályai érvényes kiadásának egy kötete, nem könnyű nyelv a miénk. Jellemző, hogy szinte mindig valami olyan problémámra kerestem benne eligazítást, amit nem egykönnyen tudtam a tartalomjegyzékben vagy a tárgymutatóban felsoroltakhoz illeszteni. (Nyilván, hiszen a nagyon tipikus, alapvető szabályokat az ember remélhetőleg már az iskolában megtanulta.) Különösen nehéz volt, ha egy bizonyos kifejezés írásmódjához akartam példát találni, mert a példamondatokhoz nem készült tárgymutató. Sokat bosszankodtam. Aztán néhány éve belebotlottam ugyanennek a szabályzatnak a súgófile alakjában összeszerkesztett példányára. Ha eltekintünk a fejezetek közötti utalások, linkek által nyújtott könnyebbségtől, ebben a szövegben bármelyik szó előfordulásai megkereshetők. Azóta a könyv olvasni tanuló unokahúgomhoz vándorolt, én pedig az elektronikus változatot használom, és a különbség döntő. Hasonló: aki szokott szótárakat forgatni, biztos szintén egy csomó DRÁGA időt veszít azzal, hogy a szót keresve minduntalan megakad a szeme egy másik, valamiért érdekes szón. Nem mondom, jó szórakozás, hasznos is, de amikor sietnem kell, a számítógépemen levő szótárt nyitom meg, és a különbség döntő. Szépirodalmi szövegben is kívántam már meg a keresés lehetőségét; és volt, amikor alkalmam is nyílt rá, akkor nagyon hasznosnak találtam. Ha nem lenne annyiféle szöveg digitalizált alakban elérhető a neten, nem is kereshetnénk meg őket belőlük idézett részlet alapján, erről pedig nektek szerintem fölösleges volna hosszan mesélnem. A napokban okom támadt a 3001 eredeti szövegébe beleolvasni, és eszembe jutott a neten megkeresni, szerencsémre; húsz percen belül előttem volt. Még a honlapomat sem találtátok volna meg sokan, ha, mondjuk, kis példányszámú, költséges füzetke alakjában próbáltam volna a világhoz eljuttatni a mondandómat.

Senki nem vádolhat azzal, hogy a könyveket ne szeretném, sokszor esett már róluk szó itt, ismerhetitek a véleményemet, az érzelmeimet. De tekintsük az elektronikus könyvet egy kiegészítő új lehetőségnek. Számunkra általában nem pótolja a nyomtatott könyvet, ha az elérhető, de az elektronikus könyvnek is lehetnek új előnyei. No és nem lehetünk bolondok elutasítani, ha nincs más.

Üdv mindenkinek.



*******************************************
Orion-fórum, 2005.02.10.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html