Üdv! Pali válasza a rejtvényre kézenfekvő és valószerű, bennem valahogy mégis motoszkál az az érzés, hogy én már láttam ezt a képet, vagy ezt a helyet valahol. De lehet, hogy csak egy honlap fényképei között. Már négy hét telt el azóta, hogy Dani kérdésére begerjedve mindennek elmondtam a mai sci-fi könyvkiadást. Azóta már ráébredtem (többedszer), hogy nekem aztán végül is szinte mindegy, mi jelenik meg ma a boltokban, hiszen én annyi jó könyvet (és Galaktikát!) szereztem már meg, hogy életem végéig el vagyok látva érdekes olvasnivalóval, tekintettel arra, hogy én is szeretem a legjobb dolgokat többször is elolvasni. Dühöngésem inkább elvi indíttatású lehetett, a műfaj szeretetéből fakadó. Szélsőséges példával élve (hajlamos vagyok rá): ha valakinek leég a háza, akkor ez nem hagyhatja az embert hidegen arra hivatkozva, hogy hiszen nem az én házam égett le. Természetesen nem ugyanazt jelenti a két eshetőség, ezt ökörség lenne elvárni, de nem lehet az ember teljesen önző sem. (Sci-fi a téma, hát eszembe jut egy régi, nagyszerű novella, A nyugalom bolygója egy orosz írónőtől, akitől soha semmi mást nem olvashattunk, ebben pont ilyen önző emberek szerepelnek.) Nos, amikor gyűjtő kedvemben körülnézek valami jó új könyvet keresve, és csak mindenféle egyebet találok, akkor valójában azok miatt is háborgok, akiknek a mai kínálatból kellene megismerniük és meg- kedvelniük egy rendkívül színes, noha mindig "határterület"-nek tekintett műfajt. Bár, tudjátok, a menüett sem valami divatos zenei műfaj manapság, pedig egyszer az volt, így hát az is lehet, hogy közeleg a sci-fi rövid életének is a vége. Amikor McLane-t megkérdezik "Pípó" Ibsenről, ő, 3000-ben, azt mondja, hogy valami science fiction nevű marhaságból emlékszik rá. Pedig szerintem alig van esély rá, hogy ezer év múlva is létezni fog a sci-fi. Erről még tanácskozhatunk, K-bel is izzítja már az agysejtecskéit, talán más is beszáll még, majd meglátjuk. Nem sokkal az akkori kirohanásom után kaptam egy elég goromba magánlevelet valakitől, aki szerint a könyvkiadókat csalással vádolom, igazságtalanul, amikor a vastag papírra nyomott, több részben megjelentetett könyvek divatjáról beszélek. Érdekes véletlen, hogy éppen másnap jártam egy olyan könyvesboltban, ahol eredeti, angol nyelvű könyvek is kaphatók. Aki már látott ilyeneket, az megfigyelhette, hogy azok mindig határozottan drágábbak, mint a magyar kiadásuk. Itt például 800 forint körül volt kapható a 2001 magyarul (igaz, ehhez felhasználták a régi, meglevő fordítást), angolul ugyanez 2600 forint volt. Szóval, itt véletlenül egy helyen láthattam Kim Stanley Robinson Vörös Mars című regényét angolul, és a Möbius kiadásában magyarul. A magyar változatot két kötetben, eltérő megjelenési időben vehettük meg másfél-két évvel ezelőtt, emlékezhettek rá. A két kötet ára együtt 2780 forint volt. Ugyanez a könyv - az elejét és végét ellenőriztem - egyetlen kötetben kapható angolul. És az a kötet éppen olyan vastag, mint a magyar kiadás EGYIK kötete. Nem bibliapapíron, nem extrém kis betűkkel. Az ára összesen 2600 forint. Erre most mit mondhatnék? Attila a könyvlistájában említette Asimov: Gyilkosság az Űrvárosban című regényét. Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy akinek megvan az Acélbarlangok című könyv, az ne keressen tovább, a kettő ugyanaz. Az érettségiről szóló rendelet kapcsán megjegyeztem, hogy az irodalomtanárok vajon mit említhetnek példaként, amikor a sci-fihez érkeznek. Természetesen nem gondoltam, hogy tíz percnél többet szánnának erre a témára. Azóta meg- kérdeztem az én édes jó anyámat, aki lassan negyven éve tanít irodalmat gimnáziumban. A válasz igen egyszerű volt: semmit. Ugyanis amikor ez a téma elérkezne a kortárs irodalom fejezetén belül, akkor már alig van hátra valami az érettségiig, és elég bajuk van a lemaradások pótlásával és az ismétléssel, mint hogy ilyen érdektelen dologgal vesződjenek. Pedig anyámat a kollégái és a diákjai is lelkiismeretes, felkészült, alapos tanárnak tartják, vagyis nem gondolhatom, hogy ő kivételes módon elbliccelné az egyébként közkedvelt sci-fi tanítását. Évtizedek alatt alig sikerült rávennem fantasztikus novella elolvasására. (Mentségére szóljon: ő egy