Távol álljon tőlem, hogy közgazdasági és irányítási modellek dolgába beleüssem az orrom, meg hát az eszmecsere irányát - ami ugyan jelenleg jóformán nincs is - ilyesfajta irányba vigyem el, de egy megjegyzést hadd tegyek hozzá a "józan ész" kontra "Nobel-díjas elméletek" témához.

Valójában nincs szó kontrasztról, pláne nem ellentmondásról, és végképp nem az átlagos lépcsőházi gondolkodó által elítélésre és kikacagásra méltó aránytalanságokról (lásd: "Hát ilyen okosságra én is képes vagyok, mér' nem nekem adják a díjat, meg a sok pénzet?!")

A "Józan paraszti ész" ugyan létező fogalom, sok esetben segít is a dolgok helyes megítélésében, ám ne tévedjünk, ez a kifejezés nem egy bizonyos fajta, jól körülhatárolható gondolkodásmódot takar.

A közgazdasági, tágabb értelemben a társadalmi folyamatok modellezésében, amennyire tudom (nem vagyok szakember, sőt), az utóbbi években, évtizedekben kerültek előtérbe olyan eljárások, amelyek az élet (a tudomány) valamely látszólag más területéről veszik át a sajátos megközelítését az adott problémakörnek. A közgazdasági Nobel-díjat például sorra matematikusok kapják mostanában, azt hiszem. Olyan témák kutatási eredményein alapulnak a modellek, mint a kaotikus dinamika, folyadékok mozgása, időjárás, a káosz matematikája, játékelmélet, stb. Kiderül, hogy valamely átláthatatlanul bonyolult terület "működését" olyasfajta megközelítésekkel egész jól és kezelhetően le lehet írni, amelyek első blikkre igen távol állnak tőle.

(Kitűnő példa: Mérő László matematikus valamelyik könyvében utal rá, hogy a huszadik századi világtörténelem 'hidegháború' néven ismert, elképesztően összetett politika-társadalmi-gazdasági-katonai jelenségsorát egész szépen át lehet látni, ha a matematikai játékelmélet olyan tételeit alkalmazzuk rá, amelyeket önmagában bármely értelmes ember megért.)

Ezekben az esetekben nem feltétlenül arról van szó - ez ugyanis további kutatások kérdése, valamint az ismeretelmélet tudományának további dilemmája -, hogy A és B dolog valóban azonosan, azonos elvek alapján és szerkezetben "működik"; inkább csak arról, és ez is roppant hasznos, hogy az A-ra érvényes, annak tanulmányozásával kifejlesztett megközelítések - meglepő vagy sem, ezúttal mindegy - hasznosíthatóak B tanulmányozása, megértése, modellezése során. Továbbmenetelt biztosít a B terén dolgozó kutatóknak olyan zsákutcáknál, ahol már-már végletesen elakadtak.

Az "A" típusú modell olykor lehet olyasmi, amire egyszerűen a "józan ész" megjelölést is használhatjuk. Utóbbi, mint utaltam rá, nem valami konzisztens gondolkodási modellt takar. A "józan ész" sokféle, és millióféle problémára kínál - millió meg egy féle választ. Ezek közül megtalálni azt az egyet, ami a tárgyalt ügyben hasznos (nem is azt mondom, hogy "helyes", csak azt, hogy hasznos), a tudósok számára éppoly nagy jelentőségű feladat lehet, mint amiként a nevezetes vicc utal a tévészerelő tudományára, aki 5000 forintot kér azért, mert "tudja, hova kell csapni a kalapáccsal". Persze, a kuncsaft is oda tudna csapni - de hova?

Ma, ha jól tudom, a tudomány nagy egészében minden korábbinál nagyobb jelentőséggel bírnak az úgynevezett határterületek. A legnagyobb elmék képesek arra, hogy összefüggést fedezzenek fel ott, ahol a különálló szakterületek egyébként felkészült művelői önmagukban nem.

Még egy példa, mielőtt túl sokat papolnék valamiről, ami itt nem téma, plussz nem is konyítok hozzá (de jól esik ma írnom :): vagy tíz éve olvastam arról, hogy felfedezték a szimpla és jól ismertnek vélt szén egy addig ismeretlen módosulatát - a hatvanatomos szénmolekulát. Hosszasan tanulmányozták azokat a megfigyeléseket, amelyek arra látszottak utalni, hogy létezik ilyen szerkezetű szénmódosulat. Ám tanulmányozandó anyag nem nagyon volt (rendkívül ritka az előfordulása), meg hát nem is nagyon tudták hagyományos kémiai ismereteik alapján elképzelni a tudósok, hogyan volna ez lehetséges. Mígnem egy kívülálló szakember látogatott el a laboratóriumba. Ránézett a képernyőn látható rajzos modellre, amelyet a kutatók próbáltak összeeszkábálni, és azt mondta: Jé, egy futballabda! Kiderült, hogy a futballabda szerkezete - az összevarrt öt- és hatszögletű bőrszeletek - éppen olyan struktúrát adnak ki, mint amilyen a hatvanatomos szén, vagy legalábbis amilyennek el lehet képzelni. Ez az "apró" felfedezés nagyban meglökte a témában folytatott kutatásokat.

Üdv, Attila

*******************************************
Orion-fórum, 2005.02.08.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html