Üdv mindenkinek!

Új kiadását készítettem el az Orion-szövegkönyvnek. Aprócska javításokról van
szó, de megérdemel néhány szót.

A dolog már tavaly előtt kezdődött, amikor az első változatot írtam. Ahogy
hallgattam a hangfelvételt, gyakran találtam olyan esetet, amikor valamelyik
szereplő, pontosabban az őt szinkronizáló színész a "se" szót használta abban
a helyzetben, amikor az ismereteim szerint a "sem" lenne helyes. Például: "Te
nagyszájú szoknyapecér, hiszen észre se vett." Én még bizonyára úgy tanultam,
de intelemként azóta már máshol is olvastam vagy hallottam azt, hogy a "se"
tiltószó csak olyan helyen állhat, ahol a "ne" is állhatna, ezzel szemben a
"nem" helyén csak a "sem" tagadószó a helyes. Persze én is tudom, hogy
beszédben ezt gyakran el szokás hanyagolni, én is sokszor teszek úgy, és a
színészeket sem rónám meg érte, különösen ha egy lendületes jelenet pergő
párbeszédeiben követik el ezt az ártalmatlan kis hibát. Szót sem érdemelne a
dolog, csakhogy én írásban rögzítettem a magyar szöveget, és írásban már
hibának, a műveletlenség jelének szokás tekinteni az effajta botlásokat. Azt
gondolhatjátok, hogy szőrszálhasogató, bogaras alak vagyok, de nekem nem esett
jól leírnom olyasmit, ráadásul elég gyakran, amiről tudom, hogy helytelen.
Olyan örömmel csináltam ezt a szövegkönyvet, a vége felé már azzal az eltökélt
szándékkal, hogy valahogy az Internetre is felteszem, hogy kellemetlen volt
elképzelnem, ahogy valaki egy ilyen hibát látva azt gondolja magában, hogy "na,
ez a fickó sem ismeri eléggé az anyanyelvét". Rendben, biztosan nem mindenkinek
akadna meg a szeme ilyen apróságon, de miért adnék szándékosan lehetőséget
egyetlen ilyen ledorongolásra is, nem igaz? Szóval végül is úgy döntöttem,
alaposan megfontolva ezt a szörnyű fontos kérdést, hogy inkább helyesen írom le
a dolgokat, mintsem pontosan, hiszen egy-egy nyelvbotlást egyébként is ki-
javítva jegyeztem már le, ezt is csak ilyen kiigazításnak tekintem.

De nem hagyott a dolog nyugodni. Gondolom, irigyeltek, hogy nincs más bajom elég.
Azért nekem sem volt ez mindennapos fejtörés tárgya, ezért végül majd másfél év
elteltével szántam rá magam, hogy megkérdezzem egy elismert szakértő véleményét.
Írtam egy e-mailt Grétsy Lászlónak, aki a tőle megszokott barátságos modorban
válaszolt is. Megírta, hogy a szabály, amelyhez ragaszkodtam, nem rossz ugyan, de
egyáltalán nem kell olyan szigorúan tartanom magam hozzá, mivel a köznyelvben már
régen sem sokan tettek különbséget a két alak között, és a különbség megítélése a
nyelvészek körében is jócskán megenyhült az utóbbi évtizedekben. Vagyis ma már
elfogadottnak tekintik a "se" használatát a "sem" helyén is, írásban is, leg-
feljebb stílusértékükben van némi különbség. (Persze a tiltó értelmű "se" helyett
"sem"-et használni változatlanul hiba volna.) Grétsy tanár úr azt is elárulta,
hogy a kérdésemet tanulságosnak találta annyira, hogy a Kossuth rádió Édes anya-
nyelvünk című műsorában részletesen meg fogja válaszolni, a július 25-i adásban,
vasárnap reggel. Mondanom sem kell, ajánlom a műsort mindnyájatok figyelmébe.

Nos, az intelmet megfogadva gyorsan végigfésültem a szövegkönyvet, és ahol "se"
hangzik el, ott most már azt is olvashatjátok. És ha már hozzányúltam, kétféle
változatot is elkészítettem azoknak, akik esetleg kinyomtatni szeretnék, egy-
oldalas és kétoldalas nyomtatáshoz. (Egy olyan barátomnál, akinek a PDF-készítő
bolti változata is megvan, ezért a shareware-üzenet is eltűnt.)

Egyébként, ha már a szövegkönyvről van szó, megemlíthetek egy érdekességet.
Egyszer, még régen kaptam egy észrevételt valakitől, aki a német szöveget is
olvasta, hogy az én szövegemben itt-ott baj van a betűjelzésekkel. Például a 3.
epizódban az Oriont a 12-EM-8-as űrszektorba küldik, de a német szövegben ugyan-
itt a 12-M-8 szerepel, és a magyar szövegben is, amikor a Hyperion 29 ügyeletesét
halljuk, ő csak az M betűt említi. És nem ez az egyetlen ilyen eset, kár volna
most mindet felsorolni. A hibáról én is tudtam, hiszen a német szöveget én is
végigolvastam, de csak a magyar szöveget figyelve is kitűnik néhol az eltérés.
Valahogy mindig egy(-két) E betűvel van több nálunk annál, mint amit a német
szövegben láthatunk. Vajon miért?

Nagyon izgalmas lenne egy hiteles tanútól megtudni a választ, de erre roppant
kevés reményünk van. Találgatással én a következőre jutottam: valaki a magyar
szöveg készítői közül valószínűleg azzal próbálta segíteni a szinkronszínészek
munkáját, hogy a szövegbe a betűjeleket kiejtés szerint gépelte le, így: "12 em
8". Lehet, hogy ez akkoriban bevett gyakorlat volt, lehet, hogy nem. (Mondom, ez
csak találgatás.) Mindenesetre a színész ezt aztán annak rendje és módja szerint
"éem nyolc"-ként mondta ki. A tévedést akkor senki sem fedezte fel, én pedig,
ahogy a szöveghűséggel kapcsolatos aggályaimmal fentebb már megismertettelek
benneteket, szépen leírtam, amit mondtak. Hiszen ez most már így az igazi, a
klasszikus. És hacsak ellenkező értelmű követeléseitekkel el nem árasztotok
engem, így is marad.

							



*******************************************
Orion-fórum, 2004.06.02.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html