Egy Orion-kedvelő társunk, akinek a nevét, mivel a levelét a magánfiókomba küldte, egyelőre nem árulom el, a napokban küldött nekem három képet. Az első a képregény első részéről készült másolat, a hozzá fűzött kommentár szerint csak ezt a részt találta meg, régi dolgai között kotorászva. "Nagyon fontos lehetett nekem, hogy még ma is megvan." - írja, és én mélyen átérzem, amire gondolhatott.

Egyébként megjegyzem, hogy egy másik társunk már régebben bemutatta nekem a képregény általa átdolgozott változatát, amelyben szerintem nagyon technikásan lecserélt a rajzban néhány tárgyat, de még a szövegben is kis javításokat eszközölt. Nem állítom, hogy minden téren követendőnek tartom ezt az eljárást, de itt a módosítás következtében valósághű ábrázolást nyertek például a teknőcök és a varangy-űrhajók. Az illető, ha majd úgy kívánja, bátran a többiek figyelmébe ajánlhatja saját variációját.

Visszatérve a most kapott képekre, a másik fénykép azoknak a régen trafikokban kapható képeknek egyike, amelyekről már többfelé hallhattunk. A fekete-fehér képek darabja 2 forint, a színeseké 4 forint volt; nekem elég borsos árnak tűnik. Úgy látszik, már a harmincöt évvel ezelőtti szocialista világ sem volt érzéketlen a piaci keresletre. A képet én ennél nagyobb méretben kaptam meg, így alaposabban megnézegetve elég valószínűnek érzem, hogy kézzel belejavítgattak. A lent középen levő, gömbben végződő kar is idegennek tűnik, és Helga arcvonásaira is rásegített kissé a hajdani retusőr. De akik éltek már azokban az időkben, emlékezhetnek még a fényképészek kirakataiban látott arcképekre és esküvői felvételekre, amelyeken miniatúrafestő álmaikat élték ki a kis műhelyek tulajdonosai.

A harmadik fénykép az éjszakai égről készült. Ez nem meglepetés, mert társunk a hazai amatőrcsillagászok között jól ismert név, és egy 2000-ben készült felvételét láthatjuk az Orion csillagképről. Bizton állíthatjuk, hogy az Orion űrhajó erről a csillagképről, és nem a görög mondai hősről kapta a nevét, végül is űrhajóhoz az égből kölcsönzött név illik a legjobban, amint azt sok-sok sci-fi elbeszélésben is megfigyelhette már, aki kicsit ismerős a csillagnevek között. (Egyébként a sorozat másik űrhajójának, a Hydrának a neve is egy csillagképet, az Északi vizikígyót jelöli az égbolton.) A fénykép láthatóan a fák koronáján keresztül készült, nyilván csak az égbolt hangulatának megörökítésére, hiszen az amatőrcsillagászok sok olyan felvételt is készítenek, amelyek közvetlen tudományos értéket nem hordoznak, de a készítőik és a többi amatőrcsillagász számára a szépségükkel válnak értékessé.

Aki nem látott még ilyen képet, annak a csillagok helyett látható csíkok különösen hathatnak. Pedig nincs benne semmi különös: a fényképezőgépet állványon kell rögzíteni, és hosszú ideig kell exponálni, vagyis a fényt a filmre bocsátani. Ennek a képnek a készítésekor ez az idő mintegy 7 percnyi lehetett, ennyi idő alatt a Föld az "égbolt" alatt már jelentős mértékben elfordul, és így húzzák a csillagok a csíkokat a filmen. A kép egyik nagy szépsége a szememben, hogy jól láthatóvá váltak a csillagok különböző színei, amit szabad szemmel még igazán sötét, vagy ahogy ezt mondják: fényszennyezéstől mentes helyen sem nagyon lehet érzékelni. (Pedig ilyen hely is egyre kevesebb marad az országban.) Az Orion a téli éjszakák csillagképe, az égi egyenlítő mentén mozog, és az otthoni égbolt tisztaságát és sötétségét bárki felbecsülheti az emberalak öve alatt levő három fényes csillag (itt a középső halványpiros) megkeresésével. Egyébként ezen csillagok között van a könyvekben, tévében gyakran mutatott, igen látványos Orion-köd is, amit persze csak nagy távcsövek képesek olyan pompájában megmutatni. Sőt, az a Lófej-köd is, amelyet Mario a 3. epizód elején Womsler titkárnőjének említ, az Orion csillagképben található.

Az általam kikényszerített alkalmat megragadva még elmesélem, hogy amit azt mindenki tudja, a csillagok tőlünk változatos távolságban, eltérő mélységben vannak, és csak a földi megfigyelőnek tűnnek az égbolt síkjába rendeződő pontoknak. Itt viszont egy érdekes kivételt láthatunk, mivel az Orion övének három csillaga, és a két "láb", a bal oldali Saiph és a jobb oldali, kékesfehér fényű Rigel is egyformán 1300 fényév távolságra van tőlünk. Nyilván csak véletlenről van szó, de tudatlanságunkban azért nem zárhatjuk ki, hogy az űr ismeretlen, nagy tudású lényei még csak most formálgatják az égen az Öt Nővért, és kisöccsüket, ahol Golan Trevize egyszer majd megtalálja a Gaia bolygót. A jövőbe látott ez az Asimov mester, nem is vitás.

Köszönöm a képeket.



*******************************************
Orion-fórum, 2004.12.02.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html