Kedves házigazdánk,
most jött el az ideje (Dark Ages), hogy jól vitába szálljak Veled! No, nem mintha kedvem volna hozzá, de sok olyat írtál a minapi hozzászólásodban, ami mellett nem mehetek el szótlanul.

Próbálom sorra venni.

A DVD formátummal kapcsolatos félreértések és negatív vélemények szerintem abból fakadnak, hogy elcsúszott a hangsúly az ügyben. Olyasmiként vezette fel a kereskedelem a témát, mintha a DVD-lejátszó a tévé és videó után a családi szórakoztató elektronika új alapeszköze volna. Jó olcsó, meg szuper is, vedd meg, aztán vásárolj rendszeresen filmeket - összességében az alapkészülék árának sokszorosáért...

Ezzel szemben szerintem a DVD inkább valami olyasmi, mint mondjuk a walkman. Nem valami után vagy helyett van, hanem bizonyos jól körülhatárolható igények kielégítésére. Aki utcán sétálva akar zenét hallgatni, az tegye a fejére. Aki pedig oly mértékben rajongója bizonyos filmeknek, hogy a befogadható legjobb minőségben akarja látni-hallgatni, mindenféle exkluzív finomságokkal fűszerezve, háttérinformációkkal dúsítva, az vegye meg DVD-n. Én ebbe a kategóriába tartozom. Óriási élmény volt, mondjuk, a tévében ezerszer látott és videón is évek óta birtokolt Indul a bakterházat DVD-n megszerezni, és megnézni úgy, hogy a rendezői kommentár hangsávját hallgattam. Engem érdekel, hogy miként emlékeznek egy film forgatására harminc év múltán a készítői, miféle kulisszatitkokat képesek felidézni, hogyan változott az elképzelésük a kész anyagról, mit tennének másként, mit hagytak ki akkor, és mit hagynának ma. Fantasztikus Terry Gilliamet arról hallani, hogy a Gyaloggaloppban az Artúr király és szolgája előbukkan a hegytetőn a ködből jelenetet a rendező családi házának kertjében vették fel, miközben a kamera látószögén kívül körbe-körbe London egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja terül el... Ilyesfajta élményhez csakis DVD-t nézve juthat az ember.

De valóban, erre nem mindenki vágyik. Van, akinek ez semmit sem jelent, vagy egyenesen bosszantja, a felárért kiszúrják a szemem értéktelen hülyeséggel - ezt érzi. A DVD nem neki való - hanem a magamfajtáknak.

De tényleg van-e értéke a filmek mellé odaadagolt kihagyott jeleneteknek és efféléknek? Ha érdekesek, beletehették volna annak idején, ha nem, akkor most se kell, hogy lássuk... Csakhogy, mint sok minden más, a filmkészítés sem ilyen egyszerű dolog. Egy apró példa: Sam Peckinpah rendező annak idején (ha jól emlékszem) a rendkívüli nehézségek közepette leforgatott Vad banda terkecseivel egy ismerős vágó társaságában hónapokra elbújt egy New York-i szállodában, hogy a stúdió producerei és az azok által kijelölt vágó nehogy olyanra vágja a filmet, amilyenre a rendező nem akarta, szemben a forgalmazóval. Egy film, ahogy a moziban valaha is láthattuk, nem biztos, hogy azonos a szerző elképzeléseivel (értve ezen akár a rendezőt, akár az írót vagy forgatókönyvírót, de akár a főszereplőket is); később, ha alkalom nyílik rá, megismerhetjük utóbbiak eredeti elképzelését - ami vagy jobb, vagy rosszabb, mint a korábbi, de mindenképp érdekes lehet. Már annak, aki kiváncsi ilyesmire.

A werkfilmeket mindig szerették a nézők - de ilyet legfeljebb a mozipremier idején a tévében lehetett látni. A DVD-n örökre odakerül közvetlenül a film mellé. Láthatjuk szeretett színészünket, rajongott művészeinket, külön meghallgathatjuk a zenét, ami nélkül a film nem volna olyan jó, ám amit évek óta hiába keresünk CD-n... és így tovább.

