Megint megvallani készülök valamit, amit nem szükséges elolvasnotok, ha nem vagytok rá kíváncsiak. MZS nevű társunk, akitől nemrég az Orion csillagképről készült képet kaptuk, egy későbbi levelében elmondta, hogy nemrég szakköröstül elvonultak megnézni az Orion-filmet, de a sejtésem szerint fiatalokból álló társaságot nem ragadta meg a film, ellentétben az ő fiatalkorában hajdan tapasztalt hatástól. Ezzel kapcsolatban megjegyezte a következőt: "Érdekes, hogy 6-7 évvel késobb szegény Pirx pilóta kalandjai köznevetségbe fulladtak -- talán mert mi is nagyobbak lettünk, talán mert az Orionhoz mértük... Nem is szólva az Alfa holdbázisról."

Erről nekem eszembe jutott, hogy a Pirx-sorozatnak eleve volt egy hátránya, mégpedig az, hogy a történetek hősét már maga az író, Lem is deheroizálta az írásaiban. Aki olvasta, az emlékezhet rá, hogy a küllemre kissé pufók, a főiskolán kissé bukdácsolva haladó Pirx leírásában ki volt hangsúlyozva, mennyire nem felel ő meg az űr hőseiről élő ideál képének. Az egyik - nagyon mulatságos - történetben, amelyikben a vizsgarepülését hajtja végre, többször is össze lett hasonlítva a vele egyidejűleg vizsgázó Boersttel, akinek acélszürke szeme és pompás álla van, és mindent tud. Nos, tehát ebből a Pirxből kellett a magyar tévésorozat dramaturgjának és rendezőjének egy olyan hőst gyúrnia, amely megfelel egy klasszikus "űroperett" sci-fi-történet követelményeinek. És nem sikerült. Ugyanis miközben kihagyták Lemnek a sémába nem illeszthető gondolatait, kimaradt valahogy a jó is az egészből. Az Orion és az Alfa holdbázis eléggé egyszerű felállású, hősökből és gonoszokból álló történeteket mutatott be, a Pirxben is ezt próbálták követni, csak valamiért nem sikerült. Lehet, hogy azért sem, mert a színészek nem tudtak komoly előadást produkálni a pár mondatonként felvett jelenetekben úgy, hogy közben esetleg még azzal is kellett törődniük, hogy nehogy átmenjenek valami nagy tárgyon, amit ők akkor még nem látnak, mert az csak a trükkmunkák után fog a képre kerülni, utólag. Vagy nagyon okos képpel kellett meredniük a semmibe, ahová később majd valami műszer vagy más néznivaló kerül. De nem lehet igazán kritikát mondani olyasmiről, amit húsz éve nem láttunk, ezért abba is hagyom.

Nemrég a tévében láttam egy keveset egy pár évvel ezelőtt készült akciós, sci-fis filmből, amelyben hosszú külső jelenetek készültek egy hóviharban haladó tankszerű járműről. Rajzban, mivel ma az a legolcsóbb filmes technika. Nem volt rossz, azt nem mondom, de mégis látszott, hogy számítógéppel előállított kép. És kicsit bosszantott, zavart, hogy már megint itt egy rajzfilm, amelyet nem lehet másnak nézni. Fél percbe tellett, amíg ráébredtem, hogy mennyire értelmetlen az elégedetlenségem, és aztán inkább ezen gondolkoztam, a film úgysem érdekelt.

