Balogh Attila, akinek a dicséretét egyébként köszönöm, kiállt a most bemutatott változat szinkronja mellett, amelyet én bíráltam. Senki örömét nem szeretném a kritikámmal elvenni, ezért nem is részleteztem, hol mit tartok a szinkronban hibának vagy gyengeségnek. Úgysem érdekelne senkit. De most mégis hadd beszéljek egy picit a szinkronról! Nem fogom soha megtudni az igazat, emiatt nyugodtan elképzelhetem, hogy az, hogy a régi szinkron nincs vetíthető állapotban, mit is jelenthet. Először is szögezzük le, a "filmek múzeumában" senki sem vehetné rossz néven, ha egy bemutatott film hangja kopott, serceg, hiányos vagy egyéb módon közelít az élvezhetetlenséghez. Egy régi filmnek régi a hangja is, kész. Nem tudom, mit kapna az az ember, aki újraszinkronizálva akarná a bemutatni a Hyppolitot vagy a Meseautót, például. Valószínűleg gumiszobát. Egyébként már sok nagyon régi filmnek sikerült a hangját a mai technika segítségével újra élvezhetővé varázsolni, talán az Orion sem lenne oly kemény dió. Bárcsak minden mai filmnek lenne olyan érthető és élvezhető a hangja, mint sok réginek! (Mit is csinálnánk távirányítható tévé nélkül, igaz?) Szóval, a hang rossz állapota egy cseppet hihetetlen indok. Így hát én elképzelhetem akár azt is, hogy a Magyar Televízió, aki a régi szinkront az archívumában őrzi, valójában talán már nem is őrzi, hanem helyhiány miatt megszabadult tőle. Hallottunk már ilyet fájdalmasan értékes magyar felvételekkel kapcsolatban is. De még azt is elképzelhetem, hogy az eszetlen kenyérharcra kényszerített állami tévé nem szívesen adna át egy ilyen jó kis falatot egy konkurens csatornának, ha már nekik huszonkét éven át nem jutott eszükbe elővenni a dobozból. Legyen akárhogy is, az új szinkron elkészült. De én úgy gondolom, hogy annak hibáiért nem a Filmmúzeumot kell bántani, hiszen a szinkront nem ők készítették, hanem megbíztak vele egy szinkronstúdiót, ahogy azt ma már mindenki teszi. Beleképzelem magam a Filmmúzeum helyébe, ahogy átveszik a kész filmet, meghallgatják, és esetleg nem tetszik nekik egészen. Akkor most mit csináljanak vele? Dobják ki, készíttessenek másikat, mással? Szerintem nem dúskálhatnak a pénzben, ilyen fel sem merülhet. Akkor kezdjenek vitatkozni a stúdióval, hogy itt meg ott nem tetszik? Azok is csak a munkából élnek, egyébként is ott állnak már sorban a szappanoperák, idejük sem lenne rá, meg most kezdjék újra összevadászni a szinkronizáló színészeket? Lehet, hogy hajlandóak lennének rá, de minek, amikor csak néhány magamfajta elkényeztetett embernek vannak kifogásai a munkájukat illetően? Hát inkább mindenki kimondja rá az áment, aztán mehet adásba. És sikert arat, mivel érdemes rá. Hát én sem bántok senkit, még ha az első elkeseredésemben szétkürtölt bírálatomat nem is akarom megtagadni. Felróttam a kisebb zörejek elmaradozását, de aztán elgondolkodtam rajta. Lehet ugyan, hogy csak a hangvágó volt lusta, de az is lehet, hogy még így is kisebb csodákat művelt. Keveseknek jutna eszébe, hogy egy film szinkronizálásakor nem elég csak a beszédet újra felvenni, pótolni kell a zajokat és a zenét is, amik nélkül a film rettenetesen sivár tud lenni (felrémlik, mondjuk, a Római vakáció régi változata.) Hanem a film eredeti hangját igen nehéz felhasználni, mert csak azok a részletek vehetők át, amelyekben éppen nem beszélnek. Mit lehetett tenni olyankor, amikor két szereplő egy folyosón sétálva beszélget, a cipőjük kopog és kintről behallatszik az utca zaja? Felvették a magyar színészek hangját, aztán alákevertek valami itthoni utcazajt, és a lépések zaját egy külön kis csapat állította elő, ritmusra. Régebben többször is láthattunk riportokat az egyetlen zajszinkron- stábunkról, amelynek a hölgytagjai kitaposott férficipőkben trappoltak, ha a filmhez annak a hangja kellett. Később annyival fejlődött a technika, hogy a stúdiók számára zaj- gyűjteményeket árusítottak lemezen vagy szalagon, aztán később végre szokásba jött, hogy a filmek zajait a készítő egy külön hangsávon rögzítette, amely egyben felhasználható lett a szinkronhanghoz. A mai digitális technika pedig valószínűleg már teljes kényelmet nyújt. No és a zene? Amikor csak egyetlen közös hangja volt az eredeti filmnek, akkor vagy azokat a zenerészleteket játszották újra a párbeszédek alá, amelyek a szünetekben hallhatók (régi filmekben gyakran csíphetünk nyakon ilyesmit), vagy alátettek bármi hasonlót, vagy itthon egy zenekar nekiállt és eljátszotta a kívánt filmzenét. Többen is megemlítették nekem azt a kislemezt, amely az Orion fő zenéjét tartalmazza, és amelyet a Stúdió 11 zenekar játszott lemezre. Nos ennek a zenekarnak a főfoglalkozása tudtommal az volt, hogy a filmzenéket újra eljátszotta, az eredetihez minél közelebb álló hangzásban, és talán az Orion zenéjét is ezért vették fel velük egyáltalán. De nem mindig tudták ezt az utat követni, így amikor a chromai nagyasszony a lakosztályában McLane-nel beszélget, az eredeti olaszos férfiének helyett régen valami jampis gitárzenét hallottunk. Az Orion elég régi film, ezért lehet, hogy akkor csak egyetlen közös hangsávot adtak hozzá. Lehet, hogy azóta összeszedték a maradék zajfelvételeket és a mai változathoz már azt is adják. Nem tudom. De a zajszinkront illető bírálatomat most kiegészítem azzal, hogy ha a régi módszerekhez hasonló macerával kellett a mostani hangot előállítani, valószínűleg jóval rövidebb idő alatt, mint amennyi a régi világban rendelkezésre állt volna, akkor a stábot nem lenne szabad elmarasztalnom. És végül: ha pedig valakinek tetszik az új szinkron, akkor az a Filmmúzeum érdeme... :-)  ******************************************* ORION-FÓRUM, 2003.06.09. http://users.freestart.hu/orion8/forum.html