Érdekes alfejezet a bakik (gag-reel) bemutatása, ami DVD-ken szintén gyakori elem. Személyes élményem, hogy akkortól érzem magam igazán elkötelezett (gyógyíthatatlan) Star Wars-rajongónak, mióta a neten láttam egy gazdag gyűjteményt az SW-trilógiában látható ügyetlenségekről, bénázásokról, logikátlanságokról (a fejét az ajtófélfába beütő rohamosztagos, az űrhajósjelentben egy pillanatra "belógó" stábtag, az R2-D2-ben rejtőző és egy pillanatra a droid "ablakán" át láthatóvá váló törpeszínész, stb.). Bizony, megváltoztatta a filmhez való hozzáállásomat. Közelebb hozta. Történhetett volna fordítva is - megundorodom ettől "gagyitól"... -, de a lényeg ugyanaz: a plussz információ befolyást gyakorolt rám.

Ebből a szempontból nem látom problémásnak a többszöri DVD-kiadásokat sem. Ez mégiscsak egy új formátum, egy-egy film szükségszerűen megjelenik rajta. Vagy mert új film, vagy mert a régiek közül még hátravan. Aki akarja, szereti, megveszi. De számos filmet azért tesznek DVD-re, mert nagy a rajongótábora. A Ben-Hurt mindenki látta. Aki szereti, annak megvan videón. Ha nem volt, most megveheti DVD-n (jobb kép, jobb hang). De a Ben-Hur ennél többet tud, többet ad. Van értelme extra, kétlemezes kiadásnak is, hiszen - mint én is - sokan szeretnék látni a werkfilmjét, az audiokommentárt hozzá, stb. Az, persze, peches dolog, ha az ember megvásárol egy sima kiadást, nem sejtve, hogy két-három év múlva lesz extra is. Ezt betudhatjuk a kereskedelem "aljasságának" is - miért nem szóltak, hogy ne vegyem meg, majd csak három év múlva... -, de nem látom indokát. A legtöbb esetben nem is igen lehet megjósolni, hogy minek lesz évek múlva "rendező változata", stb. Ez így alakul. Nyilván ha az alapváltozat siker, akkor szóba kerül egy bővített verzió is.

(Hasonló eset. Vásárolom a Szukits kiadó-féle Asimov-Alapítvány-sorozatot. Már a hatodik kötetnél tart. Most kiadtak két olyan regényt, önállóan, amelyek joggal szerepelhetnének majd a sorozatban. Rákérdeztem, hogy van ez. Elmondták kertelés nélkül, hogy a "nagy" sorozatot csak nehezen és nagyon lassan, legalább 2010-ig tervezve tudják csak megjelentetni. Időközben amit szeretnének a témában piacra dobni a témában, azt megteszik "szimplán" is. És majd, sok év múlva (ha egyáltalán) benne lesz a szériában is, ugyanaz. Bosszantó, mert most meg kell vennem, hiszen ki tudja, lesz-e később újra - de meg kell majd vennem, ha tényleg megjelenik a sorozatban is. Viszont el kell ismernem: ez így megy, a világ bonyolult és nehezen kiszámítható.)

Visszatérve még: nem hiszem, hogy az extrák "kiagyalása végső elkeseredésben" történt volna. Éppen fordítva: a DVD olyan formátum, ami technikailag lehetőséget ezekre a tartalmakra, amik mellékelése korábban (moziban, tévében, videón) elképzelhetetlen lett volna. Miért is állna felerészben üresen az a lemez, amit úgyis beszerzek?

