Sajnálom, hogy a képregény kontra sci-fi témában nem indult meg a várva várt
véleményütköztetés, ám most én sem ehhez szólok hozzá.

Találtam ugyanis egy idézetet, ami elindított bennem némi halovány gondolat-
menetet, ami nem megy túl azon, amit eddig képviseltem a vitában (nevezetesen
hogy a nyavalya se tudja, mitől sci-fi a sci-fi; kábé attól, hogy annak látjuk),
de talán másokban többre jut az écesz.

A napokban szert tettem a 17-es sorszámú Galaktikára (már alig öt-hat hiányzik
csak a teljes szériából!), amiben Julij Kagarlickij, a jeles esztéta Tudományos-
fantasztikus író volt-e Swift? címmel ad egy mélyreható elemzést. S mindjárt az
esszé nyitómondata megragadott. Így szól az első bekezdés:

"A tudomány ismerete és tisztelete talán a legelemibb feltétele annak, hogy
valakit tudományos-fantasztikus írónak tekintsenek. A kritika éppen ezt vitatja
el makacsul Swifttől. És látszólag nem is alaptalanul."

A továbbiakban tehát Kagarlickij amellett tesz hitet - s sorakoztat fel
bizonyítékokat -, hogy a brit író kora szintjén és kulturális közegében,
miközben kritikus iróniával közelítette meg Gulliver-regényeiben a tudomány, a
tudósok, a tudományos elméletek és megközelítések kérdését, valójában a valódi
tudományos gondolkodás mellett tett hitet (vagy valami ilyesmi).

Én azonban maradok ennél a bizonyos első mondatnál. A kulcsszó a "tisztelet".

Ha sci-fit olvasok, nem várom el tőle-belőle a "tömény tudományt". Még azt sem,
hogy a szerző látványosan jelezze, ismeri, magáénak tudja a tudomány tételeit,
eredményeit (melyikét?). Amit elvárok és ideális esetben ösztönösen kiérzek: a
tudományos, általánosabb értelemben a tudás tisztelete.

Ez nem kérdéses akár Robert Sheckley (hogy mindig kedvencemet citáljam) leg-
groteszkebb humoreszkjeiben sem, ahogy Verne fantáziadús regényeiben, vagy az
Utazás a Holdba című, illetve a Pirx pilóta kalandjai című magyar tévéjátékokban
sem. Tisztelet a tudás iránt. A tudás, mint az emberiség közös kincse. Mint
örökkévalóan elérendő cél. Amiről és amiért érdemes írni és olvasni. A tudás -
hangsúlyozom - minden formája. Egyben küzdelem a tudás hiánya, illetve az arra
törekvők, azt hirdetők ellen. (Halkan jegyzem meg: kevés a "vallásos" sci-fi,
talán a sci-fi eleve ateista.) (Sőt, akkor már hadd említsek meg két gyöngyszemet
e tekintetben: Harry Harrisontól az Ashkelon utcáit, és Sheckley Csatáját;
egyiket se teszik ki a vatikáni faliújságra. Igény szerint bárkinek szívesen el
e-mailezem mindkettőt.)

Szóval esetleg ezért van, hogy egy írásra "ránézve", egy filmbe belepillanatva
azonnal nagy biztonsággal képes vagyok eldönteni, SF-e, amit látok, vagy pusztán
külsőségeiben "sci-fis" eszközöket használó egyéb műfajű alkotás? Merthogy az
alkotó(k)ban meglévő vagy meg nem lévő tiszteletet, illetve hiányát egyből ki
lehet érezni?



*******************************************
Orion-fórum, 2004.03.02.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html