Ígértem, hogy begépelek néhány gondolatébresztő bekezdést a Galaktika folyóirat aktuális számában megjelent 1981-es Asimov-esszéből. Ő maga a tudományos-fantasztikus irodalom (azon belül - ismerve legendás szerénységét - a saját művei) jelentőségét igyekszik illusztrálni a modern kor társadalmi folyamatai közepette. Elolvasva tetszetős az eszmefuttatás, mindazonáltal úgy gondolom, egy elemét kiemelve olyan felvetéshez jutunk, amely a fórumunkon folyó beszélgetésnek is új lendületet adhat.

Mitől sci-fi a sci-fi? Mi teszi azzá - és mi az, ami nem?
Ami az utóbbit illeti, ugye, addig már rég eljutottunk - elsősorban Pali munkásságának köszönhetően -, hogy a külsőségek semmiképp sem. Hadd tegyem hozzá, bár egyetértek a nyilvánvaló ténnyel, hogy nem pusztán attól lesz (illetve: attól még nem lesz) valami SF, hogy űrhajón, idegen bolygón, jövőben, laboratóriumban, galaktikus háborúban, stb. játszódik, vagyis ilyesféle kulisszák adják a a történet hátterét - mégis tartom magam ahhoz a gyanúhoz, hogy kedvelt műfajunk minden másnál nagyobb mértékben meghatározott a kulisszái által. Igenis, számos példa van arra, hogy egy egyébként szimplának ható történet SF-sztorivá "nemesedik" azáltal, hogy SF-környezetben játszódik. Mondok egy példát: Harry Harrison zseniális Ashkelon utcán című novellája gyakorlatilag minden mondanivalóját elvesztené, ha nem idegen bolygón játszódna. Amúgy "csak" egy antiklerikális példabeszéd volna - így viszont, SF-eszközökkel dúsítva, igen komoly társadalompolitikai-történelmi tanulsággal bíró mestermű. (Szerintem.) Vagyis arra akarok kilyukadni, hogy az eszköz (más szóval: a forma) gyakran a tartalmat is átértékeli.

("A lét határozza meg a tudatot", "a mennyiségi változások minőségi változásba csapnak át" - valami hasonló összefüggésnek tartom az iméntit is.)

De hát én Asimov értékes gondolatait akartam megosztani veletek, nem az enyémeket!
A fentiekre mégis azért volt szükség, hogy eljuthassak a kijelentésig: számomra immár megvan a "kulcs"! Asimov bácsi adta meg. A varázsszó ugyanis: változás. A sci-fi lényege a változás. Nem benne, a műben magában - hanem a világban, amelyet leír. Gondoljatok bele: egy westernben, egy történelmi regényben, egy krimiben, egy szonettben, egy szerelmes versben, egy királydrámában a világ - nem a sztori, nem a szereplők világa, hanem az "igazi", a teljes valódi világ - változatlan, az elején ugyanolyan, mint a végén. Különben nem értenénk semmit: adott kell hogy legyen a nyelv, adottak a viszonyok, amelyek között közösen gondolkodunk, mi és a szerző. De mennyire más a helyzet a sci-fiben! Egy SF-mű, amelynek a végén ugyanolyannak látjuk a körülöttünk, bennünk és általunk megismert világot, amilyennek annak előtte - hát azt megette a fene! Drasztikusabban: az nem sci-fi!

Akkor következzen az a bizonyos idézet a mester A tudományos-fantasztikus irodalom megváltoztatja a világot című írásából, amelyet Németh Attila fordított magyarra. A most idézett rész mintegy hatodát teszi ki a teljes esszének.




"(...) Az ember életmódját az idők kezdete óta drasztikus és többé-kevésbé visszafordíthatatlan változások befolyásolták, rendszerint a tudományos és/vagy technikai vívmányok formájában. (...)

A változás mértéke pedig folyamatosan nőtt. (...) Az utóbbi két évszázad folyamán a változás mértéke annyira megnőtt, hogy már egy emberöltő alatt is érzékelhetővé vált. Ez egyre nagyobb terhet ró az egyénekre és a társadalom egészére is, mivel a változásokhoz alkalmazkodni kell - az ember számára azonban a változatlanság a legtermészetesebb, hiszen a megszokás nagy úr.

