Kedves Pali! 
Igen. 

Csak hozzáteszem, ami még eszembe jutott: 

ha azokat a művészi hatásokat keresem, amik életem során a legnagyobb -
általam felismert módon - gyakorolták a gondolkodásomra, a személyiség-
fejlődésemre (ha van ilyenem egyáltalán :), érzelmi és satöbbi életemre,
akkor először is filmek jutnak eszembe. (A Brazil Terry Gilliamtől és
így tovább, direkt nem sorolom.) *

Másrészt ha úgy tenném fel a kérdést, hogy valamelyikről le kellene
mondanom - vagy le kellett volna eleve -, melyik legyen az, a könyv, vagy
bármelyik másik "műfaj", beleértve a filmet... akkor a könyv, az olvasás
volna az, amit mindenekfelett megtartanék. Miért? Mire ez a látszólagos
ellentmondás? Fogalmam sincs.

Ps.: * - a minap forgattam a Gödel, Escher, Bach című kötetet, Douglas
Hofstadter káprázatos művét. Ott is megfogalmazódik, de magamtól is ezt
mondanám: a modern matematika bizonyos összefüggéseit - és ez azt jelenti,
hogy a tulajdonképpen a világot magát, hiszen az nem a klasszikus számtan
és geometria elvei szerint van felépítve! - sem megérteni, sem elképzelni
nem vagyunk képesek pusztán leírások, képletek nyomán olyan plasztikusan,
mint ahogy M.C. Escher grafikus a század közepe táján készített képein
megtette, pontosabban ahogy azokat nézegetve mi magunk is felidézhetjük
ezeket a dolgokat (szándékosan nem írok példákat). (www.mcescher.com).
Szóval hogy akkor meg képi megjelenítés híján volnánk pótolhatatlanul
szegényebbek!

Ps2: És még ez csak rám igaz: nevezett szerző például ugyanezt érzi a
harmadik "főszereplő" géniusz munkássága kapcsán - hogy Bach műveit
hallgatva ért meg olyan igazságokat, amiket máshogy nem volna módja.

Ps3: Csak a poén és érdekesség kedvéért: nekem a kedvenceim azok a modern
matematikai kifejezések, amiket moduláris formáknak hívnak. Ezek, ugyebár,
nem a "mindenki" által gyűlölt matek újabb "hülyeségei", hiszen a modern
matematika az igazságot írja le (vagy próbálja); bármi "marhaságot" találnak
a tudósok, ami logikus és koherens az addigiakról, arról utóbb kiderül, hogy
a világ tényleg úgy, aszerint a képlet vagy törvény szerint "működik" (lásd
csak: a gyök minusz egy mint abszurditás bevezetése, és az abból következő
elektronikai-számítástechnikai forradalmat). Szóval a moduláris formák. Ezek
segítettek két japán, majd egy angolszász kutatónak, hogy két évszázad
múltán rátaláljon a a Nagy Fermat-sejtés megoldására. A moduláris formák
tehát nagyon fontosak, állítólag körülbelül az összeadás- meg a szorzás-
jellel kell őket egy szinten emlegetni. De mik is volnának ezek? Hova tegyük
őket? Erre a szakirodalom válasza: a moduláris formák olyasvalamik, amiket
nem lehet leírni. És elképzelni sem lehet **. Tényleg. Egyet lehet velük:
elfogadni és "számolni" velük. Kiváncsi volnék egy olyan TUDOMÁNYOS-
fantasztikus alkotásra, legyen tehát bármi, könyv, film vagy kép (esetleg
zene?), aminek a "főszereplői" a moduláris formák!

** - A gyök minusz egy jó példa arra, hogy valamit, ami "létezik", lehetetlen
elképzelni. Viszont le lehet írni, könnyedén. A moduláris formákat nem.

Üdv, Attila 



*******************************************
ORION-FÓRUM, 2003.12.06. 
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html