osztályával végignézte a Csillagok háborúját, és érettségi elnökként ő védte egy másik iskola diákját, amikor az a Feladatot választotta felelete tárgyául.) Állítani merem, a sci-fi meg- ismertetése gyakorlatilag hiányzik az iskolákból. A helyzethez mérten még szinte eredmény, hogy a rendelet legalább a határterület tagjaként hajlandó volt azt megnevezni az irodalom részeként. Én már szinte nevetségesnek érzem, hogy egy teljes napig kotlottam a könyvlistám felett, méricskélve, hogy mit merjek jónak vagy nem elég jónak ítélni. És az évtizedek alatt olvasott, hírnevet szerzett emberek által írt tanulmányokra, értékelésekre gondolok, hogy X.Y. legutóbbi műveinek színvonala nem mutat-e fel bizonyos hanyatlást a műfaj klasszikus értékeinek figyelembevételével, stb., stb. Számos első- rangú művész és remek irodalmár formálgatott egy különleges stílust, amelyet végül az irodalomban jártasaknak is csak csekély töredéke ismert meg. Belátom, nincs arányban az élet azzal a problémával, hogy mi néhányan hogyan vélekedünk a Függetlenség napjáról vagy a nyolcvanharmadik Terminátor- történetről. A sci-fi annyira kirekesztett műfaj, hogy - talán példátlan módon - még rendes nevet sem kapott a magyar kiadású nyomtatott irodalomban eltöltött több évtized alatt. Azon egy pillanatig nem csodálkozom, hogy a "szájfáj" nem honosodott meg nálunk, ilyen névvel egyetlen műfaj sem büszkélkedne. A "szájfi" sem jobb, a franciás "szifi" affektálásnak tűnhetett, hát sokan a "szkifi" mellé álltak, szerintem is helytelenül. (De követhető jó példa híján nem lehet érte haragudni.) A "szcifi"-nek legalább van ésszerű alapja, a "szciencia" és társai, de ma már nagyon kevesen ismerősek a latinban, ahogy én sem, és a kifejezés egyébként sem tisztán latin eredetű. A "scifi" a leg- nyersebb változat; ahogy hallom, nyelvészek éppen mostanában gondolkoznak hasonló kiejtési elv bevezetésén külföldi betűszók esetére. Akinek a két utóbbi nem tetszik, próbálkozhat még az SF rövidítéssel, de akkor ez most "eszef" vagy "esef" legyen? Ezt egyébként sokan nem is ismernék fel nálunk, mivel nem nagyon volt használatos. Marad tehát a "tudományos-fantasztikus", ahogy Pali is választott? Ez valóban jó, elfogadott, de nyolc szótag! Túl hosszú ahhoz, hogy egy hosszabb szövegben rendszeresen ismételgessük, mindenki beláthatja. Csak az idősebbek emlékezhetnek arra, hogy volt egy kísérlet új név meg- találására, 1973-ban. A Galaktika 9. számában Grétsy László összegezte a pályázat eredményét. A bizottság a "fanti" szót találta a legalkalmasabbnak, "kellemes hangzású, mérsékelten bizalmas hangulatú, játékos képzésű szó", minden nyelvi, nyelvészeti igényt kielégít, felválthatja a "sci-fi"-t. A döntés egybeesett Kuczka Péter, az Írószövetség Tudományos-fantasztikus Irodalmi Munkabizottságának (hát ilyen is volt! és megvan még?) elnöke véleményével is. Nyolc pályázó javasolta, az 593 különféle javaslat egyikeként. A műfaj művelőire és olvasóira várt a feladat, hogy népszerű- sítsék, de legalább próbára tegyék. Soha többé nem hallottam említeni. Jó, elismerem, ma már nem lenne olyan jó választás, mert a "fantasy", amelyről akkoriban - legalábbis nálunk - még senki nem hallott, túlságosan hasonlítana rá. A "fantasztikus", amelyre a sci-fit gyakran kényszerűen rövidítem, még mindig jobb, azzal a "tudományos" jelzővel úgyis mindig csak a baj van, előítéletet szül. Pedig nagyon kéne egy jó kis név, frappáns, használható, ami eljuttatja az átlagemberek tudatába, hogy a sci-fi nem azonos a csupán fantasztikus fantasyvel. A pályázat másik nagy jelöltje, a "tufa" talán azért nem nyerhet, mert egybeesik egy már létező, jelentésében teljesen eltérő szavunkkal, de nem tudhatjuk, amíg nem próbálgatjuk egy ideig. További gondolkodáshoz kedvcsinálóul (vagy el- ijesztésül) magyarázat nélkül felsorolom a cikkben még olvasható betű- és mozaikszavakat: bizrény, bizvizi, eti, fan-tud-ir, iszt, ite, kéti, kti, mm, tir, tuké, tume, észcsi, fantópia, holnapregény, irópia, jövőkép, jövőregény, leszmű, tudifanti, tudofanti, tudópia, tudória. Ezek után nem hallhatunk rossz javaslatot.  ******************************************* ORION-FÓRUM, 2003.08.25. http://users.freestart.hu/orion8/forum.html