Üdv, Elmo!

Köszönöm a gratulációt, és köszöntelek a fórumon. A kérdésed valóban jó, nem
is vagyok benne biztos, hogy az űrkutatás vagy az űrhajós filmek és könyvek
iránt érdeklődők mindannyian tisztában vannak a visszaszámolás értelmével. Ez
afféle hagyományos ceremóniává vált, és ezt a filmek olyan rendszeretően
erősítik a nézőben, hogy már láttam olyan filmet is, amely ezt a ceremónia-
szerűséget figurázta ki. A Pali által elmondottakhoz (ti is irigylitek?) hadd
tegyem hozzá a magam részéről, hogy én először akkor értettem meg a dolgot,
amikor Az Androméda-törzs című regényt (a mostanában más okból divatos Michael
Crichton szerintem legkitűnőbb, és "kellemesen tudományos" sci-fi regényét)
elolvastam. Abban olvashatunk bele egy műhold fellövésének jegyzőkönyvébe. Egy
ilyen fellövés számos munkacsoport, karbantartók, technikusok, irányító
személyzet összehangolt tevékenységét igényli, emiatt találhatták ki azt a
módszert, hogy az indítás tervezett pillanatát (bármikor következzen is az be)
nullának véve előre megtervezik az összes teendő elvégésének sorrendjét és
időpontjait. Ennek következtében pontosan tudhatja, mondjuk, az üzemanyag
betöltését végző csoport, hogy a munkájukhoz mínusz 3 óra 20 perckor kell
hozzáfogniuk, és -0:50 -kor jelenteniük kell a befejezést. Ha valami miatt ez
nem teljesíthető, akkor a kilövésvezetőnek ezt jelzik, a visszaszámolást fel-
függesztik, és "játékidőn kívül" befejezik, amivel elmaradtak. Ha valamiket
újra meg kell csinálni, akkor megfelelően visszaállítják az órát. (Aztán
persze vizsgálat és/vagy egy-két farbarúgás következik, ha csak eljátszották
az időt.) A leállással megelőzhető például, hogy a technikusok az elektromos
rendszer később sorra kerülő végellenőrzését elkezdjék, amíg mások még az
üzemanyag-feltöltés befejezésével szerencsétlenkednek, amiből így még tűz is
lehet. A példám persze kitalált, de azért valószerű. Gyakran van olyan, hogy
egy indítást műszaki problémák vagy a kedvezőtlen időjárás miatt elhalasztják,
ekkor többé-kevésbé elölről kell kezdeni az egész cirkuszt, és a vissza-
számolást is.
Sokszor láthattuk már az Apollo-űrhajók indításának képsorait, és ott meg-
figyelhető, hogy nem a nulla időpontban gyújtottak a rakéta alá, hanem néhány
másodperccel előbb. Aztán nyilván gyorsan ellenőrizték a hajtóművek működését,
majd a törzsről leválasztották az utolsó vezetékeket, aztán alul szétnyíltak a
törzset rögzítő karok, és végre elindult a rakéta. Más hajóknál más műveletek
vannak, az űrsiklónál az orrkúpról leemelnek egy talán az imbolygást csökkentő
szerkezetet, a Szojuzoknál, ha jól emlékszem, kétfelé szétnyílik az utolsó
szervizhíd, amely a törzset is rögzítette, és a többi. Ezek a mozzanatok
bizonyára tizedmásodperc pontossággal időzítve vannak, és ezeket is a vissza-
számolás hangolja össze. Még az Orion indításakor is láttunk időzítettnek tűnő
műveleteket, például a külső lift aknája (a "láb") kilencnél kezd felemelkedni,
a műszerfalon is elbillennek automatika által vezérelt emeltyűk, és a kisegítő
személyzetnek is el kell tűnnie a képről a ZÉRÓ elhangzásáig.
Az igazság az, hogy egy olyan eseményhez, amelyet nem kell hasonló precízen
összehangolt módon felvezetni, például egy épület robbantásához, egy turbina
beindításához, egy meteorológiai rakéta feleresztéséhez nem szükséges a másod-
percek hangos számolása, elég (lenne) annyi is, hogy "Fél perc!... Figyelem!
Most!". Ahogy a Forma-1 vagy vitorlásversenyeken szokták. De az emberek
szeretik a hangos, feszült számolást, és ahogy az Űrhajózási lexikon szó-
cikkében most látom, "munkalélektani okokból" is alkalmazzák azt az űrhajók
indításánál. És ahogy Pali is elmondta, a "ten... nine..." immár a produkció
része, és még jól is esik a nézőnek. Még szebb lenne, ha a "gyészity...
gyévity..." hasonlóan ismerős élmény lehetne, oda ráadásul még kevesebbet is
kellene utazni. De sebaj, most jön a "si... csiü... ba..."

							



*******************************************
ORION-FÓRUM, 2003.11.18. 
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html