Kösz, Pali, a köszönetet :) Hát, igen, nem könnyű ezekről a témákról, filmekről 
beszélni, vagy akár írni, hiszen az erényeik éppen abban vannak, hogy olyasféle 
gondolatokat "fogalmaznak meg", képek, hangulatok, érzések által, amiket egyéb 
módon, szóban, nagyon nehéz vagy már-már lehetetlen volna. (Ezt is szépen írtam, 
ugye? :)

A kérdezett másik rádiójáték sajnos nincs meg. Életemben kétszer vettem ilyesmit 
magnóra - sose voltam nagy rádióhallgató -, a másik kedvenc írómtól, Robert 
Sheckleytől a Kísértet-5 (Rudolf Péterrel, Vajda Lászlóval és Benedek Miklóssal), 
az a bizonyos sztori, ami egy 1986 körüli Galaktikában jelent meg, a két gyakori 
Sheckley-figura, Arnold és Gregor a főszereplők, aki létrehozzák az AAA Szuper 
Bolygótakarító Szolgálatot, aztán találkoznak a Bíborcsíkos Markolábbal, a fényevő 
manókkal, az Árnnyal és a Zsémbessel - egyszóval ez volt meg meg nekem 1989-ből, 
de a kazettát most már évek óta nem találom, legnagyobb fájdalmamra. (Tényleg 
borzasztóan sajnálom, bárcsak megszerezhetném még azt a felvételt valahonnan... 
Imádtam.)

A Solaris és a 2001 az én "polcomon" egymás mellett van: a tudományos-fantasztikus 
irodalomban használt kétféle megközelítés egy-egy iskolapéldájáról van szó - a 
"nyugati" és a "keleti", az amerikai és a szovjet típusú, a "kapitalista" és a 
"szocialista" jövő- és problémalátás két eltérő (mégis mennyire hasonló), 
jellegzetes esetéről. Akár filmen, akár könyvben nézem. Sőt, abban is hasonlítanak, 
hogy mind megnézni, mind elolvasni szükséges ahhoz, hogy az ember érteni vélje a 
történet lényegét (vagy a történet mögött megbúvó lényeget). Egyik sztoriról sem 
tudnám egy laikusnak - ami megnézte, elolvasta - "elmagyarázni", hogy miért 
nagyszerű, csodálatos és felemelő, ha magától nem érti-érzi. (Párhuzam további 
műfajból: mostanában, újra, több Kraftwerket és Jarre-t hallgatok, de ha valaki 
azt mondja rá, hogy "fúj, ez nem zene", nem tudok érvelni amellett, hogy nemhogy 
az, de sokkal több, hogy mi minden van a hangzások, kopogások, surrogások, 
csattanások "mélyén". Tudom, hogy van. De szavakba önteni... Apropó, milyen 
érdekes összefüggés, hogy Clarke a második Odüsszeiában köszöntet nyilvánít többek 
között Jarre-nak, hogy a zenéje hallgatása révén inspirálta. Ezek a dolgok valahogy 
tényleg összefüggenek.)

(Az előbbi bekezdés végén megenegedtem magamnak azt a luxust, amit nem szabad: hogy 
a saját ízlésemet és gondolkodásomat kivetítettem, mindenkire, mintha ez etalon 
volna. Sokszor gondolok rá, hogy szuper és "jogos" volna, ha a gondolkodásban 
megnyilvánuló azonosságok az ízlésben jelentkeznének. Szeretném azt hinni, hogy aki 
olvasta az Alapítványt, az kedveli a Solaris együttes zenéjét, és aki szívesen nézi 
a Blade Runnert, azt Chris Foss festményei is lenyűgözik és jó szívvel emlékszik a 
Logic System 1981-es Domino Dance című számára... de a tapasztalat azt mutatja, 
hogy nincsenek effajta törvényszerűségek. Könnyebb volna ugyan, ha léteznének, de 
hát istenem, a világ sokszínű, ahogy mondani szokták, és azt tartjuk, hogy így van 
jól.)

Üdv, Attila 



*******************************************
Orion-fórum, 2004.06.15.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html