Az elmúlt harminc esztendőben a változás irama úgy megnőtt, hogy egyfajta társadalmi szintű szédülést idézett elő. Mindenféle tervezés lehetetlennek tűnik, hiszen a tervek már kidolgozásuk pillanatában elavulnak. Mire rádöbbenünk egy problémára, azonnal cselekdni kell, és mire cselekszünk, bármilyen gyors is a reakciónk, már elkéstünk; a probléma természete megváltozott, kicsúszott a kezünk közül.

Ami a helyzeten még tovább ront, az az, hogy a tudományos és technikai fejlődés során elérkeztünk egy olyan szintre, ahol elegendő hatalommal rendelkezünk civlizációnk elpusztításához (ha rosszul használjuk fel), illetve elképzelhetetlen magasságokba juttatásához (amennyiben helyesen bánunk vele).

Nagy tehát a tét, a helyzet pedig szédítő. Mit tehetünk?

Minél pontosabban kell előrejeleznünk a jövőt, a tervezéskor nem a jelenlegi szintet figyelembe véve, hanem az öt, tíz vagy húsz évvel későbbit, amikor a megoldásunkat alkalmazni kezdhetjük.

Azonban hogyan jósolhatjuk meg pontosan a változást, amikor a népesség túlnyomó többsége azt kerek perec elutasítja?

Itt jön be a képbe a tudományos-fantasztikus irodalom. Az irodalomnak ez az ága ugyanis elfogadja a változás tényét, sőt, annak szükségszerűségét. A változást feltételező alapszituáció nélkül nem is létezne tudományos-fantasztikum, hiszen csak azt nevezhetjük így, ahol az események egy, a miénktől jelentősen különböző társadalmi vagy fizikai háttér előtt játszódnak. A tudományos-fantasztikus irodalom akkor tölti be legjobban szerepét, ha az általa ábrázolt események nem is történhetnének meg, kizárólag egy, a minénktől jelentősen különböző társadalmi vagy fizikai háttér előtt.

Ez nem jelenti, hogy egy tudományos-fantasztikus elbeszélésnek a jövendölés a célja, vagy hogy olyasmit kell ábrázoljon, ami be fog következni egyszer, csak a fontosságát még nem ismertük fel. Még csak nem is olyasmiről kell szólnia, ami elképzelhető számunkra.

A változás léte, a változás elfogadása már elég. A tudományos-fantasztikus irodalmat olvasó emberek idővel megértik, hogy a világ változik. Talán jobb lesz, talán rosszabb, de mindenképpen más. Ilyen vagy olyan, de más.

Ha elég ember olvas tudományos-fantasztikus irodalmat, vagy legalábbis elég embert befolyásolnak azok, akik olvasnak, a népesség kellő hányada elfogadja a végre a változást (még ha lemondással és bánattal eltelve is), és akkor kormányzati szinten abban a reményben tervezhetnek, hogy a polgárok részéről nem kizárólag makacs ellenállásba ütköznek majd. Akkor pedig, ki tudja, talán a civilizációnk is fönnmaradhat. (...)"




Ennyi a vonatkozó rész. Egyelőre nem is tennék hozzá sokat. Előtte már túl sokat beszéltem. Mindössze annyit, hogy a "miénktől jelentősen különböző"-ségre való utalást, illetve a "kormányzati szintre", egyáltalán, politikára, államra, hatalomra, miegyébre való hivatkozást én feleslegesnek, csak zavarónak tartom - ezek nélkül éppúgy megállja a helyét az összefüggés-láncolat, sőt. Az előbbire egy érv: A Valaki kopog című novellában nincs szerepe annak, hogy a főszereplő egy épp olyan fickó, mint akár én, itt és most, és épp olyan szobában ül (amelynek az ajtaján kopognak), mint én e percben. Nem kell különbözni. Változni kell, az a kulcs.

Várom a reakcióitokat,
üdv, Attila

*******************************************
Orion-fórum, 2004.11.08.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html