Nem válaszoltam még kellően Attila korábbi buzdító kérdésére, miszerint vajon mi is lehet az a sci-fi. Ahogy már mondtam, szerintem több, egymástól akár távol álló jellegzetes vonás is megadhatja egy írás sci-fi jellegét, ezekből egy vagy több egymástól függetlenül is felismerhető lehet benne, amelyek alapján a szerkesztőben, majd remélhetőleg az olvasóban is a sci-fi műfajába osztályozódik. Hozzá kell tennem egy nemrég felismert tanulságot is. Ha ugyanis az írás tetszik, és megtaláljuk benne a szükséges motívumok valamelyikét, akkor az írás sci-fi, és elégedettek vagyunk, hogy olvastunk valami jó újat. Ha viszont nem tetszik, akkor annak ellenére, hogy megtalálható benne a szükséges motívumok valamelyike, hajlunk arra, hogy ez csak látszat, nem is igazi szándék volt az íróban, ez csak sci-finek eladott kommersz akármi, nem is igazi sci-fi... és igyekszünk elfelejteni a találkozást. Azaz: csak a jó sci-fi lehet sci-fi. Ezzel természetesen csak magunkat áltatjuk, és ez az önvédelmi mechanizmus csak a sci-fi műfajának kedvelőiben működik, mások úgyis csak legyintenek az egészre, hogy ez csak "a szokásos ufós marhaság", stb. Ti, akik nyilván szintén kedvelitek a sci-fit, hiszen miért beszélgetnénk egyébként ilyesmikről, gondolkodjatok csak el őszintén, valószínűleg fel tudtok idézni hasonló hárítást magatokban a múltban, vagy ha figyeltek, a közeljövőben. Nincs ebben semmi szégyen, hiszen csupán egy ki- tüntetett, kedvelt, szűk körű csoportba való tartozást döntjük el magunkban ilyenkor, amolyan emberszerű módra. Ha a nézetem igaz, akkor a műfaj határainak keresésekor a például elővett írások e szerint is befolyásolhatják a véleményünket. Azt nem tagadom, hogy lehet, hogy azért tartunk egy gyenge, ugyanakkor sci-fis jegyeket hordozó írást nem sci-finek, mert ehhez a stílushoz (műfajhoz) esetleg magas színvonalú írói tudás szükséges. De ha analógiát próbálunk keresni más jellegzetes, néven nevezhető stílusokba tartozó művek között, akkor szerintem ez a védekezés olyan különleges , kitüntetett értékekkel próbálna azonosítani egy jól is, rosszul is művelhető irányzatot, amelyre semmiképpen nem tekinthető jogosultnak. Érzésem szerint jobb volt a lélektani magyarázat. De lássunk akkor ide tartozó motívumokat! Ahogy Pali is mondta, a sci-fi fogalma 1926 táján született, természetesen utólag könnyebb azonosítani a "történelmi" pillanatot, mint akkor, menet közben. Azt hiszem, Hugo Gernsback volt annak az Amazing Storiesnak a kiadója, talán szerkesztője is, amelyben az első ilyen néven nevezett történetek megjelentek. Én alig ismerem az akkori írások jellegzetes- ségeit, de úgy tűnik, hogy gépemberekkel, idegen szörnyekkel, őrült tudósokkal, a világűr csodás (és teljesen valótlan) helyszíneivel foglalkoztak. Mondhatnánk, hogy mivel a science fiction kifejezést ezekre alkották meg, akkor ez a sci-fi és kész. De persze mindig találtak ki új apróságokat, amelyekkel a motívumkör bővült, és ezek olyan kis, megfoghatatlan módosítások, hogy nincs hely, ahol határt húzni lehetne. Amikor a stílus megizmosodott, időben visszafelé is kiterjesztették a határait, így jutottak el Wellsig vagy Vernéig vagy másokig. Viszont időközben a tudomány, ez esetben leginkább a fizika, a csillagászat, a biológia, valamint a technika is új dolgokat tett közismertté, amelyekből új történeteket lehetett kreálni, esetleg új hullámokat kelteni a motívumok alkalmazásában. Régen egy ideig a "csodákat" elektromossággal érték el, akkoriban az volt az új, feltérké- pezetlen természeti erő. Emlékezhettek réges-régi filmekre, ahol a vastag gumi- kesztyűbe és hosszú köténybe bújt tudós hatalmas kisülésekkel kelti életre teremtményét, vagy villámokkal támadja meg az ellenséget, meg más hasonló mókás szamárság. Aztán amikor az elektromágneses és a radioaktív sugárzások lettek a sláger, mindent ezekkel oldottak meg. Később jött az atomenergia, a különleges, a Földön ismeretlen elemek és fémötvözetek, a fekete lyukak, most meg a klónozás a divat, meg a számítógépekkel csinálnak mindenféle hülyeséget. Szóval mindig az éppencsak felfedezett új ismeretek kerültek a történetekbe, ami nem csoda, hiszen ma már a radioaktív sugárzással gyógyítanak, sterilizálnak, áramot fejlesztenek, mindenfélét csinálnak, nem nagyon lehet hát egy mai történetet már X-sugarakkal eladni az egyre tájékozottabb olvasónak. És én azt hiszem, a definíciónk