Kingpin, úgy látszik, vagy még kevesebben vagyunk itt mostanság, mint máskor, vagy nem akadt lelkes híve a sci-fi képregénynek. Én összeszámoltam, összesen huszonkét képregényt láthattam a Galaktika és társai számaiban, de ebből hat darab volt Hörpölin és Hupcihér általam nagyon kedvelt, de sci-finek csak mérsékelten érzett kalandja, és még egy Conan-képregény is akadt köztük, ami még csak mérsékelten sem sci-fi, ebben talán egyetérthetünk. A többi meg, hát... elég vegyes kínálat. De én nem is érzem magam sem a képregény ismerő- jének, sem kimondott kedvelőjének. Gyerekkoromban persze én is szerettem a tréfás rajzos történeteket, még néhány megviselt Pif-füzet is eljutott hozzám - ezek akkoriban csak külföldről szivárogtak be -, és elég meglepő volt, hogy éppen ezzel távoli kapcsolatban volt általad megemlíthető a sci-fi. De persze magam is emlékszem a Füles képregénysorozataira, amelyek szerintem gyakran elég jók voltak, készültek elismert irodalmi művekből is. Volt köztük egy bohókás történet mikroszkópikus idegen lényről, aki ennek ellenére szépséges női alakját mutathatta a főhősnek, akit valami eszközzel lekicsinyített, és a bolygójukra szállított. De ott volt az Időspirál és a Majmok bolygója is, talán mindkettő Zórád Ernő összetéveszthetetlen ábrázolásában. Amennyire tudom, a nálam jóval fiatalabbak már képregények özönével küzdhettek meg, bennük bizonyára jelentős számú sci-fihez sorolható műalkotással. Jó lenne, ha olyan valaki védhetné a képregény becsületét, aki ebből a kínálatból már meríthetett, én, nemigen mondhatok mást, irodalmi értéket alig véltem bennük felfedezni. Számomra a helyzet ugyanaz, csak még súlyosabban, mint amit a film kapcsán már elmondtam: ha rövid, akkor az a baj, hogy kivonat-ízű, ha pedig hosszabb sorozat, akkor minden részben feltétlenül lennie kell valami eseménynek, különben a vevő nem elégedett. Én úgy tapasztaltam, fogyasztóként, hogy ilyen korlátok közé préselve nehéz olyat letenni az asztalra, amit "irodalom" néven merhetünk nevezni. Régen, amíg a művelődés színvonalának többé-kevésbé dühödt védelmezői nem kerültek szembe a kiadókkal, mert még nem találták fel nálunk a piacról megélni akaró újság- és képregénykiadást, mindig azt hallhattam, hogy a képregény sekélyes és sematikus, hogy pár mondatnyi, irodalmilag primitív szövegével az olvasásról szoktatja le a fiatalokat. Azóta hosszú idő telt el, és most már az az érzésem, hogy ezek az emberek nem tévedtek nagyot. Más kérdés, hogy a képregények képzőművészeti alkotásként, avagy csak egyszerűen termékként mire értékelhetőek. Hallhattunk már sok olyan esetet, hogy ennek vagy annak a grafikusnak valamelyik sorozatát mára a műgyűjtők milyen magasra érté- kelik. De megfigyelhettük azt is, hogy a műgyűjtők és műpártolók között könnyen érhető tetten a sznobizmus. Ezért én, még ha ismerhetném is a szakértőnek tekintett szakértők véleményét, nem könnyen merném azokat elfogadni vagy el- utasítani. Bennem csak annyi szűrődött le, hogy a komikus, parodisztikus kép- regény csak mulattat, ha jó, a komoly grafikusi hozzáértést, netán művészi képességet tükröző egyéb képregény pedig tetszik, ha érdekes. Sci-finek szinte csak azt tarthatom, amelyikből határozottan érződik a történet sci-fisége a kivonatosság ellenére, vagy pedig ha képileg olyan motívumokkal találkozom, amitől - Attila híres (és működőképes) definícióját követve - sci-finek látszik, ezért annak érzem. Nem haszontalan dolog talán ilyen szempontból a rajzfilmhez hasonlítani a képregényt, bár a triviálisakon kívül is találni köztük lényeges eltérést, persze. Azt hiszem, itt volna az ideje, Kingpin, hogy megpróbáld a védelmedbe venni a sci-fi képregényt, esetleg közben segíteni az olvasóidat ennek a valóban egyedi műfajnak a körvonalazásában is.  ******************************************* Orion-fórum, 2004.02.22. http://users.freestart.hu/orion8/forum.html