Pirxről.
Igen, szegény Pirx megérdemel némi érdemi tárgyalást. Kettős nosztalgia van kibontakozóban
személye és történetei iránt (ennek tanúja az Orionéhoz hasonló indexes topic az elmúlt
hónapokban, sőt, években): egyrészt azokban, akik a sci-fi irodalomból ismerik a figurát,
másrészt annak nyomán, hogy emlékezetes filmsorozat készült belőle Magyarországon a '70-es
évek elején.

A baj az, hogy a két ügy meglehetősen élesen elválik egymástól. Stanislaw Lem
novellasorozata - amely komplexitása folytán joggal nevezhető regénynek - a tudományos-
fantasztikus műfaj egyik klasszikusa; e nemben egy lapon említendő Asimov Alapítványával,
Bradbury, Clarke vagy Dick, az amerikai nagyok (csakhogy az ABCD-sorrendnél maradjunk)
jelentősebb írásaival. Pirxen keresztül számos tipikus sci-fi témát körbejárhatunk, egyben
a legáltalánosabb, egyszersmind legmélyebb emberi és társadalmi kérdésekkel szembesülhetünk
- egészen egyedülállóan komoly, mindazonáltal mókás formában. Tudom, furcsán hangzanak ezek
a tobzódó jelzők; Pirx - azaz Lem - azonban ilyen.

Hanem ott ez a bizonyos tévésorozat, ami ráadásul magyar. Hogy is mondjam... tiszteletre
méltó az az igyekezet, ami az elkészítésében megnyilvánult, az invenció, ami által a Magyar
Televízió nyújtotta technikai lehetőségek közepette megpróbáltak valami "szuper" dolgot
létrehozni, impozáns továbbá a közreműködő színészek névsora - csakhogy... Szóval ez az,
amikor a jóakarat kevés.

Nem mintha Pirx-kalandból ne lehetne jó filmet készíteni. Csak ahhoz először is meg kell
érteni, látni-érezni kell Lem világát. Másodszor, minthogy vizuális és technikai értelemben
"hardcore" sci-firől van szó - űrhajókkal, robotokkal, realisztikus közeljövőbeli
helyszínekkel -, olyan filmes műszaki háttér, szakértelem szükségeltetik, ami ezt hihetően
valóra válthatja. És végül nem árt a műfajhoz, a szituációhoz igazodó színészi játék, ami
elsősorban a művészeit erre rávezető rendezőn múlhat. Nos, ezek azok a kihívások, amikkel
Rajnai Andrásnak és kollégáinak annak idején nemigen sikerült megbirkóznia. Szemben a
lengyelekkel, akik - évekkel később - egy kitűnő, ma is nézhető mozifilmet forgattak a
novellafüzér utolsó darabja, A tárgyalás alapján. A Robotokkal a Szaturnusz körül,
ijesztően technicista címe dacára, nem kevesebbet kísérel meg, mint hogy meghatározza az
emberi nemben rejlő különleges erő mibenlétét - s meg is teszi! Aki látta (illetve olvasta)
a sztorit, annak, azt hiszem, saját világképe meghatározó motívumává vált az itt feltárt
összefüggés. Erről ennyit. (Tessék utánanézni!)

Viszont tényleg lenyűgöző a stáblista: nincs a kornak olyan jeles magyar színésze tán, aki
ne tűnne fel a Pirxben - ugyanez bármilyen sokszázmillió dolláros hollywoodi szuper-
produkcióban is elképzelhetetlen lenne! (Sinkovicstól Zenthéig, Somogyvári Rudolftól
Márkus Lászlóig - csak akik épp eszembe jutnak.) Hiába: képtelenek beilleszkedni a sajátos
hangulatú és viszonyrendszerű történetekbe. Egyvalakit kivéve: Papp János főiskolai
hallgató szinte lubickol a főszerepben - nála jobban eltalált Pirx pilótát elképzelni sem
lehet. (A lengyel filmben egy jóval idősebb, inkább a figura kiábrándultságát, meg-
keseredett vonásait hangsúlyozó kolléga alakítja a címszerepet.) Kezdő létére... nem
akarom túldicsérni: mondjuk egyszerűen, hogy jó. Akkor azt lehetett gondolni, meghatározó
alakja lesz a következő évtizedek hazai színészvilágának. Talán nem lett az; szinkron-
hangként halljuk csak gyakrabban.

Sunyovszky Szilviáról én is csak azt mondom, hogy gyönyörű, egy akkori, ma már nem ismert
női szépségideál megtestesítője volt, bájos, okos fiatal lány - nos, ő sem a színészi
játékával emelkedett ki ebből a filmből...

Ami viszont végképp siralmas a magyar Pirxben, és ezt nem lehet mentegetni, emiatt gondol
vissza a sorozatra, aki csak látta egykor, gúnyos mosollyal a szája szélén - hacsak nem
hahotázva -, az a filmtechnika, a makettek, modellek, trükkök témája. Az ember nem tudja,
miközben nézi, sírjon-e vagy nevessen. Tragikomikusak a robotok, pokoli, ahogyan
belefényképezik a pár centis fém-műanyag alakokat az élőszereplős és maketthátteres
jelenetekbe. Az összemontírozott figurák képe olykor még egymásnak is ütközik - ez a
nézőnek feltűnik, a rendezőknek, akkor, nem. Felfoghatatlan.

Ezzel együtt a Pirxre jó szívvel lehet emlékezni, mégiscsak volt ilyen, megismerhettük a
jeles irodalmi alakot, sokan talán ihletést kaptak, hogy utánaolvassanak Lemnek. És hogy
miért beszélek ilyen sokat erről a filmről - amellett hogy jólesik, s talán e site
látogatói is szívesen olvasnak az ügyről -, a jelen beszélgetéseink tárgyával, az
Orionnal való kínálkozó összevetés lehetősége.

Érdekes, hogy miközben az Orion is, a Pirx is papíron nagyon hasonló, mindkettő
televíziós sci-fi sorozat, egyaránt olyan ország filmgyártásának terméke a hatvanas-
hetvenes évek fordulójáról, amely egyébként nem jeleskedik e műfajban, mégis szöges
ellentétei egymásnak; azt mondhatnám, komplementerei. A Pirxből ugyanis épp az hiányzik,
ami az Orionban megvan - ugyanakkor éppen az adott hozzá, ami ott szóba sem került: a
rendkívül fajsúlyos irodalmi alapanyag, a mély mondanivaló.

Attila



*******************************************
ORION-FÓRUM, 2003.07.18. 
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html