újabb elemét találhatjuk meg ebben, vagyis a tudományos-fantasztikus történetek jelentős része alapul egy új, emiatt még nem teljesen megismert természettudományos vagy technikai témára. Mindig az adott kor szerint. Ma még lehet az olvasót kábítani klónozással pár nap alatt alkotott, esetleg őse emlékeit is hordozó felnőtt új- szülöttekkel, évek múlva - remélem - az átlagos emberek is tudni fogják, nagyjából mit lehet klónozással megvalósítani, mit nem. Akkor majd új varázs- latokat fognak az írók találni. Itt újra belebotlok a problémába, hogy az olvasó műveletlenségére építő bárgyú történeteket, a tudományos ismereteket teljesen valószerűtlenül extrapoláló vagy csak össze-vissza dobáló, leginkább egyszerűen fantasztikus írásokat, amelyeket én ezért általában nem tudok élvezni, nevezzem-e sci-finek. Nagyon finom különbségről van itt szó, azaz hogy a történetben felhasznált tudományos motívum SZERINTEM hiteles-e, reálisan elképzelhető-e, nem cáfolható-e a jelen ismereteinkkel. És itt aztán jócskán szóhoz jut az egyéni ízlés, meg az egyéni műveltség, nevezzük inkább tájékozottságnak. Én például rendkívül dühös vagyok amiatt, hogy minden ún. "bulvár" lap, minden zugtévé, popzenei rádió mértéktelenül ontja a horoszkópokat, amelyek rendszerint még csak meg sem közelítik színvonalban a középkorban azonos néven művelt sötét baromságot, annak ellenére, hogy ma milliószor többet tud az emberiség a horoszkópkészítés alapjául megnevezett csillagászati fogalmakról. Így ha a kezembe kerülne egy sci-fi novella, amely az asztrológiára épít, azon lendületből, kapásból vágnám is ki az ablakon, és nem leszek hajlandó beismerni, ha a novella egyébként beleférne a sci-fi szokásos kereteibe. Ezzel szemben ha valakinek az az őszinte meggyőződése, hogy az asztrológiában lehet valami igaz, csak még nem sikerült igazolni, az ugyanezt a történetet TUDOMÁNYOS-fantasztikus történetként fogja olvasni. És most milyen logikus alapon jelenthetném ki, hogy az én véleményem a helyes, az övé a rossz? (Logikusan azt sem könnyű cáfolni, amikor valaki nemrég olyat mert szólni, hogy a nácik nem is voltak olyan rossz gyerekek, csak félre lettek értve.) Ne is emésszük ezen magunkat, szerintem elfogadható, hogy egy sci-fi írás kapcsolata a tudománnyal egyéni belátás dolga. Axiómaszerűen elfogadtam az imént, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom tudományos. Annyira, hogy csak olyasmit illik a történet alapjául kitalálni, ami elképzelt, és elképzelhető, vagyis amiről még nem tudhatjuk, hogy igaznak lesz-e egyszer még mondható. A legjobb írók között emiatt sok olyan található, aki vagy művelője a természettudományok valamely válfajának, vagy lelkiismeretesen figyelemmel kíséri az eredményeket és elméleteket, de legalább a meséjéhez igyekszik alaposan körülnézni. Verne ebből a szempontból állítólag megüti a mércét, az Utazás a Holdba történetéhez például csillagász és mérnökök segítségét kérte a szükséges számítások elvégzéséhez. Nem mondom, nagyon érdekes olyan történetet is olvasni, amely olyan természeti törvényre vagy ismeretre épül, amelyről már tudjuk, hogy nem igaz, de mégis, mi lenne, ha igaz lenne. Ez, azt hiszem, elvezet egy újabb szemponthoz, hogy a sci-fi, bármire épüljön is a történet, legyen logikus és következetes. Ha nagyon csapong a mese, hirtelen olyasmik történnek, amik szerintünk az addigiakkal nem egyeztethetők össze, vagy nem magyarázhatók, az álmokhoz hasonlóan hirtelen szökkenések vannak benne, akkor az inkább már valami kísérteties, furcsa élmény, és nem kellemes. Vagy nem sci-fi. Persze szó sincs arról, hogy minden egyes szó tökéletes pontossággal igazodjon a korábban elhangzottakhoz, ne lehessen váratlan fordulat, új meseelemmel, de ha emiatt megbicsaklik az a vonal, amelyet a történet gerincének érzünk, akkor nekem az nem szokott tetszeni. Mint a rossz krimi, aminek a végén a nyomozó olyan adat alapján találja meg a tettest, amit mi, olvasók nem ismerhettünk. Most elnézést kell kérnem, de eltelt az idő, itt félbeszakítom az "előadásomat". Hogy ne csak előadás legyen, mert arra miért lennétek kíváncsiak, esetleg közbe lehet szólni, kinek mi nem tetszik vagy tetszik az eddigiekből. Meglehet, nem fogunk egyetérteni, de ha az kiderül, akkor is többet tudunk. Üdv.  ******************************************* ORION-FÓRUM, 2003.11.19. http://users.freestart.hu/orion8/forum.html