Attila, a DVD-verziókért mondott tekintélyes védőbeszéded, ezt komolyan mondom, figyelemre méltó volt. De az első, ami a végigolvasása után eszembe jutott, az volt, hogy szerintem te azt mondtad el, hogy a bírálatom pontról pontra igaz, csak te éppen így szereted. Vagy így fogadod el a világ többi dolgaival együtt. És ha ez így van, akkor patt, nincs tovább, ugyanannak a dolognak két oldalát világítottuk meg.

Hozzáteszem, hogy az extrák, kommentárok, egyebek védelmében mindegyikünk olyan filmeket említ, mint a Gyalog galopp, a Ben-Hur, a Csillagok háborúja, a Solaris és más, a filmvilág korszakos darabjai. ILYEN filmeknél elismerem, hogy a film kedvelői, miután töviről-hegyire megismerték kedvencüket, érdeklődéssel kalandoznak el a ráadástörténetekben. Ezzel egybevehető az is, amit Pali írt, hogy ő a filmek 2 százalékánál kedveli vagy elfogadja az extrákat, a többinél nem. A filmkiadók joggal mondhatnák azt, hogy a maradék 98 százalék is lehet nagy kedvence valakinek, azokon a lemezen ők várják el a kiadótól az extrákat. De nekem sántítana ez az érv, mert hiszen a másod-harmadrendű krimik vagy akciófilmek DVD-jén inkább talán azért kell csak az extrákkal megjelenni, hogy ne érződjenek ezek a filmek alacsonyabb rendűnek. Mint amikor egy neves cégnek sokat kell költenie a terméke csomagolására is, mégha a vevő a vásárlás után azonnal a kukába hajítja is, mert a "szegényes" csomagolás a vevők nagy részében rossz minőséget sejtet. Vagy pedig azért kell minden filmhez az extra is, mint amit írtam a múltkor, hogy a vevő "kapjon valamit a pénzéért".

Azt, hogy a vevő ilyen igényeinek felmérésekor, a piaci verseny hevében máris - mióta is van DVD? - vannak túlkapások, mutathatja egy példa. A múlt héten, miközben a társasjátékot ragasztgattam, láttam egy butácska filmet, Gwyneth Paltrow légikisasszonyi karrierjéért aggódhattunk, a címére már nem emlékszem. A film végén láthattam pár részletet a forgatáskor elkövetett bakikból, poénkodásokból is. Csakhogy az egyik esetetet, amikor az egyik színész nevetésre ingerli a másikat, két szembenálló kamerával vették fel, márpedig filmet szerintem így a valóságban nem forgatnak, azaz a baki megrendezett volt, felvették, megvágták, eladták. Mert a filmek végére már "illik" bakikat tenni, ezt várja a néző. Vagy mert azt remélik, hogy a bárdolatlan lelkű néző ennek reményében nem csődül ki a moziból annál a pontnál, amikor szerinte a filmben már nem fog történni semmi. De mégsem tudtam örülni a gyártó próbálkozásának. (Egyetlen egy film végén tetszett a megrendezett bakiparádé, ez az Egy bogár élete című RAJZfilm volt, és szerintem hatalmas poén.)

Palinak szerintem igaza van abban, hogy amit a filmben nem mondtak el, azt nem is érdemes már meghallgatni, megnézni. (És a werkfilmek, amelyek többnyire inkább csak reklámfilmek, nekem is tűntek már illúziórombolónak vagy poéngyilkosnak.) De tárgyilagosan azt is hozzá kell vennünk, hogy a filmet számos, különféle utasításoknak vagy érdekeknek engedelmeskedő személy készíti, nem csak a rendező, és így valóban nem mindig azt kapjuk, amit ő megálmodott. Néha, ismétlem: néha valóban szüksége lehet a filmművészetnek arra a későn jött lehetőségre, hogy megismerje a másképp eltervezett, de meg mégsem valósult változatot, vagy az abból kihagyott részeket. De nem mindig.

Én azt hinném, hogy ezt az eszmecserét nemigen érdemes tovább folytatnunk, a világon változtatni sajnos úgysem fogunk vele.

Már csak annyit hadd meséljek el, hogy percekig nevettem, amikor elképzeltem, ahogy hajdan a nyúl jelenetében - amely az egyik kedvencem - együtt szólaltál meg Sir Robinnal.

Üdv.



*******************************************
Orion-fórum, 2004.11.27.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html