Kedves honlaptulajdonos és rajongótársak!

Köszönet ezért az oldalért, amire a véletlen hozott. Külön öröm, hogy
ennyi ember számára jelent kedves emléket az Orion. Jómagam csak az
1980-as vetítést láttam, és azt sem végig! Képzeljétek, a 7. részt most
láttam először! Komolyan mondom, hogy feszülten és kíváncsian figyeltem
minden másodpercét. (Talán azért is, mert mint záró-epizód, ez a
legcsattanósabb. De lehet, hogy engem egyszerűen csak a hiánya tett
hihetetlenül izgatottá.)
Előttem is említették a film azon erényét, hogy vértől és erőszaktól mentes,
amit jómagam is dicsérek. Nekem igazi pozitívuma a ma is élvezetes, jól
pörgő párbeszédek, és a romantikus szál klasszikus vezetése. Nálam jó
pont hogy - a mai filmektől igen távol álló módon - McLane nem csak a
macsó-kultúra terméke (aki nagymenő stílusával mindent megold), hanem
otrombasága mellett kedves is tud lenni (néha). Tamara pedig - bár
keményen próbál a sarkára állni - valahogy mégsem a ma divatos önálló,
karrierista "emancipunci" (bocs). Számomra kettejük civódásában valahol
benne van a férfi-női viszony dominancia-harca is. Persze csak
árnyaltan, de azért erről beugrik egy másik klasszikus: a Makrancos
hölgy. (Könyörgöm, ne kövezzetek meg.)
Mellesleg Tamara szerepköréről nekem a korabeli üzemi vagy vállalati
párttitkár jut eszembe, aki mindent ellenőrizhetett, hogy jó-e a pártnak
vagy sem (józan észtől függetlenül). Persze sántít a dolog, de mit
tegyek, ez ugrott be. :)

Sziasztok:
Varga Zoltán Péter
Budapest
(duo@mailbox.hu)



*******************************************
ORION-FÓRUM, 2003.06.22. 
http://users.freestart.hu/orion8/forum.html