Én is üdvözöllek, Imre! Milyen érdekes, hányféle úton csatlakozhatnak hozzánk új társak! Azt mondhatom, szerencsés ötlet volt tőlem ennek a szövegkönyvnek a meg- írása, először nem is mertem arra gondolni, hogy ennyire népszerű lesz. Hiszen a fórumon megszólalókhoz hozzászámolhatjuk még azokat is, akik csak magánlevélben kerestek meg, és azokat is, akik nem adták jelét annak, hogy ránk találtak. Nyelvészeti észrevételeddel, nem tagadhatom, sokban egyetértek. A helyesírás, a nyelvhasználat állandósulni látszó, széles körben elterjedő hibái bizonyára sok fejtörést okoznak a nyelvészeknek, nincsenek irigyelhető helyzetben. Nekik hosszú távon kell a nyelvről gondolkodniuk, mai döntéseiket utódaik szemével is meg kell vizsgálniuk, mert senki sem akar a változás útjába állni, ugyanakkor törődniük kell a rossz divatok ellensúlyozásával is. Meg lehet őket érteni, ha nem akarják radikális, puritán hozzáállással maguk ellen fordítani az egyszerű népet; sokan valószínűleg alkalmasabbnak találják a szelíd, óvatos terelgetés taktikáját. Lehet, hogy ők a jó pedagógusok, de szerintem is vesztes csatát vívnak, állandóan hátrálva. A példáid, amelyeket soroltál, tényleg jellegzetesek, ráadásul a beszéd, az ejtés rossz szokásaival (e téren én sem vagyok jobb az átlagnál) még bőven meg is lehetne őket toldani. Nekem akkor rendült meg a bizalmam a nyelvünk szabályai felett őrködőkben, amikor, elég régen, megláttam a "nejlon" szót a helyesírási szótárban. Nem nagy ügy, tudom, de bennem valamiért ekkor telt be a mérték. Mondtam a nájlont (nylon) én is így, rám is szóltak. Aztán egyszer csak hirtelen helyet cserélt a jó és a rossz, csak akkor már késő volt. És úgy éreztem, hogy ezek után jön majd a "svejci sapka", a "dajjer", a számomra valamiért különösen zavaró "MONTEN bájk", kár volna tovább sorolni. És ezek csak az idegen eredetű szavak, csak egy kicsi fejezet a nagy műveletlenségi példatárból, amelyet szüleim, tanáraim, más példaadó személyek oly sokat idéztek okulásunkra. A legkellemet- lenebb az az érzés, hogy miután egy-egy eladdig helytelennek tartott alak hirtelen, a nyelvi változások állítólag termékeny folyamatainak engedelmeskedve elfogadottá vagy követendővé válik, azok érezhetik magukat nevetségessé téve, akik addig igyekeztek hűen követni anyanyelvünk cseppet sem könnyű szabályait, a szokás ellenében helyesen használni a kifejezéseket. Azért azt sem szabad elfelejtenem, hogy ha gondosan végigmustráljuk a ma mind- annyiunk által helyesnek tartott szóalakokat, bőven találhatunk köztük olyat, amely épp ilyen "sok buta liba a disznót is legyőzi" folyamat során torzult el egy másik, hajdanán helyesnek és követendőnek tartott alakból. Századokkal ezelőtt készült magyar könyvekbe olvasva gyorsan összeszedhetünk tucatnyit is azóta megváltozott szabályokból, és biztos, hogy ezek nagy többsége nem tudósok gondos megfontolásának nyomán született, amelyet aztán el kellett fogadtatni az emberekkel. És arra még könnyebb példát találni, hogyan alakult ki egy ma a választékos nyelvben is helyét megálló szó az idegen (szláv, török, német, olasz, latin stb.) nyelvű eredeti alak "műveletlen" módra eltorzításából; de a későbbi, angol, francia eredetű szavainkban is sokszor fedezhető fel a magyarosításhoz szükségesnél jóval erősebb torzítás. Az idegen nyelveket már régen sem beszéltük valami jól. De persze nem szükséges csak az idegen eredetű szavakat nézni, sok- sok más változás is történt már a nyelvben, amit ma már nem is ismerünk, és csak olyan újabb esetek keltik fel a figyelmünket, mint ez a törvényesített "se". Ezek után egy nyelvész joggal teszi fel a kérdést, hogy ha azokat a változásokat elfogadjuk, és a mai magyar nyelv szerencsére nagyon árnyalt kifejezéstárát gazdagítva érezzük általuk, akkor milyen alapon várjuk el, hogy ő az útját próbálja állni számos további, ugyanolyan törvényekkel leírható, vagy csak véletlenszerű alakváltozásnak. És én megértem a nyelvész problémáját, igazat is adnék neki, csak éppen én ma élek, benne a változás mostani áramában, és nem tudom szeretni, ha ma helyesen beszélek, holnap pedig esetleg ugyanazzal bohócot csináltam magamból. És a nyelvésztől várnám, hogy lelassítsa a változást, elválassza az indokoltat, előremutatót a buta, lenézett, rövid kitérőt igérő divatoktól. Igaz, annak felelősségét az ország vezetőire helyezném, hogy legalább valamennyire büntessék a butaság terjesztését nyomtatásban, hirdetményeken, köztéri feliratokon, hogy gondoskodjanak arról, hogy a leendő tanárok képesek legyenek az anyanyelvi műveltség átadására, hogy - például - ne kaphassa meg a középiskolai záróbizonyítványt, aki a zűrtévéknek küldött SMS-ek ismert színvonalát nem tudja felülmúlni. Sajnos ehhez az általam megért jelentős számú oktatási reform egyikében sem volt meg a kellő bátorság. És ezek után nem fogok csodálkozni, ha hamarosan mi is elérjük, fentről, azt a színvonalat, amelyet Pali a mai világ "boldogabbik felén" megfigyelhetett.  ******************************************* Orion-fórum, 2004.08.02. http://users.freestart.hu/orion8/forum.html