A Blade Runner különösen érdekes kérdés. Ugyebár, Philip K. Dick regényének megfilmesítéséről van szó. Azt mondják, és tulajdonképpen szinte minden példa igazolja, hogy Dicket nem lehet megfilmesíteni. A ritka ellenpélda egyike a BL, ráadásul nem akárki, hanem Ridley Scott keze által. Ellenben ő vette a bátorságot, és gyökeresen eltért az eredeti regény cselekményvezetésétől, logikájától, még a szereplőkben is van különbség, meg még mennyi mindenben. És így is zseniális mű született. Ám nem lehet érdektelen, vajon ki hogyan, mennyire másként csinálta volna. Akár maga Scott, aki vagy előbb, vagy utóbb, de úgy gondolta, hogy az anno moziban látott befejezéshez képest tud jobbat - sejtelmesebbet - és a regényben fontos (Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokról?, ugyebár) állatmotívum is említést érdemel. Ha nincs DVD, sose tudjuk, mi jön ki ebből. Így igen. Én örülök, attól függetlenül, hogy szerettem, hogy elmondják a végén, hogy Sean Young négy év múlva meghal, ellenben nem mondják el, hogy Deckard is android. Szóval nekem ez kevésbé tetszik, az viszont nagyon is, hogy immár van min gondolkodni, van több értelmezés, amit meg lehet rágni, választani közülük. És akkor még ott van a ragyogó kép és hang...

Egy filmet csak egyszer nézni meg??? Meg is őrülnék... Két felejthetetlen példa.
A Gyaloggaloppot 1977-ben hatévesen láttam a tévében. Kábé a háromnegyedéig: félelmetes horrorfilmnek tűnt. A sajátos humorát sem koromnál, sem a kornál (amelyben jobbára ismeretlen volt az angol abszurd) fogva nem érthettem. Rettegve kapcsoltam ki a tévén késő éjszakán, mikor jött a nyúl... Másfél évtizeddel később láttam moziban. Életre szóló élmény volt. Másnap újra megnéztem, egy másik barátommal. A következő öt évben még legalább tízszer (csak moziban).

Közel akkoriban láttam videóról a Hóbortos hétvégét (Weekend at Barnie). Ahogy vége lett, visszatekertük, és kezdtük előlről. Annyira tetszett. Mára már megvan DVD-n is :)

Mit nem adna az ember olykor, hogy láthasson valamit: újra, amit már látott - vagy éppen először olyasmit, amit még soha. A Star Wars DVD-n pl. nem volt rajta, sokak csalódására, a kimaradt jelenetek című blokk. Rajongóként pontosan tudom, hogy sokan sokat (éveket az életükből, a fél karjukat?) adnának azért, ha bizonyos híres kimaradt jeleneteket láthatnánk végre a legendás trilógiából (homokvihar a Tatuinon, wampák támadása a Hoth bázis ellen, rohamosztagosok és wampák harca, stb.). Erre egy esélyük van - ha most nem is vált valóra az álom -, egy később DVD-kiadás. Persze, időnként én is arra ragadtatom magam, hogy "rohadt George Lucas, majd megint levesz bennünket 20 ezer forintra, hogy ismét megvegyük, bővített, x lemezes kiadásban a Star Wars-t...". Megvesszük, bár nem kötelező. De hogy "becsapna" ezzel valaki valakit? Ezt nem érzékelem.

És hogy olyan valaki beszéljen a "bővített kiadások" és extra anyagok jelentéktelenségéről, aki még azt is tudja egy negyven évvel ezelőtti német tévésorozatról, hogy az ötödik mellékszereplő mitől égette meg a kezét... már ne haragudj, öregem, de Te aztán tényleg bennfenntes vagy! A szó legjobb értelmében! Ne tiltakozz az ellen, ami ellen nem érdemes :)

A végső konkluzióddal - "ennek a hétnek legyen már vége" - maradéktalanul egyetértek. De nálam ez vonatkozik a következőre is... (belpol újságíró vagyok, és hát a népszavazás ügye... jobb volna túllenni rajta)

Üdv, és hajrá, DVD!
Attila

*******************************************
Orion-fórum, 2004.11.25.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html