Akkor én is többszólamúan szólok hozzá a beszédtémákhoz.

Először is a közvetlen apropóról: most kaptam a Moképtől egy e-mailt, amiből kiderül,
a cég őszi terveiben szerepel a Solaris és a Stalker DVD-kiadásának megjelentetése.
Tarkovszkij két legendás filmjét - azt hiszem, jelen fórum olvasói közül senkit sem
hagyhat hidegen a hír - október 20-án, illetve december elsején fogják piacra dobni.
Én ott leszek.

Pali! Rádiójáték-fronton nincs jó hírem. Egyrészt én sosem hallgattam rádiót
intenzíven. Húsz év alatt mindössze kétszer rögzítettem rádiójátékot magnóra, mind-
kettőt 1989 őszén-telén. Robert Sheckleytől (kedvenc írómtól) a Kísértet-5-öt, amit
imádok (Vajda László és Rudolf Péter benne Gregor és Arnold; a novella megjelent a
folyóirat formátumú Galaktikában), de sajnos, az illető kazettát évek óta nem
találom... Félek, elvesztettem valahol. A másik a 2001, Avar Istvánnal a főszerepben,
amiből a múltkor idéztem pár mondatnyit. Ennek erősen gondolkodom a bedigitalizálásán,
mert bár a minőségén nem tudok javítani - nem vagyok computermágus -,de legalább a
jelenlegi állapotában őrződne meg a felvétel. Ha meglesz, akkor mp3-má alakítani már
nem nagy feladat, és akkor esetleg a neten való közzétételére is találhatunk meg-
oldást. Más darab nekem nincs meg, holott én is szívesen hallgatnék egyéb klasszikus
sci-fit. Arról viszont álmodni sem érdemes, milyen rádiójátékbőség lehet (és volt)
az Egyesült Államokban és környékén.

Érdekes, amit Bradbury felemás megítéléséről olvashattunk; kevés információ
birtokában is azt merem mondani, hogy valószínűleg igaz a dolog: Ray bácsiból mi
itthon valószínűleg jobbára azt ismerjük, ami sci-fi klasszikus lett belőle, ami
témájában és szellemiségében is passzolt a mifelénk kedvelt és értékelt "szocialista
típusú" (nem pejoratívan mondom) humanista fantihoz. (Bocs, hogy nem fogalmaztam
szebben; úgyis értitek.) És igen, nálunk is volt azért olvasható pár "egyéb"
Bradbury, ami szimplán rémtörténetnek, horrornak, "meghökkentő mesék"-nek minősül.
Bizonyára ilyenek töltötték ki pályafutása nagyobb részét.

Bradbury-regényből filmet? Nem nagyon tudom elképzelni. Olyasmi, mint Philip K.
Dick.: nem véletlenül nem sikerül egy jó filmet se összehozni írásai nyomán.
Pontosabban: ami jól sikerül, az nem pontosan az, amit ő írt. A Fahrenheit 451-et
ellenben láttam valaha, de gyerekként képtelen voltam értékelni. Ma jó volna újra
látni.

Kingpin! A Meteorok viharában ott áll a polcomon a Delfin Könyvek között, de nem
olvastam. Annál inkább a Nyikorgó idegent! Ez a novelláskötet egyike a meghatározó
gyerekkori sci-fi élményeimnek. Három ilyen van; a másik kettő a 47-es Galaktikából
Piero Prosperi Egy esős nap című írása, illetve Nemere Istvántól a Műkincsrablók a
kisbolygón. Sajnos, utólag már hiába próbálom évek óta felidézni, melyik lehetett
időben az első (bizonyára a Nemere), azaz hogy mikor ért az alap-hatás tudományos-
fantasztikus témában. A Nyikorgó idegennel kapcsolatban - amiben a címadó nyitó-
novella a legfőbb élményforrás - még arra is emlékszem, hogy hol, kinél, kinek a
könyvei között láttam meg az érdekes borítójú könyvet.

Újra Galaktika? Oké, legalább az első (százhetvenvalahanyadik?) számot biztos meg
fogom venni. Talán a többit is, már csak a gyűjtemény folytatása miatt is. Hanem
arra nem sok reményt látok (semennyit), hogy ma Magyarországon megjelenjen egy olyan
kiadvány, aminek a tartalomjegyzékében így sorakozzanak - egyetlen számban - nevek:
Fredric Brown, Dnyeprov, Carlos Cabada, Herbert W. Franke, Dilov, Vonnegut, Kaszás
István, Harry Harrison. Ha valaki visszasírná, akkor Szentmihályi Szabó Péterről nem
is beszélve... No, de majd meglátjuk. És itt meg is beszéljük, ugye.

Ami Kolozsvári Zsófiát illeti, nem beszél rosszul. Mondhatom úgy: annyira jól,
amennyire lehet. A biológusok szerint "a vírusok, azok vírusok", a matematikusok sem
tudnak jobb meghatározást, mint hogy " a halmaz az azonos tulajdonságú dolgok
halmaza", azaz bizonyos elemi objektumokat képtelenség máshogy, mint önmagukkal
definiálni. Azaz sehogy, ha nagyon szigorúak akarunk lenni. Mint korábban e helyt
magam is többször hangoztattam, nem gondolom, hogy a sci-fi műfaj behatárolása
lehetséges volna annál korrektebben, mint hogy "sci-fi az, amit annak tartunk". Meg
ne vessetek érte.

Üdv, Attila

Ps: Egy kedves barátnőm spontán módon legutóbbi e-mailjében az olimpián látottakra
tett megjegyzést, amúgy nem sci-fi rajongó az illető. Azt írja - a szerinte (is)
aranyéremtől megfosztott Nemcsik Zsolt vívó esetét felidézve -, hogy "nagyon tetszett
az a sci-fi-szerű öltözékük, valahogy olyan valószerűtlen látvány volt... Fura érzés
kerített hatalmába: olyan volt, mintha egy jövőben játszódó filmet néznék, aztán
közben ez maga a valóság..., érdekes érzés volt." Szerintem is. Bowman biztos hogy
forgott a csillaggyermeki pólyájában :)



*******************************************
Orion-fórum, 2004.09.02.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html