Hiszen azt magam is beláthattam, hogy még ha valódi tankokat pusztítottak volna is el a jelenetekben, akkor is tudnom kell, hogy csak jól megtervezett illúzió szemlélője vagyok, mert a szereplőket is óvni kell, és a tankokkal is spórolni kell. (Pedig kérhettek volna tőlünk pár T-72-est, itt azzal van tele a padlás.) A rajzolt képsorok is csak illúziót keltettek, és talán nem sokkal tökéletlenebbet, mint ha igazi járműveket láttam volna, nem beszélve a makettekkel történő forgatásról. Egy-két éve szinte elgyönyörködtem egy sci-fi rajzfilmben (Final Fantasy), amelyben ámulatba ejtő részletességgel közelítették meg az emberek mozdulatait is, tehát nyugodtan élvezhettem volna a gondosan megrajzolt járműoszlopot is a hóesésben. Ha az tetszett, ez vajon miért nem tetszik? (Nem tudom.) De a fő gondomat az okozta, hogy az Orion, amellyel mostanában váratlan módon tele lett az életem, és amelyről úgy hittem, hogy szeretem, dúskál az előbb említetteknél jóval primitívebb makettfelvételekben és a mai szemmel funkciótlan és divatjamúlt díszletelemekben. Elkezdtem vizsgálódni magamban, hogy akkor most már az Oriont sem szeretem? Talán értitek, olyan volt a problémám, mint amikor valakiben felébred a kétség, hogy tényleg eléggé szereti-e szívszerelmét. És ilyen érzéssel előbb-utóbb mindenki találkozik, ez emberi tökéletlenség.

A szerelem nem magyarázható könnyen, és megfigyelhetjük, hogy a legkedvesebb szerelmünket sem azért szeretjük annyira, mert olyan tökéletesen és felülmúlatlanul szép vagy okos vagy jó vagy hibátlan... Hanem mert őt szeretjük és kész. És amikor azon gondolkoztam, hogy vajon miért nem bosszantott eddig soha, amikor láttam - mert csak a vak nem látja -, hogy miféle filmes hibákkal van tele az Orion, akkor valami olyasmire jutottam, hogy az Oriont nézve önkéntelenül is tudom, átérzem, hogy az mikor készült, mi várható el tőle. És az akkori igényeimet újra átérezve most is meg vagyok elégedve vele.

De csak nem akar stimmelni a dolog. A Pirx is azt a technikai színvonalat hozta, amit akkor a magyar tévé össze tudott dobni, és nekem az már elsőre sem nagyon, később pedig még kevésbé volt lenyűgöző. Ráadásul azoknak is igazuk van, akik azt mondják, hogy két évvel az Orion után az amerikaiak pénzéért itt, Európában, Angliában azt az Űrodüsszeiát tették le az asztalra, amellyel azóta is felveszik a versenyt a műfaj szinte minden alkotásával, vagyis az Orion már akkor sem ostromolta a technikai határokat. Ezért az előbbi magyarázatomat, bár igaz, nem tarthatom elégnek. Ekkor arra gondoltam, hogy az Orionnak - szerintem - olyan jó szövege van, amely bár tartalmaz időközben meghaladott kifejezéseket, mégis folyamatossá teszi a történetet. Sikerült visszaemlékeznem arra, amikor 1981-ben az első részt láttam: az ismerős zene persze jó hangulatot csinált, de aztán ittam magamba a Rheára való leszállás közben a hajó berendezéséről mutatott, rég feledésbe merült képeket; majd bevonult a csapat, jól letolták őket, ők durcásan el, aztán a felszállás, megjő a természetesen utálni való Tamara, kis akció, nagy akció, máris itt vannak a varangyok, szóval nekem elég esemény van benne, és emlékszem, mennyire élvezettel fogadtam újra ezeket. A tankos filmre már nem emlékszem, de az szemernyi érdeklődést sem tudott bennem ébreszteni, akárcsak sok manapság szokásos stílusban indított akciófilm, a kötelező évődéssel, lövöldözéssel, brutális pofonokkal, marcona férfiaknak parancsolgató tűsarkú amazonnal. Mondhatnám, hogy bennem van a hiba, de nekem például az Aliensben a készülődő kommandó, a bögyös vadmacska és böhöm szőke fegyvertársa, meg az első lélegzetvétele közben a fejébe máris nagy szivart toló néger őrmester, és a többi sablonos figura, én sem tudom, miért, még mindig jó társaság. Vagy ott van a legyalázó megjegyzésekre korántsem méltatlan Dolph Lundgren, akivel egyszer szívesen néztem végig egy közepes filmet, mert már az elején sikerült benne olyan érdekes szituációt teremteni, amely öregesen lanyhuló érdeklődésemet megragadta. Szóval nem foghatom magamra, hogy maga a stílus az, amelyet nem tudok befogadni.

