Üdv! Ma este láttam egy 1997-es angol műsort, "Sci-fi akták" címmel, a sci-firől. Ez volt az első rész, "Frankenstein gyermekei". Megszólalt benne Clarke, Aldiss, Gibson, vagyis nagyon komoly műsor volt. Állítólag megtudhattuk belőle, hogy mi fán terem a sci-fi. Ha látta esetleg más is, árulja már el: megtudtuk? Én olyan ábrázattal álltam fel utána, hogy az asszony bizonytalanul érdeklődött a hogylétem felől. Egyébként a szakértők véleményével támogatott elgondolás szerint a sci-fi már nem Wells idő- gépével kezdődött, hanem nyolcvan évvel korábban, Shelley Frankensteinjével, és annak sajnálatos módon név nélkül maradt teremtményével. További részletek a Duna Tv-n, a jövő pénteken. A sci-fiben évtizedek óta emlegetett fogalom a fényév. A műsorban hallhattuk, hogy a csillagászok "fényévekkel korábbi" jelenségeket láthatnak a távcsöveikkel. Ez kínos. (Ha megfordulna itt olyan látogató, aki esetleg nem értené, mi a kifogásom a ki- jelentés ellen, annak szeretném az eszébe vésni, hogy a fényév nem időt, hanem távolságot mér. A fény egy év alatt körülbelül 10 billió kilométert tesz meg, ennyi egy fényév. Ismeretterjesztő műsorban, sci-firől elmélkedve ezt eltéveszteni...) De ha csak ennyi lenne a problémám, szót sem érdemelne. Zavarban éreztem magam, amikor mi itt csak tétován keresgéltük a műfaj jellegzetes alkotórészeit és ismertetőjegyeit. Ám most úgy érezhetem, hogy eszmefuttatásaink értékessége és áttekinthetősége cseppet sem volt lebecsülendő. Ez az, amit a dologról elmondani akartam. Pali, a példád a rossz lelkiismeret által vezérelt cenzúrázásról precíz találat volt, éppen ugyanez történhetett régen a Mura és a szibériai büntetőtelepek össze- hasonlításával, és még nem tudjuk, mikkel történik ugyanez napjainkban. Majd két-három évtized múlva. Attila, nagyon érdekes volt az írásod. Azt, hogy Swift sci-fit írt Gulliver történe- teiben, magam is hiszem, erről már ejtettem szót régebben. Az, hogy Swift tudomány- talan volt, csak azok számára tűnhet megalapozott állításnak, akik a tudományt a 19. században kialakuló és napjainkig lassan változó formájában ismerik csak el. Pedig a tudományos gondolkodás fejlődése már a 16-17. században megkezdődött, pontosabban újrakezdődött, amint sikerült kikászálódni abból a korszakból, amikor a tudományt az ókori görög megfigyelők és bölcselők eredményeivel befejezettnek tekintették. Csak eleinte lassan ment a dolog. (Most meg kicsit túl gyorsan, ez a "biznisz-alapú" bulvár-tudományos kutatgatás, amely eltartja a valóban értékes munkát végző kutató- intézeteket, csak ebben a zavart korban lehet szükséges része az életnek.) Viszont belekötök abba a kijelentésedbe, hogy a sci-fihez való tartozás kulcsszava a tisztelet a tudomány iránt. Persze értem, azt hiszem, mire gondoltál, csakhogy ebbe a "tisztelet" szóba, így, hangsúlyozva, nekem belecseng kissé az "alázatosság" is. Ez viszont talán már túlzó lehetne. Éppen az általad idézett Kagarlickij-írás előtt található az egyik kedvenc novellám, a már korábban is emlegetett Zajszint, amely nekem arról szól, hogy azok, akik túlságosan tisztelték az addigi ismereteik által leírt világ rendszerét, azok akkor sem tudnak kilépni belőle, ha egyébként lehetséges a kilépés. Mint ha valaki addig mondogatja magának, hogy béna, amíg valóban elfelejti, hogy mozog a lába. Én magamat egy kicsit tiszteletlen embernek tartom (ez persze lehet bonyolult önámítás is, a pszichológusok nyilván szkeptikus módon néznének rám), s emiatt kifejezetten élvezem, ha tudományos tiszteletlenséggel