Érdekes volt a minapi fejtegetés a film és a "sci-fiség" kapcsolatáról, utóbbi határairól - annyira, hogy nem is tudnék igazán mit mondani rá. A Star Wars egyébként eredendően tényleg szamurájfilm - és mégis ízig- vérig scifi. Ha Juliskának GPS-e lett volna... hát tényleg nem tudom. Zavarba ejtő megközelítések ezek. Inkább egy kikerülő gondolatot indítottak el bennem: nevezetesen hogy a műfaj meghatározásával valahogy úgy vagyunk, mint még jónéhány fogalommal az életben. Nevezetesen: ha megkíséreljük felállítani a szabályrendszert, hogy valami akkor izé, ha... és akkor hogyhíják, ha..., akkor hamar oda lyukadunk ki, hogy úristen, ennél bonyolultabb dolog nincs a világon. De ha "ránézünk" valamire, mégis egyből el tudjuk dönteni, az-e vagy sem. Ha látok egy sci-fi filmet (olvasok novellát, nézek festményt), többé-kevésbé első pillantásra kitűnik, hogy sci-fi. Nemcsak akkor, ha űrhajók lövik benne egymást. Amikor a 2001-ben az irodában beszélgetnek, akkor is. Amikor Sam Lowry felébred reggel az otthonában, ijedten, hogy elkésik a munkahelyéről - hadd idézzek KEDVENC filmemből, a Brazilból, amit totál sci-finek tartok, ugyanakkor a legmélyebb emberi és társadalmi drámák egyikének, amiből árad a szépség és romantika, de majd erre visszatérünk -, szóval mindjárt világos, hogy fantasztikus sztoriban és szituációban vagyunk. Miért? Nem tudom. (Két klasszikus definíció jut eszembe párhuzam gyanánt. A vírusok azok vírusok - mondta a biológiatanár a gimnáziumban. A halmazok azok halmazok - mondta az egyik matektanár. Egyik fogalmat sem lehet mással definiálni, mint önmagával. Nem lehet azt mondani, hogy "olyan, mint a...", mert nincs semmi "olyan". Vagy: az intelligencia az, amit az intelligencia-tesztek mérnek. Mi az? Senki tudja. Sci-fi az, aminek a láttán azt mondjuk, hogy "ez sci-fi". No, ez nem a legjobb meghatározás. De kinek jut jobb eszébe?) És továbblépve az ugyancsak a legutóbbi hozzászólásokban olvasottakhoz. Igen, saját magamról is azt gondolom, hogy az úgynevezett igényes, intellektuális, finom, elegáns, gondolati, filozófikus, ha úgy tetszik, a kelet-európai (szocialista) típusú - bár jónéhány amerikai szerző által igen magas fokon művelt - tudományos fantasztikus irodalom híve és kedvelője vagyok. Irtózom az erőszaktól, a brutalitástól, az ijesztgetéstől, a félelemkeltéstől, a kegyetlenkedéstől és hasonlóktól. Nem szeretem a horrorfilmeket, az akciófilmeket - szeretem viszont a Solarist, sőt, Frank Caprától Az élet csodaszépet (az sci-fi? :). És mégis... Kedvenc filmemként a Brazilt szoktam megjelölni, kedvenc rendezőmnek Terry Gilliamet nevezem. Nagyra tartom a Terminátor I-II-t, a Nyolcadik utas a halált, a Gyilkos bolygót (hú, ha megvolna valakinek, másfél évtizede keresem hiába!), de nagyon kedvelem a Men In Blacket is a humoráért. (Apropó: sci-fi és humor: elfér ez egymás mellett vagy sem? Könnyű igennel válaszolni, de amikor a műfaj remekeit, értékeit soroljuk, hányszor jut eszünkbe mókás film? Ha igen, nem lehet, hogy éppen a könyörtelen irónia, a rossznak tartott dolgok groteszk ábrázolása - ilymódon elutasítása - tesz komollyá és értékessé bizonyos műveket? A Brazilban az erőszak, a szenny, a ridegség mind arról szól: atyaég, hát tényleg ezt akarjuk? Vagy mégis valami szebbet, jobbat? Másrészt a nevetés önmagában is érték. Márpedig a Boticelli-képen kacagni éppenséggel nem lehet. M. C. Escher képein jóval inkább. Escher egyébként sci-fi festő? :) Bocs, ha ez előző bekezdés(ek)ben úgy tűnt, mintha vitatkozni szerettem volna. Nem, inkább csak a zavarodottságomat igyekeztem megosztani. Nem tudom, mi a helyzet. No, de még Pali felé tartozom egy sértődéssel: A Brazilt kéretik nem egy sorban emlegetni a Mátrixszal, a MIB-bel, a Szellemirtókkal (a mindenét, három ennyire eltérő film, és mégis egy megítélés alá esnek! :), attól függetlenül, hogy a MIB-et én kedvelem (megvettem DVD-n), a Szellemirtók- divatból kimaradtam annak idején, a Mátrixtól meg gutaütést kapok (túl nagy hozzá, ha szabad így mondanom, a sci-fi irodalmi műveltségem :) Végül mi a kicsengése jelen hozzászólásomnak? Talán csak annyi, hogy jóval nehezebb ezeket a dolgokat - főleg személytelenül, csak írott szóban - kitárgyalni, úgy, hogy legyen a végén valami tanulságféle, netántán szabály, amit követni lehet. Azt hiszem, mindnyájan úgy érezzük, hogy tudjuk - érezzük - , mi az a (tudományos-)fantasztikum. De hogy definiálni tudnánk... Egy biztos, legalább olyan kíváncsian olvasom ezután is a próbálkozásokat, mint amennyire kíváncsivá tesznek az általatok közzétett filmlisták. Bárcsak láthatnám (láthatnánk) egyszer ezeket a kiváló világűrfelfedezős mozikat! ******************************************* ORION-FÓRUM, 2003.09.01. http://users.freestart.hu/orion8/forum.html