Üdv! Én is irigylem Pali filmes élményeit. Régi amerikai sci-fi filmeket még láthatunk itt-ott, régi szovjet filmeket, amelyeket nagy butaság volna a bukott szocializmus emléke miatt összességében elítélni, már sokkal ritkábban. Pedig emlékszem egy-egy valahol látott részletre, a régi filmekre általában kíváncsiak ezeket is érdekesnek tarthatnák. Az említett Klusancev meg éppenséggel írója volt annak az ismeret- terjesztő könyvnek, amely kisgyerekkoromban könnyedén az űrhajózásra irányította a figyelmemet, amelyből következett a sci-fi iránti első érdeklődésem is. Talán még megérjük, amikor a mérleg a sok billegés után végre középen áll meg, és a művé- szetet nem országok szerint válogatva élvezhetjük. Megjegyzem, azért az amerikai és a mostanában készült sci-fi filmek között is találok néhány igazán jót. Igaz, hogy a filmkészítés jelenlegi szabályai a jelek szerint megkövetelik szinte minden történet akciófilmmé való átpofozását, de még ezek között is vannak élvezetes darabok. Nem csak a 2001, a Mátrix vagy a Csillagok háborúja érdemel figyelmet, nekem nagyon tetszett A mormota napja (ld. Idétlen időkig), Az ötödik elem, a Gattaca, a Vissza a jövőbe-trilógia vagy A kétszáz éves ember Asimov-adaptációja is. És az Orion! A film rendes esetben nem alább való szórakozás a könyvnél, de nem is helyettesítik egymást. Aki kívánja, adhat a többieknek filmes tippeket is, csak ne szégyellje azokat is felsorolni, amelyeken remekül szórakozott. Én is említettem "szórakoztató" filmeket, de könyveket is, a múltkori listámban. K-bel kérdésére: a Köd, Fű és Homok, Vonda N. McIntyre különös hangulatú novellája, amit a múltkor a "magas" irodalomból való ostoba kirekesztés elleni érvéként említettem, a Metagalaktika 4. részének első kötetében olvasható. Egyetértek al Ghúllal, nem szabad megfeledkeznünk a könyvek mellett a folyóiratokról és más novellaválogatásokról sem. A Galaktika 175 számot ért meg! Ez, ha összevetjük más hazai folyóiratokkal, időszaki kiadványokkal, különlegesen hosszú kornak tűnik, de talán még külföldön sem számítana csekélységnek. Ez alatt a huszonhárom év alatt rettenetes mennyiségű elbeszélés jelent meg bennük, meg versek, cikkek, ismertetők, karikatúrák, és sok igen jó illusztráció. Ha valakinek alkalma adódik vásárolni belőlük, szerintem is jól teszi, ha él a lehetőséggel. A Metagalaktikák első négy száma válogatott elbeszéléseket tartalmazott, az ötödik Lem két regényét (!) és máshol megjelent novelláit, a hatodik Sztrugackij-regényeket és -novellákat tartalmaz. A teljes hetedik szám Sam J. Lundwall a sci-fi világtörténelméről írt tanulmányainak van szentelve, a nyolcadik van Vogtnak, a kilencedik pedig klasszikus amerikai novelláknak jutott. A novella, amit az előbb említettem, a sci-fi "határterületéről" való, bár Silverberg és Greenberg beválogatta a sci-fi "kincstárába". Ennek olvastán jócskán elgondolkodhatunk, végül is mi a csoda az a sci-fi, hol húzódnak a határai. Sokan próbálták már ezt megállapítani, de ugyanúgy jártak vele, mint mások például a giccs, a pornográfia vagy a gyermekmese behatárolásának kísérleteivel. Vagyis hogy ízlés dolga. (Ma például él az emberek többségében a tévhit, hogy ami rajzfilm, az mese, vagyis jó szórakozás lesz a hatéves gyereknek. Aki látott már mostani családi Disney-nagyrajzfilmeket, az értheti, mi a probléma. Úgy néz ki, a "családi" szó a gyakorlatban néha azt jelenti, hogy legyen ott valaki a gyerek mellett, aki megnyugtatja, amikor az elzöldül az ijedségtől.) Nem szükséges a sci-fi értékelését a feladatunknak érezni, ezért csak óvatosan biztatok mindenkit, aki kedvet érez hozzá, hogy bárki megpróbálkozhat a sci-fi lehetőleg minél átfogóbb és minél tömörebb definiálásával, célszerűen példák említésével. Ez egy hosszú átfutási idejű fórum, különösebben