találkozom. Borzasztó kolonc - ami persze mindig is létezett, ennek ellenére azért mégiscsak haladtunk valamit -, ha beleragadunk a folytonos tiszteletadásba, ahelyett, hogy újra meg újra, állandóan csiszolódó ismereteinkkel próbára tennénk minden addig törvénnyé merevedett tézisünket. Én szinte imádom a provokatív hozzáállást a tudományban, amit futó pillantásra össze is kever- hetnénk az önfejű vagdalkozással. Talán nincs olyan hipotézis, amelyet ne lenne érdemes időnként megcáfolni, persze érvekkel, és nem úgy, hogy XY már cáfolta és kész. Derült már fény apró repedésekre a tudományos dogmákban úgy, hogy valaki, egy nagyon felkészült tudós, aki tisztelte a tudományt, de nem hódolt be annak, újra végigjárta a bizonyítás útját, és felismerte, hogy valamelyik lépésben addig feltételezésre támaszkodtak tudás helyett, tévesen. A beállítottság lélektani jelenségét hosszú idő óta jól ismerjük, és a zseni egyik jellegzetessége szerintem, hogy rá ez kevésbé jellemző. Az Angyali üdvözletben, ebben a kellemesen provokatív gondolatokban gazdag regényben van valami olyasmi, hogy Mike-ot megkérdezik: "Látod azt a fehér házat a domb tetején?" Mike válasza: "Látok egy házat, amelynek a felém eső oldala fehér." Ez az, ennyit tudunk, a többi feltételezés, vagyis nem lehet rá építeni. Az életben általában bőséggel építhetünk a feltételezésekre, ismeretként hasznosítjuk közösségünk közös feltéte- lezéseit (ennek egyik tipikus káros terméke az előítélet), a tudományban viszont, bármilyen nehéz, törekedni kell arra, hogy csak már igazolt ismerettel igazoljunk új ismereteket. A szememben éppen ettől tudomány a tudomány. Szerencsénk, hogy a fiatal életkor egyik jellegzetes vonása, mondhatnám, "tünete", hogy az ifjak az idősebbek állításait folyton mérlegre teszik, csak azért, mert ők mások. Ha hosszabb életűvé válnánk, talán a tudomány is megtorpanna. (Eszembe jutott, hogy olvastam már ilyesmit, talán Kaszás István remek kis kötetében, A Galaktika uraiban. Idegenek mérlegelik a Föld gyarmatosításának időszerűségét, amikor egy tisztviselőjüknek feltűnik, hogy az embereknek milyen rövid az élettartama. Minden további nélkül lefújja a tervet és távoznak, tudván, hogy a szerintük nemrég készült jelentés óta beláthatatlan fejlődés következhetett be a Földön, és már nem vagyunk védtelenek.) Egyáltalán nem halkan jegyzem meg, hogy a vallás legfőbb hibája a régi nézetek konzerválása. Nagyon sajnálom, én a felnőtt emberek vallásos hitét magamban egyfajta intellektuális fogyatékosságnak gondolom, amelynek a súlyosabb eseteiről sokat mesélhet- nének a történészek és a túlélők. Húsz évembe tellett, amíg sikerült megértenem, hogyan taníthat, különösen pedig kutathat a természettudományokban olyan ember, aki elfogadja a keresztény teremtéshit dogmáit. És nem csak azért, mert egy teljesen bizonyítatlan és nevetségesen antropomorf kezdet elméletéhez ragaszkodik, hanem leginkább azért, mert univerzális tételeket fogad el csak azért, mert azt mondják neki. És ne higgyétek, hogy megfogtatok, én jól tudom, hogy nekem a fénysebesség, vagy vegyünk egy kevésbé kényes témát, mondjuk, az anyag molekuláris szerkezete is csak éppolyan állításokkal igazolt tény, mint a mennyország léte, azonban én nem vagyok sem kutató, sem tudós, és én a saját ismeretkörömben folyamatosan és szorgalmasan próbálom megtalálni mindkét téma valószínűségére az elfogadható mérőszámot. És a mennyországról is csak annyit jelent- hetek ki, hogy a létezését cáfolni nem tudom, ismereteim szerint még másnak sem sikerült, de a létezése