Attila, engem nagyon érdekelne, hogy te mitől érzed a Brazilt sci-finek. Nem azért,
mert én ezt annyira vad ötletnek találnám, csak foglalkoztat, hogy mások, mint
ebben az esetben te, a valószerűtlenséget, amely a gyakran említett irónia érzetét
kiválthatja, meddig fogadják el a közhit szerint "tudományos" (azaz tárgyszerű,
száraz és unalmas) fantasztikumban.

Eszembe jutott egy számomra rendkívül mulatságos sci-fi történet. És az is, hogy ez
tipikusan az a finom, a részletekben megbúvó humor, mint amit Dévényi írásai
kapcsán már említettünk. Alekszandr Zsityinszkij: A Brumm-hatás című elbeszélésére
gondolok, a Metagalaktika 4/2. kötetében található. Egy tudományos probléma kiderí-
tésére egy szovjet kutatóintézet elküldi egy fiatal munkatársát egy távoli faluba
egy ezermester feltalálóhoz. Újra csak egy kevéssé izgalmas mondat, amelybe a
történetet összefoglaltam, de természetesen tudva, hogy az összes érdekességet le-
nyirbáltam eközben. Szinte sajnálom, hogy az a korszak hamarosan az emlékében is
elmúlik, amelyről ilyen jó kis karcolatokat lehetett fabrikálni.

Dévényi megmagyarázhatatlanul mulatságos elnevezéseihez hozzáteszek egyet: baráti
körben régebben sokat emlegetett fogalom volt a hecsedlilekvárral töltött albán
krémvirsli, amely, ha jól tudom, szintén a mestert dicséri. Aki rekordokat is fel-
állított; sci-fi bibliográfiám egyik leghosszabb, és Dévényi stílusáról igen sokat
eláruló műcíme a következő: "Litkei B. Mihály, a Hungária-II lassújáratú űrkomp
vezetőjének levele kedveséhez, Mariskához a Muskátli-III űrbázisról, melyet idő-
közben átkereszteltek »Űrbázis a Három Muskátlihoz«-ra". (A másik két "helyezett"
cím is tőle származik.) De aki igazán meg akarja érteni azt, amit a humor és a
korrajz fanyar sci-fibe ötvözéséről el lehet mondani, annak a Műsorváltozás című
írását nagyon ajánlom, amely csupán egyetlen hasáb a Galaktika 64. számában.

Zsityinszkij kapcsán eszembe jutott még valami. Nekem összesen két írása van a
birtokomban, és ennek a fele igen emlékezetes, kedves olvasmányom volt. Átnéztem a
listámat azok után kutatva, akiktől csak egyetlen novellát olvashattam eddig (az
egyregényesekkel most nem foglalkoztam), és azt az egyet kiemelkedőnek vagy
emlékezetesnek találtam. Az egyiket Ward Moore személyében most említettük;
gondoltam, megnézem, hány ilyen van még. Tizenhárom vagy tizennégy darabot
találtam, ami bizony elég magas szám. Nem könnyű megmondani, hogy mennyiben
minősíti ez a szerkesztők jó ízlését, az írók zsenialitását, vagy például hogy
milyen korszakomban vagy mennyire jó kötetben találkoztam velük. De a tények közé
tartozik még, hogy meglehetősen sok olyan "nálam egynovellás" írót is találtam,
akikre viszont nem emlékszem vagy művük nem tetszett különösebben. Talán nem baj,
ha ábécérendben gyorsan felsorolom a kiválasztottakat, hátha valaki még nem tette
próbára valamelyiket.
- Bill Brown: A csillagkacsák (G19, Mg1), André Carneiro: A sötétség (Ötvenedik),
A.J.Deutsch: A Möbius-metró (G4, Mg1), Tom Godwin: Rideg egyenletek (G116, Szívélyes
Fahrenheit), Alekszandr Gorbovszkij: A véletlen (Ötvenedik), Julija Ivanova: A
nyugalom bolygója (G34), Raymond F. Jones: Zajszint (G17), Colin Kapp: A bűnfürkésző
(G21, Mg1), Koniszi Gaku: A föld alatti paradicsom (Ötvenedik), Barry B. Longyear:
Kedves ellenségem (G107-108), Avro Manhattan: A krikettlabda (G21), Ward Moore: Lót
(G76, Gyilkos idő), Frank Roberts: Lehet ön is (G61). Az utolsó, Nevil Shute: A
parton (G37) című írása részlet egy regényből, amit nem ismerek, de egy édesbús,
mégis eléggé megragadóra sikerült tévéfilmet készítettek belőle, ahogy a Kedves
ellenségem is kiegészült mozifilmmé. -
Nem mindegyik egyformán jó, a többségük nem is humoros, és természetesen nem is
mindegyiket fogjátok ti is érdekesnek érezni. Néhányuk nekem a mindenkori legjobbak
közé sorolható. Elgondolkodtató, hogy az első Metagalaktika és a híres Ötvenedik
milyen magas arányban vesz részt a felsorolásban; lehet ezt így is meg úgy is
magyarázni.

Mostanában a humoros sci-firől szóltunk. Előkerült Kästner neve is, akit én is
szeretek, leginkább Emberke-regényeit. Ezek egy öt centiméter magas, árva kisfiúról
szólnak, aki egy cirkusz szeretetreméltó bűvészének gyámságában él, és a segédeként
lép fel. No és persze sokféle kaland esik meg vele. A helyzet tiszta fikció, nem
létező, mégis elképzelhető, hiszen már el van képzelve. A gyerekolvasók elgondol-
kodhatnak azon is, milyen előnyökkel és hátrányokkal járhatna egy bizonyára sokak
ábrándjaként is felbukkanó helyzet, vagyis megtalálhatjuk a történetben a hipo-
tetikus vizsgálódást is (ha nagyon keressük). Felteszem a cseppet sem eredeti
kérdést: beférhet-e ez a két regény is a sci-fi csoportjába? Igen, tudom, ez
egyszerűen csak mese, de elintézhető-e ez a kérdés ennyivel? Egy alkalommal még
vissza szeretnék térni erre a problémára. Addig is üdv mindenkinek.

							



*******************************************
Orion-fórum, 2004.02.08.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html