kialakult törzs- közönség nélkül, így a jövőbeli olvasóknak, később csatlakozó társainknak is szólva bárki kockázat nélkül megírhatja itt a saját műfaji meghatározását. Nem egyetlen definíciót keresünk, hanem változatokat, győztes nincs. Pali, az Androméda-köd Jefremovtól nincs meg nekem, ezért nem kerülhetett a listámra, pedig valahogyan nagyon ismerősnek tűnik. Al Ghúl, a Holtak Szószólója nem tetszett igazán; lehet, hogy csak a Végjáték élményéhez képest volt csalódás. A Solarishoz pedig eddig sosem volt kedvem hozzáfogni, a Tarkovszkij-film eddig elvette tőle a kedvemet. De mondtam, az a lista csak az én listám, nem univerzális. A sötétség balkeze szerintem egyáltalán nem fantasy. Le Guintől valóban sok fantasy jelent meg (bár ott van az a zseniális novellája is az Ötvenedikben), ez mégis veretes sci-fi. És az egyik legjobb, amit olvastam. Az eleje tényleg kissé unalmasan indul, de ha csak pár oldalt bírsz még, lassan csorogni kezd a történet, és aztán nem lehet letenni. (Ajánlanám mindenki figyelmébe, hogy az író NŐ, ami a sci-fi olvasói között még nagyobb ritkaság, az előítélet szerint.) A Visszatérés nagyon régi regénye Lemnek, és szokatlan fajta. Egyrészt ritka jól sikerült jövőjóslat a mindennapokról. Nem az a jó benne, hogy mit jósol a divat, a szórakozás, a közlekedés, a társas kapcsolatok és mások jövőjéről, hanem hogy nagyon valószerű a jósolt változások _jellege_. Egészen más, mint a régi bumfordi elképzelések. (Ismeritek, miként látták nyolcvan éve a légi közlekedés távoli jövőjét? Egészen hatalmas léghajók!) Aztán egy súlyos és elképzelhető társadalmi változás (nem, nem a kommunizmus) kihatásait is érdekesen kitárgyalja. A fő- szereplő egy űrhajós, akinek társaival nagysebességű repülésből visszatérve a közben száz évet előrehaladó Föld megváltozott társadalmába kell illeszkednie. Eközben, a jó sci-fiben és Lem könyveiben szokatlan módon átélhetjük a főhős őrült szerelmét egy fiatal asszony iránt. Nagyon jó stílusban, remek fordításban. Sajnos régen jelent meg, de ajánlott olvasmány. Madách és Swift már a műfaji meghatározás problémájába tartozik, erre később még visszatérünk, de nem hiszem, hogy tévedtem volna velük. Dani, agresszív megjegyzésed valóban nem alaptalan. Viszonylagos öregségem tipikus hibája lehetne, ha nem próbálnám meg a saját ízlésemet és ítéletemet ugyanolyan objektív módon vizsgálni, mint másokét. De az, hogy egy regény vagy novella, műfajától függetlenül jó irodalmi alkotásnak tekinthető-e, az utóbbi századok folyamán kialakult regionális közízlés alapján viszonylagos biztonsággal meg- állapítható. Ezt a közízlést igyekeznek tanáraink és mások továbbadni a kiszemelt alkotások példaként való megismertetésével, a meséktől a drámákig (már ha ez egy átellenes pontja egy többdimenziós halmaznak). A saját, olvasmányaim által formált ízlésem és a tapasztalataim azt az _érzést_ sugallják, hogy az igénytelen, futó- szalagon készült, sablonos, szűk eszköztárat és szókészletet hasznosító irodalom nem csak hozzátevődött az évtizedekkel ezelőtt megszokott irodalomhoz, hanem területet is hódított el attól. A régi irodalom sem csak jót tartalmazott, de érzésem, és a jelek szerint többünk érzése szerint nem csak az arány, hanem az abszolút mérték is romlott. Kiemelten a sci-fi pedig látszólag ugyanazt szenvedi el, amit a számítógépes játékok, vagyis romlik a kínálat színgazdagsága. Ahogy a filmekből is a legtöbbet akciófilmeket láthatunk. De igazad van, ezt csak év- tizedek múlva lehet majd összevetni egy évtizedekkel ezelőtti terméssel, bár közben a világ is változik. Jobbat nem tehetünk, elmondunk és meghallgatunk véleményeket, és közben gazdagítjuk saját ismereteinket.  ******************************************* ORION-FÓRUM, 2003.08.06. http://users.freestart.hu/orion8/forum.html