mellett szóló sokkal több állításból sem sikerült még egyetlen egyet sem bizonyítani, vagyis a valószínűsége számomra alig mérhető. Az alantas, állati ostobaság jellegzetes példájának tartom, ha valakit vallásos hite miatt bántalmaznak, szóban vagy tettben, de azt azért tessék belátni, hogy nem a legtisztább megoldás egy vitás kérdést azzal megválaszolni, hogy - idézem az Ashkelon utcáiból, az Attila által felemlített, félreérthetetlen novella misszionáriusát -: "A válasz mégis oly egyszerű! Higgyetek, csak erre van szükségetek. Csak higgyetek." Egyébként megjegyzem, hogy mostanra nálam már mindegyik világvallás megbukott valamin, bár hívője egyiknek sem voltam. Ám itt nem hitről beszélünk, nem is fogunk soha, hanem a tudományról. És én magam szégyellem magam a tudomány nevében, ha azt látom, hogy a tudomány "főpapjai" ugyanolyan merevséggel követik a saját tudományos hitüket, mint azok, akik a hitüket merik vallásnak nevezni. Igen, a sci-fi szerintem is jellegzetesen ateista. Feltételezésem szerint azért, mert a sci-fi rendszerint tudományos feltevéseket vizsgál meg egy-egy elképzelt szituációban, ami a keresztény egyház hozzáállásában, mondjuk úgy, az utóbbi időkig, nem volt jellegzetesen megfigyelhető. Azért kell itt a kereszténységet kiemelnem, mert a mi vidékünkön ez az uralkodó vallás, és ezért elsősorban ennek a történeti elemeit és gondolatait ismerjük mindannyian, más vallások jellegzetességeit kevésbé könnyen ismerjük fel. Ezért érdekes esetek állhatnak elő, például amikor egy általam nemrég látott (a címe sajnos nem jut eszembe), különlegesen technikás hiperrealista rajzfilm akciós sci-fi ábrázolásmódja mögött mi talán nem nagyon vesszük észre a Zen világ- látásának markáns jegyeit, ezért fel sem merül, hogy ez egy "teista" sci-fi lenne. Pedig az, és érdekes módon nem is tűnik nagyon szokatlannak. Lehet, hogy a vallásos sci-fi csak azért tűnik a mi szemünkben bizarrnak vagy elképzelhetetlennek, mert az európai egyházak diktatúrája alatt a tudományos vizsgálódás századokon át gyakran annyira veszélyesnek ítéltetett, hogy a két fogalom még hosszú ideig összeférhetet- lenül fog csengeni. Persze könnyen lehet, hogy mindaz, amit eddig elmondtam, tévedés. Hiszen én, bár eddig ezt itt talán nem mondtam még, a mai napig úgy érzem, hogy a sci-fi szexmentes is. (A képzőművészet, a reneszánsz festészettől a képregényeken át a videóklipekig viszont szinte másról sem szól.) És a szexmentességet nem a szex biológiai vonatkozásában értem, természetesen, hiszen egyik legkedvesebb regényem, A sötétség balkeze is leginkább azzal foglalkozik, hogy egy váltakozó nemű emberekből álló társadalomnak milyen sajátosságai lehetnének a miénkkel összehasonlítva. Arra se tessék gondolni, hogy én valami szexellenes szekta önkéntes szószólójaként a szűzi életre szólítanék fel. ("Tudnék mesélni, de majd hülye leszek.") Csak valahogy nehezen tudok olyan mozzanatot felidézni sci-fis olvasmányaimból, ahol szeretkezésre, szexre terelődne a szó. Ha mégis, akkor csak érintőlegesen. Ha meg jobban, akkor az a kevés vagy tetszett, ennek ellenére, vagy nem. Persze a filmek, képregények, és a japán rajzfilmek (más talán már nincs is) egész más statisztikát mutatnának, de azok csak rokonai az irodalomnak. Vallás és szex: egyik témába sem szeretném ezt a fórumot komolyan belesodorni, de persze teljesen kikerülni sem szükséges őket. Majd cenzúrázok, ha kell. #@%$ß&§¤!!!  ******************************************* Orion-fórum, 2004.03.05. http://users.freestart.hu/orion8/forum.html