Attila, nagyon jót tettél azzal, hogy felhívtad a figyelmünket a Galaktika hosszú hónapok óta húzódó feltámadására, én is tőled tudtam meg, hogy végül sikerült. Meg is vettem; vékonka, de rendes külsejű füzet, kómából való ébredéshez képest tisztességes kezdet. Kicsit fölöslegesen drága papíron kicsit fölöslegesen színes nyomással, ebből eredően 870 forintért kapható, ám egy-két ismerkedési kísérletet mindenképpen megér, aztán a többi majd kiderül.

Az Asimov-írást is elolvastam benne, és az volt az érzésem, hogy én talán mást idéztem volna belőle. Te azt érezted benne hangsúlyosnak, hogy a sci-fi a változást ábrázolja, én inkább afelé hajlok, hogy megismertet a változás tényén és természetén kívül annak leendő vagy lehetséges hatásaival. Először, és másodszor is, túlzónak, sőt tévesnek éreztem azt a megállapításodat, hogy a sci-fi abban tér el a többi irodalomtól, hogy azokban az olvasó világa változatlan marad. Merész, és nehezen igazolhatónak látszó feltételezés. De többedszerre megtaláltam magamban egy érzést, amely azt súgta, hogy talán van benne valami. Talán ha úgy közelítem meg a dolgot, hogy egy sci-fi elbeszélés végére valami olyan ötletet ismerek meg, amelyet addig nem ismertem, és ez az ötlet megváltoztathatja a világot, akár úgy is, hogy megóv egy másfajta változástól, akkor hajlandó vagyok magamban rábólintani az elképzelésre, és elhelyezem az ötletet az ismereteim közé. Persze nekem a világ ettől megváltozott, márpedig eszerint lehetséges, hogy éppen egy sci-fit olvastam tőled, esszének álcázva.

Szerintem könnyebb a dolgunk, ha Asimov idézett szavait úgy értelmezzük, hogy a változás a sci-fiben ábrázolt és az olvasó által már ismert világ között érzékelhető. Így talán azt a gondot is megoldhatjuk, hogy miért nem szeretjük sci-finek hívni az olyan történetet, főleg a filmekben ábrázoltakat, amelyekben a kellékek a lehetséges jövőt idézően fantasztikusak, ám a világ és a történetben leírt események mai szemmel is hétköznapinak és fantáziátlannak tűnnek, vagyis nem ábrázoltatott egy olyan változás, amely a sci-fi mondandójába tartozik. Persze a gondolatmenetet analizálva több olyan ágat is könnyen találhatunk, amelyeken elindulva átláthatatlan helyekre kerülünk, esetleg ellentmondásokra, ellenpéldákra akadunk, de hát ezért nehéz ennek a sci-fiként emlegetett kategóriának a körülírása. Egyébként azt sem tudom, hogy az irodalom (vagy a képzőművészet) alapos ismerői mennyire boldogultak például a romantika művészeti stílusának definiálásával, szerintem mi is hasonlóan homályos határokat keresgélünk.

A Marsbéli krónikák filmváltozatáról szólva pedig sajnos borzasztóan igazad van. Én csak ma néztem meg, és még a befejeződése előtt rémülten kaptam le a polcról a kissé már régen olvasott könyvet, hogy megnézzem, tényleg ennyire szégyenletesen silány volt-e a sokszor dicsért mű. No most én már tudom, hogy Bradbury írásával ez a tévéváltozat egyszerűen össze sem hasonlítható, és nyilván ti is tudjátok ezt, csak mi legyen akkor azokkal az emberekkel, akik esetleg megnézték a tévében, és ezzel be is fejeződött Bradburyvel való ismerkedésük. Hogyan lehet ezek után rávenni egy reményteljes fiatal embert, hogy olvassa el inkább a könyvet, és hagyja elringatni magát az írás hangulatától, mert olyasmit fog olvasni, amit másoknak is el akar majd mesélni? Mit szólhatott szegény Bradbury, amikor látta a tévéfilmet, amiből csak a lényeg maradt ki, és a helyébe egy elég silány kezdő fejezet került, a mi jó öreg Pirx pilótánkat nem megszégyenítő látványosságokkal? Képzeljétek el, mit érezhetett, amikor azt hallotta emberektől, hogy "Na, láttam a tévében, miféle hülyeségeket írkál maga." Mert nem tudom elhinni, hogy ő, aki leírni tudta ezeket a novellákat, a tévénézésben olyan végtelenül igénytelen volna, hogy megelégedett volna a produkcióval. Igen, sajnos nem lehet a legjobb olvasmányaink nagy többségét filmre vinni, persze az is igaz, hogy a legjobb filmélményeinket sem sokszor tudták vagy tudnák könyvbe átültetni. Kissé nyugtalanul emeltem le egy üzlet polcáról az Én, a robot most megjelent kiadását is, rajta Will Smith fényképével, és a nagysikerű filmváltozat emlegetésével. Én ugyan eddig csak pár másodpercet láttam a filmből, de az meggyőzött róla, hogy valami fatális tévedés történt a megfilmesítés körül. Szerencsére a könyvet kinyitva a jól ismert novellákat találtam, ami persze egy mozijáró kölyöknek alapos meglepetést tartogathatott, ha a film jeleneteit és stílusát kereste benne.

Pali, Asimov sekélyességét emlegetted, szemben azokkal, akik "súlyos szellemi rágódnivalókat" kínálnak olvasóiknak. Hát, egyrészt a súlyos nem feltétlenül érdekes, hanem talán csak nehézkes, körülményes. Asimov valóban kerülte a nehézkességet, és ezért szerintem nagyon lehet őt szeretni. Az, hogy írt egyszerű vonalvezetésű, kommersz jellegű novellákat, bűnügyi történeteket, nem teszi előttem súlytalanná azokat a gondolatait és elméleteit, amelyekkel például az Alapítvány első kötetében vagy A halhatatlanság halálában találkoztam. Ha rágódnivalót keresel tőle, akkor javaslom például A tréfamester című novelláját, húsz éve jár az eszemben. Gondolatkísérletei a robottörténetekben, a Baley-történetekben, az Alapítvány és Földben szintén többek nekem a sekélyes szórakoztatásnál. A kétszáz éves ember például szerintem nagyon sok dologról mesél egyszerre, csak oda kell rá figyelni. Az, hogy ha eszébe jut egy merész ötlet, és azt esetleg azonnal az olvasó elé tárja, saját véleményével és megjegyzéseivel körítve, számomra élményt jelentenek, és a közben (vagy bevezetésként) előadott tréfái inkább csak pihenést nyújtanak egy kis elmetorna közben. Nagyon szeretem A Hold tragédiája című esszékötetét, amelyben természet- és társadalomtudományi témájú kis elméleteket olvashatunk tőle, méghozzá legalábbis elgondolkodtató magyarázatokkal alátámasztva. Vagy emlékszem például az Olbers-paradoxonról szóló kis írására egy régi Galaktikából, az csak egyszerűen elmagyarázott egy régen felismert, a mai embernek mégis csak ritkán feltűnő ellentmondást arról, hogy miért sötét az ég. Nem tudom, mi hiányzik neked Asimov írásaiból, de talán csak valami más bajod van vele.



*******************************************
Orion-fórum, 2004.11.10.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html