Sokan próbálták mostanában kihúzni belőlem, hogy miért is kell szeretni az Oriont, és őket sem tudtam jóllakatni a jó dialógusokról és ma már szokatlan stílusról szóló kincstári magyarázattal. Persze ezek sem hagynak ma mindenkit érintetlenül, ott van jó, bár kivételes példaként a táncos lábú Nova; emlékezhettek még a letolásra, amit tőle kaptunk, szerencsére. De el kell újra ismernem, hogy ha ma találkoznék az Orionnal, nehezebb dolga lenne velem, mint harminc évvel ezelőtt. Igaz, hogy ez olyan feltevés, ami elképzelhetetlen, hiszen ma senki nem csinálna olyan filmet, mint amilyen az Orion lett. Ma már ki vannak dolgozva a sci-fi filmek fő divatvonulatai. Szerintem ma már nem is állnák meg, hogy ne lássuk többször közvetlen közelről a varangyokat, valamilyen nyálkás műgumi-maszkban, pedig régen nem volt rossz, hogy mindig csak félnünk kellett tőlük, ismeretlenül. Az Alien, az első rész is azzal tette a legjobbat, hogy Ripleynek a film vége felé direkte meg kellett néznie, hogy hogyan is néz ki az ellenség, mert addig sosem látta, mi is csak pillanatokra. No és persze ma már az Orion díszlete sem lenne ilyen "visszafogottan" dekorált, meg persze fekete-fehér sem. Szóval ha szóról-szóra ugyanezt a forgatókönyvet csinálnák ma meg újra, akkor sem születhetne meg az Orion újra.

Ma már eddig vagyunk az okkal vagy ok nélkül a sci-fihez sorolható filmekkel, sorozatokkal, szappanoperákkal, ma már nehéz feltűnést kelteni egy újabb darabbal. (Pedig én elszántan próbálok odafigyelni az új versenyzőkre, mert a már bevált hírességek új változatai idén nálam a sci-fiben is gyászos évet produkáltak; Majmok bolygója, Mátrix 2, Terminátor 3.) Ezért bennem tartózkodás, egy mai srácban pedig talán túlzó elvárás fogad minden új filmet. Ha az Orion-mozifilmre - amelyben szerintem túlzsúfolták az "akciós" jeleneteket, mert tévesen felvenni próbálták a versenyt a mai szokásokkal - így ülünk be, könnyen megszülethet a csalódás. A túlzó elvárásokat nem teljesítheti egy harminchét éves kalandfilm, az unottságot pedig még nehezebb megtörni. Itt már csak a jó ismeretség segíthet, az pedig nem más, mint hogy én már gyerekként is szerettem az Oriont. Ez sem elég mindenhez, ne feledjük - illetve talán feledjük - az Időalagút példáját, de itt már a szerelemé a szó.

Emlékszem, volt, akinek feltűnt, amikor tavaly Liebhaber Juditot kijavítottam, miszerint az Orion nekem nem szerelem, csak szeretem, ahogy mást is, de mégis lehet, hogy neki volt igaza. Gimnazista koromban halálosan beleszerettem egy osztálytársnőmbe, és bár ma már nem is találkozunk, még mindig ugyanúgy szeretem. De nem ő a feleségem, és én a feleségemet is nagyon szeretem. Az Orion is az első szerelem volt, és ez köztudomásúan nem szokott elmúlni. Vagyis azért, mert annak idején beleszerettem, ma is gyengéden fogadom időközben észrevett ügyetlenségeit. A szakköri csoport, akik elmentek a moziba, nem ezzel a filmmel találkoztak először a műfajban, tőlük nem várható általános lelkesedés, amit bizonyára MZS is belátott, magában kissé talán elbizonytalanodva. Ahogy mi mulattunk nagyanyáink elrévedő tekintetén bizonyos délceg huszárkapitányok kapcsán, most rajtunk is mulathatnak egyesek, de most már tudom, hogy miért nem bántanak az Orion körül szökellő varangy-űrhajók és a semmi közepén masszív állványra leszálló teknőcök. És megnyugodhatok, mert megvan a magyarázat.

Üdv öregnek, fiatalnak.



*******************************************
Orion-fórum, 2004.12.11.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html