Üdv!

Igen, igazad van, Kingpin, mind a kettő kimondottan jó könyv szerintem is.
A psziborgok álmait egyszer én említettem olyanformán, hogy nagyon
alkalmasnak tűnik a megfilmesítésre, mégis milyen hosszú film készülne
belőle, ha semmit nem akarnának kihagyni belőle. Valódi "kommersz" történet,
talpraesett hős, sok viadal, kaland, buja és gyönyörű nők, ésatöbbi. Már-már
elkerülheti a figyelmünket, hogy azért megtalálhatjuk benne a bakteriális
háború, sőt, inkább általában a korunkban feltalált tömegpusztító háborúk
elleni erkölcsi állásfoglalást is. Méghozzá nálunk, a Földön, hiszen a
regény helyszínében egy jövőbeli Földet azonosíthatunk. De persze ez nem
ronthatja el az olvasó szórakozását, így a rejtély megoldódik, a hős
sikerrel végzi el a küldetését. Még egy dolgot olvastam Barbet-től, az
Ötvenedikben, egy még egyszerűbb, még képregényszerűbb simasággal zajló
kalandos novellát. (Csak ezen a fórumon már legalább harmadszor idézhetek az
Ötvenedikből, és ez sokatmondó. Fájó csalódottságom máig nem múlt, amiért a
Kozmosz-sorozat nem ünnepelte újabb ötven könyvét egy Századikkal.) És annak
ellenére, hogy ezek az írások a "könnyebbik hajtás"-hoz tartoznak, mégis
érzek bennük valami olyat, ami előnyére különbözteti meg az európai filmet
általában az amerikaitól. Talán ezért is szeretem őket el-elolvasgatni néha.

Egy másik francia regény, A világűr Robinsonjai, amit említettél még. Érdekes,
ezt én talán nem soroltam volna a könnyű oldalra. De azért érzem, hogy valahol
igazad van, mert ez a történet, annak ellenére, hogy benne otthonuktól végleg
elszakított emberekről, halálos veszedelmekről, szörnyekről is szó van, mégis
kevésbé keltett bennem szorongást, mint sok látszatra békésebb történet.
Még nagyon fiatal voltam, amikor először olvastam, és akkor tetszett, de
tetszik ma is. A "könnyű"-sége talán a benne végig érződő optimizmusban rejlik,
éppúgy, mint Carsac másik magyarul megjelent regényében, A sehollakókban. Az is
olyan, hogy ha kedvem támad olvasni valami nem felzaklatót, amelyben jól esik,
ahogy a bajokat végül sikerül leküzdeni, de Supermanek vagy lucskos kaszabolás
nélkül, akkor biztos esélyes.

Mindkét szerző, akiről beszéltünk, álnéven írta meg a könyveit. A sci-fiben,
úgy figyeltem meg, de talán az irodalomban általában ez elég gyakori szokás.
Például az, akit mi John Wyndhamként ismerünk, ha jól emlékszem, négy-öt
különböző álnéven is írt. Az ilyesmi nem fontos, de néha érdekes tud lenni.
Ha tud valaki olyan magyar nyelvű könyvről, vagy olyan honlapról, amelyben
írói álnevek és tulajdonosaik vannak összegyűjtve, azt kérem, ne titkolja
előttem tovább.

							


*******************************************
Orion-fórum, 2004.02.01.
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html